Egyesületi élet

BESZÁMOLÓK RENDEZVÉNYEKRÔL

XX. Kémiai Elõadói Napok
(Szeged, 1997. október 13–15.)

Az MKE Csongrád Megyei Csoportja Szegeden 1997. október 13–15. között rendezte meg hagyományos ifjúsági nagyrendezvényét, az országos részvételû XX. Kémiai Elõadói Napok-at. A jubileumi alkalomra való tekintettel és a szokástól eltérõen – a szimpózium rendszerint évenkénti váltásban szervetlen és szerves kémia, ill. velük kapcsolatos témakörökben kerül meghirdetésre – ezúttal a kémia minden területérõl érkezõ elõadásokkal lehetett jelentkezni.

A rendezvénynek ez alkalommal is a Szegedi Akadémiai Székház adott otthont. A konferenciát Dr. Bernáth Gábor professzor, az MKE Csongrád Megyei Csoport elnöke nyitotta meg, aki az Egyesület nevében köszöntötte a rendezvény résztvevõit és megemlékezett a sikeres szimpózium-sorozat eddigi történetérõl. A hagyományoknak megfelelõen ezután az 1997. évi MKE Nívódíjakat vehették át a díjazottak Gálosi Györgytõl, az MKE ügyvezetõ fõtitkárától. Ez alkalommal a következõ diplomadolgozatok készítõi részesültek Nívódíjban:

Hoffmann Eufrozina (JATE): Válaszreakciók mértéke, értelmezése és szemléltetése
Jancsó Attila (JATE): Aminoalkoholok és származékaik átmenetifém-komplexeinek egyensúlyi és oldatszerkezeti vizsgálata
Kukovecz Ákos (JATE): Structural XAFS investigations on aluminosilicates. determination of relation between structure and acidity
Csóka Hajnalka (KLTE): Desferrioxamin Fe(III) és Al(III) komplexei
Tesléry Beáta (KLTE): Uretán típusú kötõanyagok és alkalmazásaik
Sztáray Bálint (ELTE): Fémorganikus vegyületek tér- és elektronszerkezetének vizsgálata UV fotoelektron spektroszkópiával
Novotny Tamás (ELTE): Az ózon a környezetben
Tomori Tünde (EKTF): Borok aromakomponenseinek vizsgálata gázkromatográffal
Harangozó Csaba (BME): Formaldehid tárolópark tervezése
Tolnai Gyula (BME): Koherens diszperz rendszerek, mint gázkromatográfiás állófázisok
Novák Tibor (BME): A 6,6-diklór-3-foszfabiciklo[3.1.0]hexán-3-oxidok katalitikus hidrogénezési reakcióinak vizsgálata
Kárpáti Tamás (BME): Instabilis vegyületek elektronszerkezetének vizsgálata
Horváth György (BME): Királis koronaéterek elõállítása és Merrifield gyantához rögzítése racém szerves ammóniumsók kromatográfiás rezolválása céljából
Kirschner Róbert (BME): Elektrolit tranzisztorok
Árki Pál (VE): LiBaF3 elõállítása és vizsgálata
Vándor Katalin (VE): Szteránvázas vegyületek hetero Diels-Alder reakciói
Várkonyi Zoltán (VE): A Mecseki Uránbánya zagytározóinak rekultivációs terve
Göblyös Anikó (SZOTE): Ring-chain tautomerism of 2-aryl-substituted 1,3-N,N-heterocycles

A díjkiosztást követõen Dr. Hermecz István (Chinoin Rt.) tartott nagy érdeklõdéssel kísért plenáris elõadást “Prolin endopeptidáz-gátlók kutatása” címmel. A szimpóziumra bejelentett elõadások nagy számára való tekintettel (78 elõadás) a konferencia háromnapos programja ezt követõen tematikus bontásban 6 további szekció keretében folytatódott. Az egyes szekciók a fizikai-kémia, biokémia és biotechnológia, szerves kémia, környezetvédelem és kémiai technológia, koordinációs kémia és szerkezetvizsgálat, továbbá az analitikai kémia területén született kutatási/fejlesztési eredményekkel foglalkoztak. Az elõadások a korszerû kémia igen széles területeit ölelték fel, így – a teljesség igénye nélkül – a nanorészecskék kémiájáról, fullerénekrõl, környezetkímélõ technológiai eljárásokról, biológiailag aktív molekulák totál-szintézisérõl, modern analitikai módszerekrõl egyaránt beszámoltak. A szakmai programot igény szerint szervezett egyetemi/kutatóintézeti látogatások, illetve városnézés egészítették ki. A keddi nap estéjén kellemes hangulatú ünnepi állófogadásra került sor, amely nemcsak ismerkedési lehetõséget kínált az ország különbözõ intézményeibõl, cégeitõl érkezett résztvevõk számára, hanem a szakmai eszmecsere folytatására is alkalmat adott.

