Egyesületi élet

Elnök Úr, Tisztelt Közgyûlés, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A történelemben nem sok idô, de emberöltônek jelentôs az a kilencven év, amelynek jubileumát Egyesületünk idén ünnepli. S hogy az Egyesület életében a kilencven évvel ezelôtti alapítás milyen messze van, nos, elég arra utalni, hogy az egyik megjelölt cél az alapításkor a hazai kémiai nyelv megóvása a német nyelv befolyásától. Mára pedig ott tartunk, hogy a német kémiai eredményeket is fôleg angolul közlik. Azt pedig, hogy ez a kilencven év mégis milyen sok, azt azért a történelem mégis mutatja, hiszen soha semmilyen kilencven év a történelem során nem hozott ilyen mértékû minôségi változásokat, ilyen határtalan fejlôdést (és pusztítást is), ilyen határtalan kihívásokat és ilyen alkalmazkodási kényszereket.

E kihívásokkal teli idôben Egyesületünk a kémia és a vegyipar hazai fejlôdésével gyarapodott, mind egyesületi taglétszámban, mind sokszínûségében, mind -- bizonyos mértékben -- anyagiakban is. S bár nagy a kísértés a visszatekintésre és a számvetésre ilyen ünnepélyes alkalommal, e fôtitkári beszéd nem kíván a dicsô múlttal foglalkozni (sem a nem mindig dicsô történelmi környezettel), inkább csak néhány kihívásra adott és adandó egyesületi válasszal.

"A kor folyam, mely visz vagy elmerít, úszója, s nem vezére az egyén." A kihívásokat is a kor és annak meghatározó peremfeltételei diktálják, s nem az Egyesület belsô élete. Az Egyesületet alapítók az általuk legjobban elképzelt közjó magasztos érdekében hozták létre, s a késôbbi tagok, tisztségviselôk lefordítva az éppen aktuális hétköznapokra igyekeztek ezeket tisztességgel képviselni. Itt szeretnék egy mondattal visszautalni leköszönô elnökünk értékelésére, s fejet hajtani azok elôtt, akik nehéz történelmi helyezetekben is a demokrácián, tolerancián és tisztességen alapuló egyesületet mûködtettek! Nem véletlen, hogy bármely nemzetközi megítélés is illette az országot illetve politikáját az elmúlt 90 év nehéz szakaszaiban, a Magyar Kémikusok Egyesületének nemzetközi elismertsége mindig nagy volt, nem véletlen, hogy az Európai Kémikus Egyesületek Szövetsége egyik titkársága már a rendszerváltozás elôtt is Budapesten mûködött.

Amíg a rendszerváltozás elôtti nagy kihívás a demokratikus mûködés volt és akkori alapszabályunk és ügyrendünk is mutatja, hogy milyen jól megfeleltünk erre, a kilencvenes évek legfôbb kihívása Magyarországon egyértelmûen gazdasági lett. Bár furcsa gazdasági sikert éppen egy non-profit szervezettôl számonkérni, amelynek tisztségviselôi térítés nélkül vállalják a legkülönbözôbb funkciókat, mégis a fennmaradás, a non-profit létezés és mûködés is gazdasági kérdéssé vált, amint megszûnt a központi támogatás.

Az Egyesület minimális tartalékkal és vagyon nélkül vágott a kilencvenes éveknek, tagdíjbevételei a mûködés 8--10%-át fedezték. Sajnos ma is csak ennyit fedeznek. A tagdíjat ugyan emeltük, de az inflációhoz nem igazítottuk, ennek ellenére a tagság jelentôs része nem fizet tagdíjat. Furcsa és mindenképpen elítélendô az a mentalitás, amellyel a nem fizetô tagok havonta közleményeinket átveszik, azonban a csekket nem sikerül kiegyenlíteniük. Nem fizetô tagnak nevezzük a nemfizetôket, jobb híján, hiszen a tagság alapvetô követelményének (tagdíjfizetés) nem tesznek eleget. Pedig a csekk visszairányításával, esetleg néhány sorral le lehetne mondani a tagságot. Úgy érezzük, hogy napi max. három forint egyetlen vegyész, vegyészmérnöknek sem lenne különösebben megerôltetô költség ahhoz, hogy az Egyesülethez tartozást a maga részérôl is tudatosan deklarálja és manifesztálja!

