Napjainkban egyre inkább nõ a krónikusan gyógyszert szedõ betegek száma, akiknek a tüneteit csak a folyamatos gyógyszerszedés képes csökkenteni. Mindennapi életüket a betegség, a gyógyszerszedés rendje, a gyógyszermellékhatások azonban jelentõsen befolyásolják. Régi elv, hogy a beteget kell gyógyítani, nemcsak tüneteit. Ez a törekvés az alapja annak a szemléletváltásnak, amelynek megindulása az elmúlt mintegy 10 évben megfigyelhetõ volt a nemzetközi egészségügyben. Ennek szellemében az orvosok ma már nemcsak a betegség fõ tüneteinek csökkentésére törekednek, nemcsak az életet akarják meghosszabbítani, hanem igényként fogalmazódott meg mind az orvosok, mind a betegek részérõl, hogy a beteg életminõségének is fontos szerepe van a kezelés, a gyógyszerelés kiválasztásában.

1. ábra Az életminõség elemei

Mi is ez az életminõség, ami egyre jelentõsebb? A definíció nehéz, hiszen a beteg egészségi állapotától kezdve társadalmi, szociális helyzetéig igen sok tényezõ határozza meg.

Jelen elõadás témája szempontjából helyesebbnek tûnik az ún. egészségre vonatkoztatott életminõségrõl beszélni. Ebbe a beteg egészségi állapotán kívül még annak számos további kölcsönhatása is beleértendõ (kapcsolat a családdal, környezettel, munkavégzõ képesség, önellátás képessége, szociális tényezõk – pl. jövedelmi viszonyok és ennek vonzatai, stb.). Az egészség a WHO jelenlegi definíciója szerint "nemcsak a betegség vagy fogyatékosság hiánya, hanem egyben a teljes fizikai, szellemi és szociális jóllét állapota is". Az életminõség – bizonyos objektív paraméterek mellett – alapvetõen szubjektív kategória, kívülálló megfelelõ vizsgálatok nélkül nem tudja pontosan megmondani, milyen pl. az én életminõségem.

Az utóbbi években világszerte egyre inkább elõtérbe kerülnek az életminõség vizsgálatok. Számos eljárást dolgoztak ki, ezek között vannak általánosak és betegségspecifikusak, közös jellemzõjük, hogy valamennyi az egyén által adott szubejktív válaszok értékelésére épül. A vizsgálatok értékelhetõségének szempontjából döntõ, hogy a vizsgálati módszer az adott célnak megfeleljen. Egy terápia életminõséget befolyásoló hatásának teljes értékeléséhez ugyanúgy nélkülözhetetlen a placebó kontroll, mint a klinikai hatás igazolásához. Lényeges a vizsgálat idõtartama is, "pillanatfelvétel" jellegû vizsgálatok téves eredményt adhatnak egy krónikus terápia esetében.

Bár nemzetközi szinten a gyógyszerbevezetési és post-marketing vizsgálatok között rohamosan nõ az életminõséget (is) értékelõ vizsgálatok száma, hazai viszonylatban hosszú-távú, kontrollált életminõségi vizsgálatra nem találtam adatot. A külföldi eredmények – mivel a vizsgálat tárgya erõsen társadalmi környezet függõ – nem feltétlenül adaptálhatók korlátozások nélkül a hazai viszonyokra.

Jelen elemzést ez a tény erõsen megnehezíti. Kiindulásként a következõket vettem alapul:

– a korszerû terápiás elvek feltehetõen legalább "nem rosszabb" életminõséget biztosítanak, mint a korábbi változatok

– az újabb gyógyszerek hatás/mellékhatás profilja kedvezõbb, mint elõdeiké

– a beteg alaptüneteinek megfelelõ kezelése, amennyiben nem társul jelentõs mellékhatásokkal, az életminõséget alapvetõen pozitív irányba befolyásolja.

A fontosabb hazai egészségügyi mutatók rövid áttekintése után társadalmi szempontból jelentõs betegségek esetében a fenti elvek alapján vizsgálom, vajon a hazai gyógyszeripar által az orvosok és betegek rendelkezésére álló készítmények milyen hatással vannak a betegek életminõségére.

A hazai gyártású gyógyszerek ilyen jellegû elemzése több okból indokolt. Egyfelõl megmutathatja, hogy a jelenleg nemzetközileg korszerûnek számító szerekhez képest hol tart a magyar gyógyszeripar. Másfelõl fontos ez annak tükrében is, hogy a betegek számára a hazai gyógyszerek általában kedvezõbb áron érhetõk el, mint hasonló hatású külföldi társaik. Vajon fizetnie kell-e a betegnek életminõség romlással ezért az elérhetõbb árért, vagy – ahogyan az sokszor elhangzik – tényleg biztosítható ezekkel a szerekkel a beteg optimális kezelése?

A bevezetés után tekintsük át táblázatok segítségével a magyarországi fontosabb egészségi mutatókat, hogy képet alkothassunk a társadalom jelentõs részét érintõ betegségekrõl.

A 2. ábrán 1995-ös statisztikai adatok alapján a háziorvosok által kezelt betegek betegségcsoportok szerinti megoszlását mutatom be. Látható, hogy kiemelkedõen magas a szív- és keringési betegségek miatt gondozott betegek száma. Szintén nagy számban szerepelnek a mozgásszervi és emésztõrendszeri megbetegedések.

A 3. ábrán az új rokkantak betegségcsoportok szerinti megoszlását láthatjuk. Az adatokból látszik, hogy a keringési betegségek miatt rokkantosítottak száma mindvégig igen magas (bár százalékos arányuk némi csökkenést mutat), 1990-t követõen a keringési és elmebetegségek miatt rokkantosítottak a csoport mintegy felét teszik ki. Jelentõs a csoporton belül a mozgásszervi betegek aránya is.

Következô rész
Vissza a tudományos ülés programjához