Immár a huszadik rendezvényen túl érdemes röviden visszatekinteni a sorozat eddigi eseményeire. Úgy gondoljuk, hogy a kémiai tárgyú ifjúsági szimpóziumok iránti érdeklõdést jól jelzi, hogy a Kémiai Elõadói Napok-on bemutatott elõadások, illetve a résztvevõk száma évrõl-évre emelkedik. A eddigi húsz konferencián több mint ezer – köztük számos idegennyelvû – elõadás hangzott el, és a korábban itt szereplõ kollégák közül sokan már mint professzorok, kandidátusok illetve vezetõ beosztású szakemberek tevékenykednek szakterületükön. Külön örömünkre szolgál, hogy közülük nem kevesen alkalmanként ma is ellátogatnak a rendezvényre, hogy tanácsaikkal segítsék fiatalabb kollégáik munkáját. Úgy érezzük, hogy eddigi rendezvényeink hozzájárultak a kémia jelentõségének szélesebb körben való megismertetéséhez és a fiatal kutatók, szakemberek szakmai fejlõdésének elõsegítéséhez.

Elismerõ szót kell ejtenünk azon intézményekrõl, vegyipari és gyógyszeripari cégekrõl is, amelyek közül többen a kezdetek óta rendszeres támogatói rendezvényünknek. Itt köszönjük meg többek között az MKE, az OMFB, a Szegedi Akadémiai Bizottság, a Florin Rt., a Medikémia Rt., a Budalakk Rt., a MOL Rt. Szegedi Bányászati Üzeme, a Chinoin Rt., a Richter Rt. és mások támogatását, amely nélkül a mai gazdasági helyzetben nem rendezhetnénk meg a szimpóziumot rangjához méltó környezetben. Támogatásukra a továbbiakban is számítunk.

A Kémiai Elõadói Napok sorrendben következõ, XXI. rendezvényét 1998-ban a korábbiakhoz hasonló idõpontban és keretek között, szervetlen, analitikai és fizikai kémiai témában tervezzük megrendezni.

Hatodik Közép-Európai Vegyipari Kongresszus
(Varsó, 1997. február 11–12.)

1993 óta a Közép-Európai (korábbi nevén Kelet-Európai) Vegyipari Kongreszszus a térség vegyiparának legnagyobb éves szimpóziuma lett. A Kongresszus jó alkalom a régió vegyipari vállalati, minisztériális vezetõinek és nemzetközileg ismert tanácsadók találkozására. A rendezvény hagyományos célja az aktuális közép-európai vegyipari helyzet megvitatása információcsere és elemzések ismertetése útján, valamint az eszmecsere a továbblépés lehetõségeirõl.

Az 1998. évi rendezvény is követte a hagyományokat, fõ témakörei a petrolkémiai anyagok és a mûanyagok voltak. Kiegészítésül külön elõadások foglalkoztak a lengyel és az orosz vegyipar helyzetének értékelésével.

A kétnapos kongresszuson közel 30 elõadás hangzott el, közte kettõ magyar szerzõtõl. Várhegyi Miklós, a TVK Rt. elnök-vezérigazgatója a cég privatizációját ismertette, és Nagy László, a Columbian Tiszai Carbon Ltd. vezérigazgatója a közös vállalat sikerérõl beszélt.

Az általánosabb üzeneteket közvetítõ elõadások sorában Robert Strauss, az Európai Bizottság DGIII (Mûanyag- és Gumiipar) igazgatóságának szektorvezetõje a térségbeli vegyipar európai integrációs, elsõsorban versenypolitikai kilátásaival foglalkozott. 1966. évi adatai szerint az Európai Unió mai 15 tagállamában a vegyipar 11%-kal (364 Mrd ECU-val) részesedett az ipari termelésbõl és az iparban foglalkoztatottak 7%-a van a vegyiparban. A tíz Közép- és Kelet-Európai (KKE) államban az elõadó becslése szerint ugyancsak 11%-os a vegyipar hozzájárulása az ipari termeléshez (ezen belül Magyarországon 15%). Az öt elsõ potenciális csatlakozónak minõsített KKE országban a munkaerõ 15%-a a vegyiparban dolgozik, ami lényegesen magasabb az EU átlagánál, jelezve annak kisebb hatékonyságát.

