Elôzô rész

A 21. ábra címében szereplõ depresszió, "neurózis", alvászavar betegségkörbe sorolható betegek száma az utóbbi idõben jelentõsen nõtt. A pontos elõfordulást megbecsülni is nehéz, a gondozott betegek biztosan csak a "jéghegy csúcsát" jelentik. Jelentõs szerepet játszanak ebben társadalmi, környezeti hatások. Ezeket, mint kiváltó okokat megszüntetni, illetve csökkenteni csak hosszabb távon lehet, addig sajnos várhatóan az egyre nagyobb számú beteget kell kezelni. Bár ebben a csoportosításban a betegkör nem homogén, azért tárgyalom egy címszó alatt, mivel az egyes betegségcsoportok és tünetek között sok az etiológiai hasonlóság, illetve gyakoriak a kevert típusú kórképek.

Ezek a betegségek bár kívülrõl a környezet számára ez sokszor nem látszik – szemben a szomatikus betegségek nyilvánvaló tüneteivel –, a szubjektív életminõséget igen hátrányosan befolyásolják. A beteg teljesítõképessége csökken, környezetétõl elõbb-utóbb elszigetelõdik ("bezárkózik"). Nem tud aludni, emiatt teljesítménye, közérzete tovább romlik. A fokozott stressz másodlagos, immár szomatikus betegségek – szívbetegség, magas vérnyomás, fekélybetegség, hogy csak a legismertebbeket említsem – forrása lehet. Kezelés, életmód-váltás nélkül mind a depressziós, mind a szorongó, mind a tartós stressz alatt álló ember elõbb-utóbb nagy valószínû-séggel alkoholhoz nyúl, ez tovább rontja a helyzetet, hiszen mindehhez még az alkoholfüggõség problémái is társulnak. Jelentõs lehet a beteg tehetetlenség-érzése is, sokszor világosan látja bajának okát, de a társadalmi-környezeti hatások által behatárolt körbõl nem tud kitörni. Jelentõs az öngyilkosság veszélye. A kiváltó ok megszüntetése nélkül a hosszútávú javulás szinte reménytelen. A gyógyszeres kezelés – a megfelelõ pszichoterápiás eszközök mellett – a betegek aktuális életminõségét azonban jelentõsen javíthatja, "mankót" adhat az ördögi kör megszakításához. A fõ gyógyszercsoportok: anti-depresszánsok, nyugtatók-szorongáscsökkentõk, altatók. A hazai gyárak kínálata a 22. ábrán látható.

A hazai antidepresszáns piac szinte egyedülálló olyan szempontból, hogy gyakorlatilag bármelyik modern szer hozzáférhetõ a beteg és az orvos számára, igaz, többségükben külföldi termékként.

A hazai gyártók közül egyedül az EGIS van jelen ebben a terápiás csoportban. Régi, mára lényegében elavult antidepresszánsai (Sapilent, Teperin) valamint a Melipramin mellett nemrég jelent meg a piacon a minõségileg új kategóriába tatozó, korszerû készítményével, a Floxettel, amely az egyik legkorszerûbb hatóanyagot, a fluoxetint tartalmazza.

Nyugtatók-feszültségoldók tekintetében már jelentõs a hazai kínálat, köztük korszerû készítmény is van a magyar gyártók palettáján.

A terápiás csoport mintegy 2 milliárd forintos éves forgalma – még ijesztõbb a gyógyszerforgalom alapján becsült mintegy 130 millió évi betegnap – sajnos jól tükrözi a problémákat, ugyanakkor egészen bizonyosan a helytelen használatot is. Tartós szedés során ugyanis különösen a régi szerekhez hozzászokás alakul ki, a hatás csökken, a gyógyszer elhagyása viszont nehézzé válik, a tartós szedés a mellékhatásokat is növeli. A rövidtávú javulásért hosszabb távon a beteg – helytelen alkalmazás esetén – komoly árat fizethet.

Régebbi és korszerû altatók egyaránt szerepelnek a magyar gyárak kínálatában.

A barbiturát készítményeket nem soroltam fel, alkalmazásuk szakmailag nem támogatható. Tradicionális altatónak számít hazánkban az Eunoctin és a Noxyron. Bár alvás-idõt tényleg biztosítanak, életminõség szempontjából jelentõs hátrányuk a másnapi szedáció. A Dormicum és a Lendormin korszerû, rövid hatású készítmények, másnapi szedatív hatásuk gyakorlatilag nincs.

A mozgásszervi betegségek mind életminõségi (fájdalom, mozgáskorlátozottság), mind társadalmi (rokkantság, terápiás költségek) nagy jelentõséggel bírnak. Gyógyszerek az életminõséget általában csak korlátozottan javítják. Bizonyos funkciók nem állíthatók vissza gyógyszeres kezeléssel, a hosszú távú fájdalomcsillapításnak, illetve "antireumatikus" kezelésnek potenciálisan számos mellékhatása van.

A kórképek kezelésében elsõsorban szóbajövõ non-szteroid gyulladáscsökkentõk hazai kínálatát az ábra mutatja. Mint a 23. ábrán látható, számos készítmény áll rendelkezésre, ezek mellékhatásai a nemzetközileg használt gyógyszerekétõl érdemben nem különböznek.

Életminõség kérdése szempontjából a daganatos beteg-ségek köre a legkritikusabb terület. Ebben a csoportban található ugyanis a legtöbb gyógyíthatatlan beteg, akin az alkalmazott daganatellenes kezelés vagy egyáltalán nem, vagy csak idõlegesen képes segíteni, sokszor jelentõs, alig tole-rálható mellékhatások mellett. Ehhez még társul a gyógyít-hatatlan betegség tudata is. Etikailag különösen fontos itt a "nil nocere, nem ártani" elve. Az orvos sokszor kétségek között van, meddig etikus a terápiás próbálkozás, mikor van már inkább ártalmára a betegnek.

A tumoros beteg életminõ ségének általában alapvetõ meghatározó tényezõjévé válik a fájdalom és annak csillpítása. Hazai gyártók részérõl mind kábító – beleértve a lassú kioldódású formákat is –, mind nem kábító fájdalomcsillapítók terén teljesnek mondható a kínálat (24. ábra). Különösen az elhúzódó hatású kábító fájdalomcsillapítók (Biogal: Contramal, EGIS: M-Eslon) jelentettek nagy elõ relépést a tumoros fájdalom csillapításában, mivel jelentõsen csökkentek a hagyományos szerekre jellemzõ szedatív mellékhatások. A fájdalom megszûnte mellett a beteg jobb minõségû életre képes általuk, mint a korábbi szerekkel.

Végezetül mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy számos, társadalmilag jelentõs kórkép kezeléséhez, a beteg életminõségének javításához valóban rendelkezésre áll korszerû, hazai gyártású gyógyszer. Ezek a készítmények igen sok beteg gyógyulását segítik elõ. Életminõségre gyakorolt hatásuk nem kedvezõtlenebb, mint a külföldi szereké.

Ugyanakkor nem lehet említés nélkül hagyni, hogy több jelentõs kórkép (különösen a koszorúér-betegség, a szívinfarktus, a magas vérnyomás, az említett pszichiátriai betegségek) esetében a prevenciónak (szûrõvizsgálatok! gondozás!), az egészségnevelésnek, a jobb életkörülményeknek, a kiegyensúlyozottabb társadalmi helyzetnek döntõbb jelentõsége lehet a morbiditás és mortalitás csökkentésében, az életminõség javításában, mint bármilyen modern gyógyszer-készítménynek.

Elôzô rész
Vissza a tudományos ülés programjához