A jogi tagdíjainkat jelentôsen emeltük, különösen az igen nagy árbevételt elérô cégek esetében. Úgy éreztük, jogos elvárás, hogy azok, akik a kémikusok/vegyészmérnökök szaktudásával milliárdos eredményt érnek el, a vegyészek közössége Egyesületének fenntartásához legalábbis nyereségük 1 ezrelékének minimum tizedével hozzájárulhatnának (azaz összességében a nyereség minimum egy tízezrelékével).

Az Egyesület tehát egyéb bevételre szorult. Az okvetlenül szükséges egyéb árbevételeit egyértelmûen az alapszabályban is rögzített céltevékenységbôl kívánta megszerezni. Az Egyesület céljai minden jelenlévô küldött elôtt ismertek: tagjai szakmai szintjének emelése, szakmai érdekei védelme és a szakterület eredményeinek elismerése és ismertetése.

A hivatkozott célokért sokat tettek a szakosztályok, szakcsoportok. A tevékenység kivonatos és távolról sem teljességre való törekvéssel készült írásos összefoglalóját mindenki kézhez kapta.

A tájékoztatóból látszik, hogy az 1994--96-os idôszakban a szakosztályok és a titkárság majd 50 kongresszust és konferenciát és mintegy 370 egyéb rendezvényt rendezett, amin több, mint 28000 ember vett részt. Kimondani is sok, nemhogy felsorolni, esetleg végigülni. De nemcsak a szakosztályok rendeztek szakmai fórumokat: beindítottuk a Vegyész Klubot is a BME területén, általánosabb igénnyel. A statisztikákból látszik a mûködés, látszatnak a sikerek, s valószínûleg elsô látásra nem érthetô az, hogyan születhet negatív eredmény korrekt gazdálkodás mellett 1996-ban. Ennek magyarázata az az ügyrendben korábban elfogadott eljárás, amelyben a kongresszust rendezô szakosztály (vagy szakcsoport/társaság stb.) %-os arányban részesedik a rendezvény gazdasági sikerébôl. Ha pl. 1996-ban fogyasztják az 1994-es nagy bevétel (nyereség) rájuk esô (allokált) részét: pl. 3 millió Ft körüli összeget, az Egyesület szempontjából a mérleg csak negatív eredményt hozhat, ha a mérleg egyébként nulla körüli eredménnyel zárna. Hangsúlyozzuk, hogy ugyanezen összeget 1994-ben az Egyesület a pozitívum részeként, eredményként könyvelte el. Ezért tulajdonképpen ez nem passzívumnak, hanem késleltetett, korábbról címkézett kiadásnak tekintendô.

Természetesen az Egyesület kiadási rovatában rendszeresen szerepelnek tudatosan támogatandó tételek, elsôsorban azok, amelyek a kémiai kultúra terjesztését szolgálják és a kémiai oktatás minôségét javítják. Annak ellenére, hogy a költségek csökkentésére mindent elkövetünk, mintegy egymillió Ft a támogatása az egyre növekvô olvasótáborral rendelkezô Középiskolai Kémiai Lapoknak. És noha szintén költségkímélô céllal a Magyar Kémiai Folyóirat összevonásra került az MTA Kémiai Közleményeivel, még így is kb. 1/2 millió forint egyesületi támogatásra lesz szükség. Támogatjuk a kémiai tanári konferenciákat -- ezek sikere és elismertsége és eredményessége bôven kárpótolja a kiadásokat --, támogatjuk kiadványaikat, diplomamunka Nívódíj-pályázatokat írunk ki stb.

Kimagasló bevételt a világrendezvények hoztak, a Tömegspektrometriai Társaság és a Lakk és Festékipari Szakosztály rendezvénye, valamint a szûrési Világkongresszus, emellett sikeresek voltak az Analitikai Szakosztály hagyományos rendezvényei (Balaton konferencia, Vegyészkonferencia, Termoanalitikai, Radiológiai és Kemometriai konferenciák), az Ásványolaj Szakosztály Bitumen 2000 és a Sugárkémiai Szakosztály Tihany konferenciái. Aktív élet és nemzetközi kapcsolattartás folyt a Számítástechnikai- ill. a Szerves és Gyógyszerkémiai Szakosztályban, az eredmény nemzetközi rendezvény Magyarországra hozatala lesz. Kevés szakcsoport mondhatja el magáról, hogy 30. rendezvényét jubilálja, mint a Komplexkémiai. De majd minden szakcsoport sikeres nemzetközi rendezvényt is tartott, s a témák az ipartörténettôl a géleken át, a kolorisztikáig, a háztartásvegyipar sokféle termékéig, a mûtárgyvédelemtôl a mûanyagkémiáig a kémia széles vertikumából ölelnek át fejezeteket.