Az elõadó szerint rendkívül valószínûtlen, hogy az EU-n belüli kereskedelemben visszatérnének a vámok. Hasonlóképpen a dömpingellenes és kiegyenlítõ vámok sem vethetõk ki EU-n belüli cégek és iparok ellen. Ez azt jelenti, hogy a KKE vegyicégek megszerzik a jogot arra, hogy velük szemben a mai EU tagállamai majd ne alkalmazzanak megkülönböztetõ vámokat, de egyben elvesztik azt a lehetõséget is, hogy saját kormányaikat ilyen belsõ piacvédelmi intézkedések meghozatalára késztessék.

Ami a harmadik országokkal folytatott kereskedelmet illeti, az elõadó megjegyezte, hogy a velük szemben várható EU vámcsökkentés során figyelembe veszik a KKE országok azon igényét, hogy cserébe valamilyen engedményt kaphassanak. Ezen túl a KKE országoknak módjában áll majd az EU kereskedelempolitikai eszközök és piac elérési mechanizmusok használata a harmadik országbeli exportjaik elõmozdítására.

A megnagyobbított EU-n belül az új, KKE cégeknek be kell tartaniuk a versenyszabályokat (a trösztellenes és az állami támogatási szabályokat), ami fájdalmas lehet a tervgazdaságban kialakult vegyicégek számára. A jelentõs méretû társaságok öszszeolvadása ellenõrzés alatt fog állni és nem valósulhat meg, amennyiben domináns helyzet kialakulásával járna. Állami támogatásnak minõsül az adókedvezmény is, és csak az Európai Bizottság hozzájárulásával (ha bebizonyosodik, hogy a versenyt nem torzítja) léptethetõ életbe.

A KKE vegyitermékeket keményen érintik az EU környezetvédelmi, valamint a marketingre, osztályozásra, cimkézésre és csomagolásra vonatkozó speciális szabályai is.

Összefoglalva, az EU csatlakozás a KKE vegyiparát szigorú és intenzív versenynek fogja kitenni.

Günther Binder, a Conoco olajcég Közép- és Kelet-Európai (KKE) ügyvezetõ igazgatója privatizációs (terjeszkedési) tapasztalataikat ismertette. A nagy tanulságok között említette, hogy lényeges a kormányzati szponzor megléte, a partnereknek összhangban kell lenniük, a döntéshozókat kell asztalhoz ültetni, a célra és nem a folyamatra kell összpontosítani, el kell fogadni, hogy mindkét fél nyerni akar a megállapodásból, és rugalmasságot kell tanúsítani.

A 6. Európai Magnézium Kongresszus
(Budapest, 1998. május 13–16.)

A kongresszust a Magyar Magnézium Társaság, mint a Magyar Kémikusok Egyesülete és a Nemzetközi Magnézium Társaság (SDRM, Paris) tagja 1998. május 13–16. között Budapesten rendezte meg. A Kongresszust a Magyar Kultúra Alapítvány Székházában (Budai Vár) tartottuk. A rendezvénynek az alábbi logót választottuk: Magnéziumkutatás és a magnézium interakciója a mikroelemekkel.

A Kongresszuson az öt világrész 26 országának tudósai vettek részt, mintegy 180 fõvel. Összesen 77 elõadás (ebbõl 15 magyar) és 99 poszter (ebbõl 18 magyar szerzõjû) szerepelt a kongresszusi programban.

A kongresszusi megnyitó beszéde keretében Kálmán Alajos akadémikus, a Magyar Kémikusok Egyesületének elnöke díszoklevelet adott át Kuti Vilma fõorvosnak, Loch Jakab, Nemesánszky Elemér, Rigó János és Jean Durlach professzoroknak, a magyar magnéziumkutatás terén kifejtett munkásságuk elismeréseként.

