A magyar vegyipar és kémiatudomány

A TUDOMÁNYOS ÉLET HÍREI

Dr. Polinszky Károly Kossuth-díjas egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Egyesületünk és Lapunk Szerkesztôbizottságának tagja betöltötte 75. évét. Ebbôl az alkalomból a vegyésztársadalom, az Egyesület tagjai és tanítványai nevében köszöntjük Ôt.

Kiemelkedô pályafutása nehéz idôszakokon ívelt át. Ezekben az idôkben olyan felelôsségteljes vezetô munkakörökben állt a tudomány, a felsôoktatás, a vegyipar, sôt az egész hazai oktatásügy terén, amikor igen nehéz volt nemcsak a szakmát képviselni, hanem humánus embernek is maradni. Rendkívüli tehetsége és jó szervezôkészsége lehetôvé tette helytállását. Mérnökök -- nemcsak vegyészmérnökök -- ezrei a tanítványai, akiket a Budapesti Mûszaki Egyetemen és a Veszprémi Egyetemen oktatott.

1922. március 19-én Budapesten született és 1940-ben az Eötvös Gimnáziumban érettségizett. 1944-ben szerezte meg vegyészmérnöki diplomáját a József-nádor Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, majd Varga József professzor munkatársa lett a Mûegyetem Kémiai Technológiai Tanszékén. Adjunktus már, amikor 1948-ban mûszaki doktorrá avatják. Veszprémben folytatja pályafutását 1949-tôl, amikor megszervezi a Veszprémi Vegyipari Egyetemet és a Nehézvegyipari Kutató Intézetet. Dékánként, majd rektorként (1963-ig, illetve igazgatóként (1949--52) vezeti az intézményeket. Közben 1953--54-ben a Vegyipari-, ill. Bánya- és Energiaügyi Minisztérium Mûszaki Fejlesztési Fôosztályának, ill. Nehézvegyipari Igazgatóságának vezetôjévé nevezik ki, megtartva professzori állását Veszprémben.

Részt vesz 1961-ben az MTA Mûszaki Kémiai Kutató Intézetének létrehozásában, amelynek igazgatóhelyettese (1961--66), majd igazgatója (1966--74). Mûvelôdési miniszterhelyettes (1963--74), oktatási miniszter (1974--80). A Magyar Tudományos Akadémia alelnökévé választják 1980-ban és ugyanebben az évben a Veszprémi Egyetemrôl, mint egyetemi tanárt áthelyezik a Budapesti Mûszaki Egyetem Kémiai Technológia Tanszékére. 1981. július 1-tôl két ciklusban 1987. június 30-ig a Budapesti Mûszaki Egyetem rektora. 1991 december végén nyugalomba vonult, de továbbra is aktív tagja a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Tudományok Osztályának és a Budapesti Mûszaki Egyetem Kémiai Technológiai Tanszékének.

Tudományterülete kezdettôl fogva a nehézvegyipari, elsôsorban a szervetlen kémiai technológia, illetve a technológia rendszertana. Emellett a mûszaki felsôoktatás pedagógiájának, szakmódszertanának is mûvelôje. Mûvei közül kiemelkedô a Varga Józseffel írt háromrészes Kémiai technológiai tankönyv. Számos alapvetô vegyészmérnöki szakkönyv, ill. azok magyarra fordításának fôszerkesztôje (J. H. Perry: Vegyészmérnökök kézikönyve; O. A. Neumüller: Römpp Vegyészeti Lexikon; Mûszaki Lexikon).

Tudományos munkássága alapján 1952-ben a kémiai tudomány kandidátusa, 1961-ben doktora lett. Az MTA 1964-ben választotta levelezô, 1976-ban rendes tagjává.

Polinszky Károly tevékenységégek értékelését számos hazai és külföldi elismerés jelzi. Kossuth-díjban részesült 1961-ben, az Apáczai Csere-Díjat 1979-ben kapta meg. A Szentpétervári (Leningrádi) Mûszaki Egyetem tiszteletbeli doktora lett 1968-ban, a "Pro Universitate Vespremiensi'' érem tulajdonosa 1974-tôl. A Karlsruhei Egyetem tiszteletbeli szenátorává választotta és több nemzetközi szervezet tagja, illetve tiszteletbeli tagja lett (Európai Kulturális Társaság, Velence, IUPAC, IGIP).