A rendezvények sokszínûsége, a tevékenység sokfélesége még e kivonatos ismertetés nyomán is nyilvánvaló. Az azonban nem mindenki elôtt ismert, hogy a rendezvények kisebb-nagyobb nyeresége élteti az Egyesületet, ezek léte, sikere okvetlenül fontos a mûködésünkhöz.

A reflektorfénybe leginkább a nagyrendezvények kerülnek, hiszen ezek szervezése jelentôs erôfeszítést kíván, mind a szakosztály, mind a titkárság részérôl, s a rendezvény a résztvevôk nagy száma miatt jelentôs elôzetes ráfordítást igényel. Többszáz, esetenként ezres részvétel esetén természetesen sokszoros a kockázat is, amely nemcsak anyagi, hanem presztízs is.

Hangsúlyozni szeretnénk azt, hogy az Egyesület több sikeres, nagy világrendezvény, kongresszus megrendezésében mûködött közre. Szeretnénk hangsúlyzoni, hogy úgy érezzük, az Egyesület 90 esztendôs fennállása, tekintélye és eredményes gazdálkodása nemcsak szakmai-, hanem gazdasági és pénzügyi garanciát is ad egy-egy rendezvény elnyerésére. Korábban szûkebb körben hangoztattuk már ezt, s itt most azért emeljük ki, mert az utóbbi idôben néhányan talán éppen figyelmen kívül hagyva e tényt, külsô szervezôkre/lebonyolítókra kívánták rendezvényeinket bízni. Ezek a gazdasági társaságok a pénzügyi garanciát nehezen és nagyobb költségért kapják meg, költségszintjük magasabb és különösen nehezebben ellenôrizhetô és tapasztalataink alapján állítható, hogy fôvállalkozói bevonásuk a nyereség igen jelentôs csökkenését eredményezi. Ezért szorgalmaztuk azt, hogy külsô társaságok bevonása csak igen korlátozottan, jól körülhatárolt és megbecsülhetô részfeladatokra történjen, de a rendezvény "fôvállalkozója'', fô koordinátora mind szakmai, mind pedig pénzügyi szempontból a Magyar Kémikusok Egyesülete legyen, amely a sikeres lebonyolításért nevével, költségvetésével és tekintélyével felel. Mit jelent az, hogy az Egyesület a fôvállalkozó? Azt, hogy mi szabhatjuk meg, milyen szolgáltatást kitôl rendelünk meg, mi tudunk dönteni ezek árszintjérôl, tapasztalt minôségérôl, mi tudunk dönteni a közremûködôk, esetenként a társadalmi aktívák, eredményesen közremûködô tagjaink honoráriumáról és végül és egyáltalában, mi magunk aratjuk le a sikert, vagy szenvedjük meg a kárát annak, amihez a nevünket adjuk! Ha egy rendezvény balul ütne ki, semmilyen rendezô kft. nem viselné annak anyagi kockázatát, csak a szolgáltatások szintje süllyedne le, s minden erkölcsi kár a rendezô Egyesületre szállna.

Legutóbb, amikor megtudtuk, hogy egy kémiai nagyrendezvényt nem velünk kíván egyik tagunk szerveztetni, rákérdeztünk a miértre. Kiderült, nem is tudtak róla, hogy hogyan dolgozunk s egy idegenforgalmi kft.-t kívántak megbízni. Tisztelt Küldöttgyûlés! Több idegenforgalmi céggel vagyunk rendszeres kapcsolatban, akik önmagukban is szívesen vállalnának mindent -- a legnagyobbakkal és a legismertebbekkel is. Tudjuk, melyikük miben jó, melyikük miben drága. De szeretnénk mi kalkulálni, s nem egy végszámlán meglepôdni. Mert a tagságnak mi felelünk. És higgyék el, a résztvevô-szervezô egyesületi tagoknak, akik nélkül nem tud egyetlen külsô rendezô sem dolgozni, magasabb jutalmat tudunk adni, mint bármely más külsô kft. A nyereségbôl pedig nemcsak külföldi utakat, egyéb szakterületi rendezvényt, hanem olyan konferenciákat is tudunk támogatni, mint pl. a korábban említett kémiatanárok konferenciája, amelynek részvételi költségét tudatosan tartjuk alacsonyan, hogy minél nagyobb legyen a résztvevôk száma; lapokat tudunk támogatni, mint pl. a Középiskolai Kémiai Lapok, ahol a vételárat a tanulók pénztárcájához mérjük, s a hiányzó összeget kipótoljuk. Biztosak vagyunk benne, hogy a hazai eljövendô kémikus társadalomnak nagy szüksége lesz a jó vegyészekre, s ezért a magunk eszközeivel támogatjuk azokat az erôfeszítéseket, amelyek kedvenc tárgyunk, a kémia iránti érdeklôdést idejekorán felkeltik, s amelyek a vonatkozó képességeket készséggé tudják fejleszteni. Ez felelôsségünk és kötelességünk is!