Az elõadások a következõ 11 szekcióban, párhuzamosan folytak 3 teremben: Kardiológia I., II., III., Molekuláris biológia, Belgyógyászat, Fiziológia, Agrikultúra, Biabetesz, Gyermekgyógyászat, Farmakológia, Neurológia.

A szekciók egyben mutatják a magnézium és a mikroelemek sokoldalú fontosságát az emberi, állati és növényi életben. A legtöbb elõadás a kardiológia területérõl hangzott el (16 db) a magnéziumnak a civilizált emberiséget és korunkat sújtó egyik legelterjedtebb betegségben betöltött preventív és gyógyító szerepérõl. A kardiológiát számban az agrár témájú elõadások követték (12 db, ebbõl 7 magyar szerzõjû). Ezzel alátámasztást nyert Durlach professzornak az 1975-ben Gyõrben, a Kuti által rendezett elsõ Magyar Magnézium Szimpóziumon elhangzott elõadásának azon megállapítása, hogy “a magnézium növénybiokémiai kutatásának elindítói, megteremtõi a magyar, elsõsorban a kazincbarcikai kutatók voltak”. A poszterok között is több agrárvonatkozású magyar dolgozat szerepelt.

Kiemelést érdemelnek az agykutatás területérõl Csernák (Belgrád), Durlach (Párizs) és Vink (Ausztrália) professzorok elõadásai, melyek szinte “folytatásai” voltak a magyar Mansfeld professzor “a magnézium szerepe a narkózisban” témájú, 1913-ban megjelent dolgozatának.

A mikroelemek és a magnézium együtthatását Pais és Szilágyi professzorok elõadásai mellett, több külföldi elõadó is taglalta.

A Kongresszusra adtuk ki és minden résztvevõnek átadtuk “A magyar magnéziumkutatás bibliográfiája 1913–1997” címû 72 oldalas könyvecskét (magyar-angol nyelven) Rigó J. és Kiss A. S. szerzõpárostól. Ebben emlékeztünk meg Mansfeld és Sós professzorokról életrajz, fénykép és egy-egy dolgozatuk fotómásolatával, mint a magyar úttörõ “õs magnéziumosok”-ról és felsoroltuk a 12 magyar származású Nobel-díjast.

Az elõadások és poszterok összefoglalóit a 164 oldalas “Book of Abstracts” kötetben kapták meg a résztvevõk. Az elõadások/poszterok teljes anyagát késõbbi Proceeding kötetben jelentetjük meg.

A Kongresszus résztvevõi a tudományos elõadások és poszterok mellett kulturális és szórakoztató programban is részesültek. Május 14-én délután a Semmelweis Orvosmúzeumba látogattak el, majd este a Mátyás templomban orgonakoncerten vettek részt. Május 15-én délután Visegrádon Várjátékokban gyönyörködtek a résztvevõk, amit a Renaissance “lovagi vacsora” és éjszakai zenés hajóút követett.

A Kongresszust 16-án délben Durlach professzor a Nemzetközi Magnézium Társaság (SDRM, Paris) elnöke a következõképpen értékelte (részlet a záróbeszédbõl):

“íme, ennek a csodálatos budapesti, Európai Kongresszusnak a végéhez érkeztünk. Mindannyian hálásak vagyunk azért a kitûnõ etikai és tudományos atmoszféráért, amit itt tapasztaltunk és ami mindig is a Nemzetközi Magnézium Társaság alapjául is szolgált. Ezért köszönetet szeretnénk mondani a Magyar Szervezõ Bizottságnak, a Magyar Kémikusok Egyesületének, és különösen hálás vagyok Mihályi Teréziának és Kiss A. Sándor professzornak a magyar Társaság elnökének, akik valóban nagy terhet vettek vállukra.

Öröm volt látni, hogy a kutatók a világ minden tájáról és számos tudományterületrõl gyûltek össze. A Nemzetközi Magnézium Társaság (SDRM) mindig ragaszkodott a multidiszciplináris elvekhez. A jelen Kongresszuson nemcsak biológia, táplálkozástan, kardiológia, idegélettan, gyermekgyógyászat, belgyógyászat és immunológia bõvült új kísérletes és klinikai eredményekkel, hanem az agronómia és növényélettan is. ...Örömmel közlöm és felhívom a figyelmet az elkövetkezõ idõk kongresszusi programjára:

1999. Nemzeti Magnézium Kongresszusok: Német-, Lengyel-, Franciaországban, Japánban és Székelyudvarhelyen.
2000. 9. Nemzetközi Magnézium Kongresszus Franciaországban, 7. Magyar Magnézium Szimpózium Balatonszéplakon.
2001. 7. Európai Magnézium Kongreszus Saragossában (Spanyolország)
2003. 10. Nemzemzetközi Magnézium Kongresszus Dél-Amerikában.

