Elôzô rész

Ezek a szerek a gyakorló orvosnak kellõ választékot biztosítanak a betegnek megfelelõ kezelés kiválasztásához. Életminõséget hátrányosan befolyásoló mellékhatásaik lehetnek: csökkenthetik a fizikai terhelhetõséget, hideg végtag jelenség léphet fel, szexuális funkciózavart, alvászavart okozhatnak. Hosszú távon azonban bizonyítottan csökkentik a progressziót és a mortalitást.

Kalcium-antagonisták vonatkozásában rosszabbnak mondható a hazai helyzet. Külföldi gyárak révén gyakorlatilag az összes modern szer elérhetõ hazánkban, hazai gyártók azonban keveset kínálnak, azok sem mind a legelõnyösebbek.

A 12. ábrán látható szerek közül egyértelmûen csak a Chinopamil és elõzetes információk alapján a Verapamil Pharmavit család tart lépést saját terápiás csoportjának külföldi tagjaival. Az újabb dihidropiridinek a betegnek jobb életminõséget, kedvezõbb hatást biztosítanak. A nifedipin mellékhatásai, különösen a bokaoedema és a kipirulás, sok betegen jelentkeznek.

ACE-gátlók esetében a nemzetközi mezõnnyel lépést tartó készítmények szerepelnek a hazai gyárak kínálatában.

Ezek közül a Tensiomin a legrégebbi vegyülete a hatás-tani csoportnak. Bár, hasonlóan a család többi tagjához, kevés mellékhatása van, hátrányt jelenthet a modernebb készít-ményekhez képest a napi többszöri adás. A Coverex és az Ednyt második generációs vegyületek, napi egyszeri adagolhatósággal, kevés mellékhatással. Az ACE-gátlók igen kedvezõ hatásúak a progresszió megállításában és a hosszútávú halálozás csökkentésében. Nagy elõnyük, hogy nincs kedvezõtlen anyagcserehatásuk, nem befolyásolják a szexuális funkciókat sem. Életminõséget esetleg károsan befolyásoló mellékhatásuk az egyébként ártalmatlan ingerköhögés lehet.

Mint a statisztikákból is kiderült, a koszorúér-betegség és a szívizom-infarktus a lakosság jelentõs részét érintõ, sokszor súlyos következménnyel járó betegség.

A 13. ábrán látható, hogy a két kórkép komoly, a beteg életminõségét jelentõsen rontó tünetekkel jár: a betegnek
változó gyakorisággal erõs mellkasi fájdalma van, amelyet hányinger, halálfélelem kísér, az infarktustól, mint potenciálisan halálos betegségtõl való félelem megjelenik a tudatában. Infarktus után több-kevesebb maradványtünet (csökkent terhelhetõség, szívelégtelenség, mellkasi fájdalmak) maradhat vissza. A kezelés lehetõségeit – amelyet számos szempontból lehet vizsgálni – a 14. ábrán mutatom be.

Prevenció esetén a cél a rizikófaktorok kiküszöbölése, ezáltal az ischaemiás szívbetegség kialakulásának megelõzése, illetve a kevésbé súlyos esetek progressziójának megállítása. Gyógyszeres vonatkozása itt a vérzsírok normalizálásának, illetve a vérrögképzõdés gátlásának lehet.

Vizsgálatok igazolták, hogy különösen a koleszterin szint csökkentése drámaian csökkentheti a progressziót, vagyis az infarktus kockázatát, sõt javíthatja is a koszorúerek szûkületét. Erre a célra legalkalmasabbak az ún. "statin" típusú szerek, ezek jelenleg nem szerepelnek hazai gyártó kínálatában, noha gyakorlatilag valamennyi jelentõs szer elérhetõ hazánkban. Hazai kínálatban az elsõsorban triglicerid csökkentésre alkalmas szerek szerepelnek.

Ezek a szerek is elõnyösen befolyásolják a vérzsírokat, elsõsorban a triglicerideket csökkentik, hosszútávú mortalitáscsökkentõ hatásuk azonban kevésbé igazolható, mint a statinoké.

Panaszos, illetve többszörös rizikófaktorral rendelkezõ betegeknek preventív célzattal a thrombusképzõdés megakadályozására vérlemezke-aggregációt gátló gyógyszert szokás adni. Mindhárom hazai szer jól alkalmazható a megelõzésre, illetve a már kialakult infarktus kezelésében is. Életminõsé-get hátrányosan befolyásoló mellékhatása rövid távon mindegyiknek lehet (elsõsorban gyomorpanaszok), de hosszú távon az infarktus kockázatát csökkentõ hatásuk révén javítják az életminõséget.

Az igazolt koszorúér-betegek kezelésére és a lezajlott infarktust követõ terápiában több terápiás csoport használatos: tartós kezelés szempontjából legfontosabbak a nitrátok, a béta-blokkolók, ACE-gátlók és a kalcium-antagonisták. A három utóbbi csoport hazai képviselõit már bemutattam. Megjegyzendõ, hogy koszorúér-betegek kezelésére elsõsorban a verapamil (diltiazem) és az új, modern dihidropiridin készítmények létjogosultsága igazolható a kalcium-antagonisták csoportján belül. Béta blokkolókat illetõen a metoprolol és az atenolol a használtak a hazai készítmények közül. Tekintettel arra, hogy jelen esetben jelentõs tünetekkel járó és veszélyes betegségrõl van szó, az életminõséget kedvezõen befolyásoló hatásuk kifejezettebb, mint tünetmentes hipertónia esetén. Nitrátok tekintetében a hazai készítmények megfelelõ választékot nyújtanak a modern kezeléshez. A nitrátkezelés mindmáig az ischaemiás szívbe-tegség kezelésének egyik sarokköve. A magyar gyógyszerek a 15. ábrán láthatók.

A hazai nitrátkészítmények között mind az azonnali hatású, az anginás roham oldására alkalmas, mind a tartós kezelésre használható gyógyszerek megtalálhatók. Valamennyi jelentõs hatóanyag és – a nitroglicerin tapasz kivételével – gyógyszerforma elérhetõ magyar gyártótól. A tüne-teket a nitrátok hatásosan csökkentik, életminõséget rontó mellékhatásként leginkább a rendszerint múló fejfájást lehet említeni. A külföldi gyártóknak érdemi elõnyük van a nitrát-tapaszok területén, amelyeket sok beteg jobban kedvel, mint a szájon át szedhetõ készítményeket. Bizonyos esetekben hatásuk is megfelelõbb lehet, mellékhatásaik lényegében nem különböznek az egyéb formákétól (jó példa arra, hogy a hatás/mellékhatás arány nem feltétlenül azonos az életminõséggel).

Mint azt a 15. ábra utolsó sorai jelzik, ezen betegcsoport életminõségének javításában a gyógyszeres kezelés nem egyedüli lehetõség, a mûtéti megoldásoknak is kiemelkedõ helye van. Jelentõs társadalmi és egészségpolitikai feladat a feltételek biztosítása a valóban gyógyító-megelõzõ (és nem az elsõ-második infarktust követõ...) mûtétek megfelelõ számú végzéséhez.

Elôzô rész
Következô rész
Vissza a tudományos ülés programjához