Természetes, hogy az Egyesület pénzügyi tevékenysége ellenôrizhetô, s természetes az is, hogy ellenôrzik is. A könyvelést a MTESZ könyvelése, tehát külsô cég végzi, ami eleve nyújt bizonyos kontrollt és garanciákat. Emellett három hierarchia-szinten áll rendelkezésre az Egyesületben a pénzügyi elszámolás. A legfelsô szintet nevezhetjük:

• ÁTFOGÓ-ÖSSZEGZÔ szintnek, amely átfogó gazdálkodási mutatókat tartalmaz. Ezeket az Egyesület évente nyilvánosan közzéteszi. Az alatta lévô szint a
• RÉSZLETES-ELEMZÔ szint, amely az éves mérlegek lebontásakor látszik háttéradatokkal. Ezen a szinten az Egyesület Ellenôrzô Bizottsága ellenôriztet, az általa felkért könyvszakértô céggel. Kétévente mintegy 30 oldalnyi elemzô jelentést készítenek, amely természtesen a tagok számára hozzáférhetô. Végül említsük meg a legalsó szintet, a
• TÉTELES BEVÉTELI-KIADÁSI szintet, amely az egyes rendezvények bevételeirôl és kiadásairól készülô számítógépes kimutatás (amelyet az érdeklôdôk szintén megtekinthetnek).

Az ellenôrzés és nyilvántartás sokféle szintjét, a rendezvények költség szempontjából történô átláthatóságát azért hangsúlyozzuk, mert minden vállalkozásnak egyik neuralgikus pontja ez. Lényeges, hogy tagjaink tudják, hogy olyan struktúrában szeretnénk dolgozni, amiben rend van, amely világos, átlátható és számonkérhetô. De azt is szeretnénk, ha tudnák és értékelnék, hogy manapság, amikor kitekintve sokfelé nem a közvagyon gyarapításának vagyunk szemtanúi, a Magyar Kémikusok Egyesülete mûködése biztosítására úgy teremtett meg a nulláról egy 15 millió forintos tôkevagyont, hogy közben pár év alatt többszáz tagjának utazását évi 3--4 millió forintos kerettel támogatta, a jelen és a jövô generáció kiadványait évi 1,5 millió forint segítséggel emellett házi nyomdájában sokszorosítva megjelentethetôvé tette, szakmai anyaggal 5200 tagját minden hónapban elérte.

Sok dicséretet kapott a titkárság nagy munkájáért, esetenként persze érte kritika is. Hol idôhiány, hol rossz kommunikáció, hol jogos, hol vélt sérelmek is elhangzottak. Az Egyesület Intézô Bizottsága a közelmúltban gazdasági kabinetet alakított, hogy segítsen egyes stratégiai döntésekben esetleg egyedi döntésekben is. Igyekszünk a kritikákat elemezni, s megszívlelve a jogos észrevételeket a közeljövôben az operativitást fokozni, s az imént hivatkozott pénzügyi átláthatóságot megfelelôen demonstrálni.

Hadd hangozzék el végül az is, hogy a mûködési költségek a taglétszámhoz viszonyítva nem magasak, a MTESZ-en belüli összehasonlításban kicsi. Az 5200 tagot számláló Egyesülethez tartozó titkársági létszám (3 fôállású, 1 részmunkaidôs fôállású és 2 részben részmunkaidôs nyugdíjas, akik szükség esetén a rendezvényi hátteret is biztosítják), ezeknek fizetése a MTESZ-en belül közepes vagy az alatti. Ugyanakkor a postaköltség milliós nagyságrendû, s -- amint már elhangzott -- évente több millió forintot fordítottunk a tagjaink utazásainak támogatására.