 Tehát mindannyian láthatjuk, hogy a Magyar Magnézium Társaság kiemelkedõ sikerû kongresszusa elõkelõ helyet foglal el a világ magnéziumkutatásának sorában és mi magnéziumkutatók szervezett programmal rendelkezünk.”

A Kongresszusról a napilapok, a rádió és két TV állomás helyszíni és élõ riportban számoltak be. A DUNA TV élõ adása után, az ország különbözõ részeibõl mintegy 20 telefoni érdeklõdõ kérdéseire kellett válaszolnia a beszámoló készítõjének.

A Kongresszus után számos hazai és külföldi gratuláló levél érkezett Társaságunkhoz. Ezekben a szakmai és rendezési színvonal mellett külön is megemlítették a “Vischegrad”-i kirándulás nagyszerûségét.

Itt ragadom meg az alkalmat arra, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik a Kongresszus szervezésében segítségünkre voltak. Ezek közül is kiemelkedõ Gilingerné dr. Pankotai Mária társasági tag, Kocka Mária az utazási iroda munkatársa és Seenger Gyõzõné a bibliográfia technikai munkatársa, akik nélkül tervünk nem valósulhatott volna meg.

Reológiai és Kolloidkémiai Szeminárium
(Budapest, 1998. május 13.)

A Magyar Kémikusok Egyesületének Reológiai, Kolloidkémiai és Tribokémiai Szakosztálya a Hungaropaar Kft. együttmûködésével és támogatásával 1998. május 13-án a Budapesti Mûszaki Egyetem Dísztermében Reológiai és Kolloidkémiai Szemináriumot rendezett. A Szeminárium célja az volt, hogy a területen kutató és dolgozó szakemberek számára új mérési elveket és módszereket, valamint ezek alkalmazásai lehetõségeit mutassák be a meghívott elõadók.

A Szemináriumot dr. Pászli István a Reológiai, Kolloidkémiai és Tribokémiai Szakosztály ügyvezetõ elnöke nyitotta meg. Ennek során néhány szóban említést tett a Szakosztály munkásságáról, a különbözõ gyártókkal kapcsolati együttmûködés jelentõségérõl. Kiemelte, nagy öröm a szakosztály számára, hogy a sûrûségmérés területén világelsõnek számító Anton Paar cég magyarországi képviseletével közösen kerülhet ezen szeminárium megtartásra. Méltatta az Anton Paar cég azon törekvéseit, miszerint termékeik különbözõ egyetemekkel és kutató intézetekkel kialakult szoros kutatási és fejlesztési együttmûködések alapján készülnek. Az Anton Paar cég magyarországi képviseletének vezetõje, dr. Kárpáti Péter a Hungaropaar Kft. ügyvezetõ igazgatója kifejtette, hogy a képviselet is igen nagy hangsúlyt fektet a különbözõ egyetemekkel és kutató intézetekkel való együttmûködésre és támogatásukra. A méréstechnika fejlõdése és modernizációja érdekében a Hungaropaar Kft. minden érdeklõdõ számára világszínvonalú terméket forgalmaz.

Az elõadások sorát dr. Michael Ringhofer (Paar-Physica, Stuttgart) nyitotta meg. Az “Application of rotational and oscillation viscometry” címû elõadásában a hagyományos rotációs, valamint oszcillációs viszkozitásmérés elméleti hátterét mutatta be. Emellett kitért a Paar-Physica cég ezen a területen gyártott készülékeire is, néhány lehetséges alkalmazást bemutatva.

Dr. Csóka Ildikó (Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Gyógyszertechnológiai Intézet) “Gyógyszerformák tervezése és minõsítése reológiai függvények és állandók alapján” címû elõadásában bemutatta a tanszék munkásságát, valamint az adott területen folyó rotációs viszkozitásméréshez kapcsolódó kutatási irányokat és eredményeket.