Veszprém város tudományos és kulturális életének fejlesztéséért végzett munkásságát a város díszpolgárság adományozásával ismerte el.

A Veszprémi Egyetem 75. születésnapja alkalmából díszdoktorrá avatta.

Kívánjuk, hogy továbbra is aktív tagja maradjon a kémikusok nagy családjának. Ehhez kívánunk erôt, egészséget.

Arcképavató ünnepségek a Magyar Vegyészeti Múzeumban

A Magyar Vegyészeti Múzeum egyik állandó kiállítása a "Híres vegyészek arcképcsarnoka", amely a legkiemelkedôbb kémikusok portréit mutatja be. A kiállítás az idei ôszön két újabb festménnyel gazdagodott; szeptember 16-án Náray-Szabó István, október 1-jén Kabay János felesége, Kelp Ilona arcképének avatására került sor. Mindkét alkalommal bensôséges ünnepségen idézték fel az ünnepeltek életútját és emlékkiállításon mutatták be eredményeiket.

Náray-Szabó István (1899--1972) a magyar röntgenkrisztallográfia legkiemelkedôbb alakja 25 éve hunyt el. A posztumusz Széchenyi-díjas vegyészmérnök, akadémikus, egyetemi tanár tudományos munkásságáról, alkotó mérnöki tevékenységérôl, küzdelmes életérôl Náray-Szabó István egykori tanítványa és munkatársa, Kálmán Alajos, az MKE elnöke tartott elôadást. Sorsa az igazi emberi tartást példázza, hiszen a háborús évek megpróbáltatásai, a koncepciós per, igazságtalan börtön és internálás ellenére maradandó tudományos életmûvet alkotott és negyedszázad után is sokan hivatkoznak rá Magyarországon és külföldön egyaránt.

Emlékkiállításán hivatalos okmányai között, a kémiai tudományok doktora oklevél mellett a posztumusz Széchenyi-díj kitüntetés is látható. Külön tárlóban kapott helyet Sir W. Lawrence Bragg, Nobel-díjas tudóssal folytatott levelezése, akivel 1928--30-ban Manchesterben közös kutatásokat végzett és baráti kapcsolatuk hosszú évtizedeken át megmaradt.

Kísérleti munkájára utal a kiállított Weissenberg-féle röntgenkamra és precessziós Buerger kamra, valamint a staurolit nevû szilikátásvány szerkezete, amelyet W. H. Taylorral és W. S. Jacksonnal határozott meg 1929-ben, majd Sasvári Kálmánnal tovább tökéletesítette a modellt 1958-ban.

Publikációit hat vitrinben helyezték el, így folyóiratcikkeit, "Kristálykémia" címû, több kiadásban megjelent alapvetô munkáját, valamint a magyar, angol és német nyelven is megjelent "Szervetlen kémia" könyvét.

Kelp Ilona (1897--1970) az elsô vegyésznô, aki helyet kapott a múzeum arcképcsarnokában. Kabay János mellett az ô érdeme is, hogy a magyar morfingyártási eljárás megvalósulhatott és létrejött az Alkaloida Vegyészeti Gyár Rt.

Arcképének elhelyezésére születésének századik évfordulóján került sor. Az évfordulót elôadások és megemlékezések tették ünnepélyesebbé. Vámos Éva, az Országos Mûszaki Múzeum fôigazgatója a magyar vegyésznôk munkásságáról tartott elôadást. Kovács Gergelyné, a Postamúzeum igazgatója azokról a párhuzamokról beszélt, amelyek a Kabay házaspár és a Curie házaspár tudományos együttmunkálkodása és tragikus eseményekkel is terhes sorsa között fellelhetôk. Ifjú Kabay János, aki az emlékünnepésg kedvéért utazott haza Ausztráliából, meghatottan mondta el az évforduló ébresztette emlékeit és mondott köszönetet a rendezvényért.