Mind az ünnepi alkalomhoz képest, mind a korábbi fôtitkári beszámolókhoz képest a jelen beszámoló szándékunknál többet foglalkozik pénzügyi kérdésekkel, átláthatósággal, ellenôrzéssel, s taglal magától értetôdô, de talán nem közismert dolgokat. Teszi ezt azért, mert a közelmúltban az Analitikai Szakosztály Elválasztástudományi Társaságából -- ami ma Kromatográfiás Társaság -- kiinduló ügyrendi vita során megvilágosodott, hogy ezen információk hiánya téves következtetésekhez és hangulatkeltéshez vezet. Ráadásul olyan személy részérôl, aki az Egyesület Etikai Bizottsága szerint is etikailag elítélendô módon az Egyesület 800 fôs Társaságához hasonló néven, Magyar Elválasztástudományi Társaságként, azonos vezetôséggel ugyanazon tevékenységgel 13 fôs társaságot hozott létre, amely az Egyesülettôl független. Így az Egyesület ügyrendje alól kivonva magát: lehetôség nyílna a költségek és a bevételek tetszôleges átcsoportosítására. E párhuzamos struktúrában elôállhat az a helyzet, hogy az Egyesület a nevével jegyzett konferenciák bevételeitôl elesik, és saját, törvényesen, védjeggyel védett konferenciáját hasonló nevû, de idegen Társaság szervezésében látja viszont.

Az Egyesület Társasága vezetôségének lemondása nyomán az Analitikai Szakosztály vezetôsége a következô tisztújításig új vezetôséget kért fel a Társaság munkájának irányítására.

Pár éve próbáltuk meghatározni, hogy mit nyújthat az Egyesület a tagjainak, s akkor arra jutottunk, hogy a valahová tartozást. A kémikus társadalomhoz való tartozást. S késôbb hozzátettük, egy olyan közösséget, ahová jó tartozni, akik közé érdemes elmenni. Idén az Egyesület Intézô Bizottsága 3 tagja elôterjesztése alapján az Egyesület küldetését, értékrendjét, létét és tevékenységi körét próbálta meghatározni, s bocsátotta vitára a Magyar Kémikusok Lapján keresztül [Magy. Kém. Lapja 52, 301 (1997)]. Hozzászólásaikat most is várjuk. Ezen anyag kovásza is a nemes értékeken és a közös szakmán alapuló összetartozás, amely kölcsönös tiszteleten és egyenrangú felek együttmûködésén alapul. Az évekkel ezelôtt készült alapszabályból és ügyrendekbôl is az derült ki, hogy ezek készítôi valóban jól érezhették magukat az Egyesületben, mert arra, hogy az esetleges vétségeket megfelelô szankciókkal is ellássák, nem is gondoltak. Természetes, de tulajdonképpen sajnálatos, hogy nekünk erre is kell gondolnunk.

Az alapszabálymódosítás késôbbi napirendi pont, s nekünk a kémikus társadalomról kellene még szót ejtenünk, amely mindig hosszú ideje meghatározója volt hazai gazdaságunknak, amelynek ipara ismét szép eredményeket mutat fel, amelynek papírjai szárnyalnak a tôzsdén, amelynek presztízsét szeretnénk visszaállítani, amelynek jelene és jövôje mindannyiunknak fontos.

Az informatika, a fenntartható fejlôdés és a humánusan civilizált környezet a ma és a közeljövô kihívásai. Megjelentünk az internet-en, mint ipar, mint egyesület, mint tudomány. Sokaknak már e-mailen postázhatnánk a havi közleményeket. Egyre nagyobb és nagyobb az igény a tudásra, a mûveltségre, a megújulásra. Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ugyanakkor évek óta egyre kevesebb jut oktatásra, kutatásra, fejlesztésre. Kiszámította-e valaki, hogy reálértéken mennyit csökkent tíz év alatt az ezekre fordított összeg? Ötödére? Még kevesebbre? És tíz év óriási idô. Tíz év alatt az elsô ûrhajó elkészítésétôl a holdra jutásig jutott el az emberiség! Mindeközben a sajtóval az élen azt szuggeráljuk magunknak, hogy az ázsiaiak után mi leszünk az új kistigrisek. Minden fórumon hallatnunk kell, hogy a tigrisedéshez, ha nem csak papíron vagy papírból gondoljuk a tigrist, óriási humán infrastrukturális beruházás, oktatás kell kezdetnek, kutatás, tudomány és fejlesztés folytatásnak. Ázsiában is így volt. Megbecsülés és tisztelet a mûszaki és természettudományoknak, mert a fenntartható fejlôdés mellett környezeti kultúránk védelme a növekvô és civilizálódó emberiséggel szemben elsôsorban rajtunk múlik. Megbecsülés és tisztelet a kémikustársadalomnak. Megbecsülés és tisztelet nekünk.