A szünet után Peter Peutler (Anton Paar, Graz) “Basics and applications of Lumosed Photo-Sedimentometer, EKA Electro-Kinetic Analyzer, AMV Automated Rollingball Viscometer and DCR Dynamic Capillary Rheometer” címû elõadásában bemutatott néhány olyan elemzési elvet és új módszert, melyet a kolloidkémiában igen gyakran használnak a vizsgált minták jellemzésére. Az elõadás jól bizonyította, hogy a finommechanikában jártas Anton Paar cég milyen szerteágazó gyártási tevékenységet folytat, és készülékei bizonyos területeken új távlatokat nyitnak.

Az elõadássorozat utolsó elõadását dr. Dallos András (Veszprémi Egyetem, Fizikai Kémiai Tanszék) tartotta. A “Nagypontosságú digitális sûrûségmérés és korlátai” címû elõadásában bemutatta a Paar oszcillációs sûrûségmérés elméleti alapjait valamint gyakorlati lehetõségeit és korlátait. A kutatáshoz felhasznált készülékrõl szólva megemlítette, hogy a tanszékükön a már húszas éveiben járó sûrûségmérõ készülék még mindig teljesíti a vele szemben támasztott elvárásokat, és most már az egyetemi hallgatók is használják a készüléket az oktatás és kutatás során.

Az elõadásokat mûszeres bemutató követte, ahol az elõadások során bemutatott készülékek (sûrûségmérõk, viszkozitásmérõk, zéta-potenciál mérõ, részecskeméret elemzõ, stb.) voltak megtekinthetõk. A kézi sûrûségmérõvel és rotációs viszkozitásmérõvel próbaméréseket is lehetett végezni, amit ipari (EGIS Rt., Egyesült Vegyimûvek Rt., Tiszamenti Vegyimûvek Rt., Forte Rt., stb.) minták felhasználásával az érdeklõdõk meg is tekinthettek.

A szeminárium megszervezésében igen nagy szerepet játszott dr. Hórvölgyi Zoltán (BME, Fizikai Kémiai Tanszék), amiért a Hungaropaar Kft. köszönetét fejezi ki. 

Kémia a környezetért ankét
(Budapest, 1998. május 27.)

Ez év május 27-én a Budapesti Mûszaki Egyetemen került sor “A magyar nemzet stratégiai alternatívái. A tudomány a társadalom szolgálatában. A XXI. század technológiájának természettudományos megalapozása” rendezvénysorozat keretében a “Kémia a környezetért” címû ankétra.

Az MTA Kémiai Tudományok Osztálya által szervezett ankétok között ez sorrendben a negyedik volt. Az elõzõ három ankét az alábbi témaköröket tárgyalta: “Magyar Gyógyszerkutatás: az alapoktól a kockázati tõkéig”; “Kémia és táplálkozás”; “A kémiai megismerés korszerû eszközeinek és módszereinek alkalmazása a társadalomtudományokban”.

Kõrös Endre, az ankétot levezetõ elnök megnyitó szavai után az elsõ elõadást Mészáros Ernõ (tszv. egyetemi tanár, az MTA r. tagja, Veszprémi Egyetem) tartotta “A levegõkémia szerepe a környezet megismerésében” címmel. Elõadásában foglalkozott a levegõkémia, mint önálló tudományág kialakulásával, megemlítve, hogy ezen tudományterület Christian Junge: Air Chemistry and Radioactivity 1963-ban megjelent könyvének hatására került az érdeklõdés elõterébe. A levegõkémia fejlõdését elsõsorban az analitikai kémiai módszerek spektrumának jelentõs kiszélesedése és a módszerek érzékenységének korábban nem remélt növekedése segítette elõ. Ezek birtokában ugyanis olyan gázokat is ki tudtak mutatni, továbbá mennyiségileg meghatározni, amelyek koncentrációja ppm, ppb, sõt ppt nagyságrendû volt. Foglalkozott továbbá az elõadó a légköri aeroszolok vizsgálata terén elért eredményekkel és rámutatott az aeroszolok fontos szerepére a felhõ- és csapadékképzõdésben. Tárgyalta a légkör és a többi szféra közötti kölcsönhatásokat, valamint a biogeokémiai körforgalmak ismeretének fontosságát és rámutatott arra, hogy ezen körfolyamatokat az emberi tevékenység jelentõsen módosíthatja. Kiemelten foglalkozott a légkörben lejátszódó fotokémiai folyamatokkal és ennek kapcsán az ózon keletkezésével és bomlásával, ezen folyamatok élettani jelentõségeivel, valamint a légköri kémiai folyamatok irányításában betöltött szerepével. Kitért a légköri sav-képzõdésre és hangsúlyozta ennek fontosságát az aeroszol és a felhõképzõdés szempontjából. Elõadása végén rámutatott arra, hogy a levegõkémiai kutatásokat jelentõsen elõrelendítette olyan jelenségek felfedezése, mint az emberi tevékenységbõl származó savas esõk, a globális felmelegedés, továbbá az ózonlyuk kialakulása. A levegõkémia tudományos rangját nagyban emelte, hogy az 1995-ös Nobel-díjat az ózonkutatás három neves kutatójának (Paul Crutzen, Sherwood Rowland, Mario Molina) ítélték oda.