Kelp Ilona a budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult, ahol 1923-ban bölcsészdoktori oklevelet is szerzett summa cum laude minôsítéssel. Winkler Lajos, Hevesy György, Eötvös Loránd voltak a tanárai, de olyan kiváló kémiatudásról tett tanúbizonyságot, hogy Zemplén Géza tanszékére is átjárhatott a Mûegyetemre, ahol csak kivételes esetekben fogadtak nôi hallgatókat.

Tanulmányai befejeztével, mint kiváló analitikusnak állást ajánlottak a Tudományegyetemen, de ô inkább keresô foglalkozást választott, majd Kabay Jánossal való megismerkedése és házasságuk után Bükkszentmihályon (a mai Tiszavasvári) nagy kitartással, áldozatos kutatómunkával létrehozták az Alkaloida Vegyészeti Gyárat.

A felmerülô tudományos és gyakorlati problémák megoldásában egyenlô társként vett részt, ugyanakkor biztosította az eljárás analitikai hátterét és a háztartást is vezette. Kabay János 1936-ban bekövetkezett halála után ô lett az igazi szakmai irányító, így a Népszövetség kérésére 1936 novemberében ô készítette el a "Morfin meghatározása mákszalmában Kabay János módszerével" címû tudományos leírást. A háború után 1948-ban családjával együtt Ausztriába távozott, majd 1950-ben kivándoroltak Ausztráliába. Itt kémiával már nem foglalkozott, a családjának élt egészen 1970-ben bekövetkezett haláláig.

A kiállításban iskolai bizonyítványa, leckekönyve, doktori oklevele látható hivatalos iratok, személyes levelek mellett. Az Alkaloida történetéhez kapcsolódó iratok 11 vitrint töltenek meg, ahol Kabay tevékenysége mellett mindenütt nyomon követhetô Kelp Ilona munkássága is. A kiállított anyagot nagyszámú fénykép és fénymásolat teszi változatossá.

A Magyar Vegyészeti Múzeum "Híres vegyészek arcképcsarnoka" az újonnan felavatott portrékkal együtt, mindkettô Szkok Iván festômûvész alkotása, a múzeum hivatalos nyitvatartási idejében április 1-tôl október 31-ig, 11--17 óra között látogatható.

Váratlanul távozott a földi halandók sorából a magyar vegyipar sokunk által barátként tisztelt, nemzetközileg elismert kiválósága, a Chemolimpex korábbi vezérigazgatója. Kiváló embernek, nagytekintélyû szakembernek ismertük ôt, akinek a személye volt számos üzlet garanciája. Öt idegen nyelven, angolul, németül, olaszul, franciául és oroszul beszélt.

Példaszerû karriert futott be. Az ungvári születésû fiatalember 1964-ben diplomázott a Közgazdaságtudományi Egyetem Külkereskedelmi Szakán, majd az Erômû Beruházási Vállalatnál és 1965-tôl a Chemolimpexnél dolgozott. 1971--1975 között a milánói Kereskedelmi Kirendeltség kereskedelmi titkára volt. 1975-ben visszatért a Chemolimpexhez, ahol 1979-tôl vezérigazgató-helyettes, majd 1982-tôl vezérigazgató lett. 1985. augusztus 1-tôl 1992 végéig az államigazgatásban, a rendszerváltás elôtti és utáni kormányokban dolgozott miniszterhelyettesként, államtitkárként, helyettes államtitkárként. 1993 elejétôl a Chemol Rt.-nek -- az 1992-ben privatizált Chemolimpex jogutódjának -- a vezérigazgatója, majd 1995. márciusától a MOL-Chem Kft. ügyvezetô igazgatói posztját töltötte be.

A Magyar Vegyipari Szövetség elnökségi tagja és 1995-tôl a Magyar Gyáriparosok Szövetsége Etikai Bizottságának elnöke volt.

Utolsó útjára 1997. október 1-jén kísértük a Budapesti Fiumei úti sírkertben. Vegyésztársadalmunk mély megrendüléssel gyászolja ôt és osztozik családja és munkatársai fájdalmában. Halálával nehezen betölthetô ûrt hagyott maga mögött.

Nyugodjék békében!