Papp Sándor (egyetemi tanár, a kémiai tudomány doktora, Veszprémi Egyetem) “Kémiával környezetünkért” címmel tartott elõadást. Bevezetõben megállapította, hogy a közvélekedés a mai Magyarországon a környezetszennyezés egyik legfõbb okozójának a kémiával összefüggõ tevékenységeket minõsíti. Ezen tévhit és balítélet elfedi azt a tényt, hogy civilizációs életformánk maga a legnagyobb környezetterhelõ, hiszen csupán az Európai Unióban ipari- és háztartási vegyianyagok, élelmiszeradalékok, gyógyszerek, továbbá növényvédõszerek hatóanyagaiként kereken száztízezer engedélyezett vegyületet használ a társadalom. Mindezt tetézik a kommunális hulladékok és szennyvizek, továbbá a gépjármûvek által kibocsátott kipufogógázok hatalmas mennyiségei. Az antropogén tevékenység ily módon a nyersanyagok és energiahordozók kitermelése, továbbá a technológiai és fogyasztási hulladékok környezetben történõ viszszajuttatása révén komoly károkat okoz a természeti környezetben lejátszódó kémiai folyamatokban, az elemek biogeokémiai körforgásában.

A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a kémia egyik alapvetõen fontos feladata a kétirányú folyamatban lejátszódó változások természetének felderítése s az ökológiai rendszerekben bekövetkezõ károsodás kémiai oldalának tisztázásával a megóvás munkájának segítése. A kémia ezen vállalkozását minden túlzás nélkül a kémia kopernikuszi fordulatának vagy reneszánszának nevezhetjük.

Minthogy adott ökológiai rendszerben egyidejûleg, egymáshoz kapcsolódva, fizikai, kémiai, geológiai és biológiai folyamatok játszódnak le, a munka interdiszciplináris megközelítést, új gondolkodásmódot és értékválasztást kíván.

Elõadását azzal zárta, hogy rámutatott a feladat nagy gyakorlati jelentõségére az ország elõtt álló integrációs tennivalók megoldása, egyben a jövõ század technológiáinak természettudományos, környezetkímélõ megalapozása tekintetében.

Jelinek István (igazgató, Chinoin Rt.) “Gyógyszeripari fejlesztések környezetvédelmi hatásai” címmel tartott elõadást.

Az elõadó a bevezetõben rámutatott arra, hogy a gyógyszeripar termelési körülményeit és kibocsátásait tekintve sajátos és bonyolult helyzetben van, mivel sok esetben egymásnak ellentmondó elvárást kell egyeztetni. A szintetikus gyógyszergyártás során a hatóanyag mellett melléktermékek is keletkeznek, továbbá átalakulatlan kiindulási anyag is marad vissza. Szigorú elvárások vannak a termék tisztaságával szemben (mosás, átoldás, kristályosítás), amely szerves oldószer(eke)t igényelhet. A végtermék tisztításánál a szennyezésdúsulás miatt nem szabad a regenerált oldószert újra felhasználni. Ebben az esetben ellentétben van a minõségbiztosítás és a környezetvédelem. A környezetvédelemnek azonban mindenképpen be kell épülnie a gyártási folyamatba. Ezután az elõadó néhány példán mutatta be az iparág környezetvédelmi törekvéseit.

Elsõ példaként egy vitaminkészítmény gyártását említette. A készítményt korábban oldószeres drazsébevonattal gyártották és az oldószer eltávolítását meg kellett oldani. Az oldószer-keverék kinyerése adszorpciós berendezésben nem lett volna gazdaságos, úgyhogy végül a vizes drazsébevonat lett a megoldás. Egy másik példán a szennyezõk olyan eltávolítását ismertette, amelynek során csak szén-dioxid és víz keletkezik: a szennyvízbõl a cianidot, formaldehidet eltávolítva a levegõbe NH3, HCHO és esetleg szerves oldószer is jut. A légtérbe került anyagokat katalitikus (Pd-Ni kat.) oxidálják 300–500 ^oC-on. Az eliminálás hatásfoka 95% feletti.

Elõadása végén gondolatait így összegezte: “Elõnyben részesítjük magunk is a “zöld” termékeket, a fehérítetlen pamutot, amelynek elõállítása során nem kell hypot és peroxidot használni, az újrahasznált papírt, ami tonnánként 16 élõfa életét jelenti, de a gyógyszergyártásban ilyen frappáns megoldások ritkán adódnak. Mert ugyan ki venne újrafeldolgozott tablettát, vagy jelentene-e a megfelelõ gyógyszer kiválasztásánál elõnyt az, ha visszaforgatott mûanyagba, vagy papírba csomagolnánk, elhanyagolva a terápiás szempontokat. Számunkra marad tehát a globális gondolkodás mellett a lokális cselekvés.”

Az ankét záró elõadását Hlavay József (tszv. egyetemi tanár, a kémia tud. doktora, Veszprémi Egyetem) tartotta “Megfigyelési rendszerek kialakítása hazánk környezeti állapotának megismerésére” címmel. Elõadása bevezetõ részében ismertette, hogy a kutatásaik célja megfigyelési rendszerek kialakítása olyan természeti körülmények között, amelyek megbízható mintavételi és mérési módszerekkel végzett analízissel adatokat szolgáltatnak az emberi egészségre veszélyes anyagok minõségérõl és közelítõ mennyiségérõl; továbbá törekvés arra, hogy a mérési eredményeik összevethetõk legyenek hasonló jellegû természetvédelmi területeken végzett vizsgálatok eredményeivel. Munkájukat úgy tekintik, hogy az alapfelmérésként szolgáljon egy országos léptékû felméréshez.

A megfigyelési rendszert a Balaton és vízgyûjtõjének területén alakították ki és a vizsgálatok segítségével nyert adatok birtokában a szennyezõ vegyületek idõben és térben bekövetkezõ változásainak vizsgálatát végezték el. A feladat magában foglalta a légköri ülepedések vizsgálatát, a természetes vizekbe beömlõ és elfolyó, valamint az üledékben felhalmozódott káros anyagok minõségének és mennyiségének meghatározását, és végül az anyagmérleg felállítását.

A kutatási program megvalósítása során mintavételi stratégiát és mintavételi tervet készítettek. Rendszeresen és folyamatosan légköri aeroszol- és csapadékmintákat gyûjtöttek. Az elemek fizikai és kémia formájának meghatározását különbözõ oldószerekkel végzett kioldás után AAS módszerekkel végezték. A különbözõ helyrõl származó minták elemi összetételének meghatározására alkalmazható szekvens kioldási eljárás optimális lépéseit is kidolgozták. A természetes vizek fenéküledékeiben elõforduló szerves vegyületek meghatározására HPLC módszereket dolgoztak ki és néhány toxikus vegyület koncentrációját is meghatározták. Az adatok ismeretében meg tudták becsülni a szennyezõanyagok környezeti eloszlását.

A különbözõ környezeti minták analízisének eredményei alapján a légköri száraz és nedves üledék ismeretében a természetbe jutó szennyezõanyag terhelést megbecsülték, a tavak, folyók vízminõségének változását meghatározták. A szennyezõforrások ismeretében a kibocsátás csökkenthetõ és/vagy megszüntethetõ és az egészségügyi normák biztonsággal megadhatók és betarthatók. Az elõadásban ismertetett adatok alapját képezik a környezeti állapot jellemzésére szolgáló modellek készítésének, a környezeti hatástanulmányoknak.

Az ankéton kb. 60-an vettek részt. Az elõadások után számos kérdés és hozzászólás hangzott el, továbbá az a kívánság fogalmazódott meg, hogy egy késõbbi idõpontban a környezeti kémia és a környezetvédelem egyéb – az ankéton nem tárgyalt – problémakörei is kerüljenek megvitatásra.

Folytatás

Vissza