Egyesületi élet

BESZÁMOLÓK RENDEZVÉNYEKRÔL

Elôzô rész

Az Ipar a veszprémi mérnökképzésért alapítvány a Veszprémi Egyetem Továbbképzõ Központjával és az MKE Veszprém megyei területi szervezetével közösen 1998. május 16–17-én Balatonalmádiban Müller Vilmos emlékülést tartott, több mint ötven résztvevõvel.

Müller Vilmos Emlékülés
(Balatonalmádi, 1998. május 16–17.)

Marton Gyula, a VE mérnöki karának most megválasztott dékánja megemlékezett Müller Vilmosról, az 1963-ban végzett népszerû évfolyamtársról és alkotómérnökrõl, akinek emlékére évfolyama 1989-ben díjat alapított a veszprémi vegyészmérnök-hallgatók jutalmazására, majd ismertette a brit Vegyészmérnöki Karara által akkreditált veszprémi vegyészmérnöki tantervet. Megállapította, hogy bár a vegyészmérnökség definíciója nem szorul revízióra, a mérnökképzés bizonyos ismerethalmazai évrõl-évre változnak, megújulnak az ipari, illetõleg társadalmi elvárásoknak megfelelõen. A most végzettek közül egyre többen helyezkednek el minõségbiztosítási, illetõleg anyaggazdálkodó mérnökként, így mind több gazdasági, logisztikai és TQM ismeretre is szükségük van. Nem kevésbé komoly elvárás a biztos nyelvtudás és a színvonalas szakmai gyakorlat mind itthon, mind külföldön. Ehhez a megfelelõ támogatást mielõbb biztosítani kellene, mivel az egy hallgatóra vetített felsõoktatási állami támogatás az európai országok közül Magyarországon a legalacsonyabb.

Deák Gyula, a VE Vegyészmérnöki Intézetének igazgatója a mérnökképzés minõségének kérdését vizsgálta. A minõség itt is helyesen megfogalmazott elvárásoknak való megfelelést jelent. Éppen az állandóan változó elvárások definiálása a legnehezebb feladat, hiszen az egész oktatást: a tanulást, a tanítást, a hallgatók értékelését ennek megfelelõen kell végezni. Bár az ilyen minõségszemléletet a szakirodalom már egyértelmûen elfogadja, a hagyományosan individualista felsõoktatásban ennek bevezetése mindenütt nagy ellenállásba ütközik.

Ormós Zoltán, a Pannon Agrártudományi Egyetem Mûszaki Kémiai Kutató Intézetének oktatási igazgatóhelyettese a vegyi- és rokonipari kutatás-fejlesztés helyzetét tekintette át a piacgazdaság körülményei kötött. Részletesen ismertette az OTKA, FEFA és KMÜFA pénzalapok öszszegének 1988 és 1995 közötti változását. A kémiai kutatások támogatottságának részaránya gyakorlatilag nem változott, de reálértéke felére csökkent. Kiemelte az OMFB pályáztatási rendszerét, példaként említve az OMFB és a Földmûvelési Minisztérium által 1993-ban közösen meghirdetett új, nemzetközileg piacképes termékek kifejlesztésére vonatkozó pályázatot. Az elõadó ismertette az MTA kutatóintézetek konszolidációjának elõzményeit és végrehajtásának lépéseit. Megállapította, hogy a kémiai kutatás támogatottsága az átlagosnál nagyobb és részaránya az átszervezéssel növekedett. Végezetül kitért a mérnököknek a piaci körülmények között mûködõ cégek gazdasági stabilitására gyakorolt szerepére.

Az emlékülésen ismertették az 1998. évi állásbörzék kedvezõ tapasztalatait, miszerint a megfelelõ szakmai és kommunikációs képességekkel rendelkezõ vegyészmérnökök iránt egyre növekvõ kereslet mutatkozik. A jó hangulatú emlékülést Ferencz Béla (VE) görbe tükre zárta a vegyipar elmúlt 35 évérõl. 

Bruckner termi elõadóülés
(Budapest, 1998. május 29.)

Az 1998. május 29-én rendezett “szezonzáró” Bruckner termi elõadóülésre az ELTE Kémiai Tanszékcsoport 063-as elõadótermében került sor. Az MTA Szerves és Biomolekuláris Kémiai Bizottsága, valamint az MKE Szerves és Gyógyszerkémiai Szakosztálya hagyományos közös rendezvényén újabb két elõadás hangzott el.

Az elsõ elõadást dr. Hideg Kálmán egyetemi tanár (POTE) Szerves és Gyógyszerkémiai Intézet) tartotta Szabadgyökök és biológiai jelentõségük címmel.

A szabad gyökös vegyületek, elsõsorban az oxigén gyökök (O2, HO, HOO, ROO, NO, NO2) és a nem gyökös reaktív intermedierek H2O2, RO2H) számos kutatási program homlokterébe kerültek, mert szerepük nemcsak a kémiában, hanem a biológiában és az orvostudományban is rohamosan nõ. Ezek közül különösen fontosak: az egyelektronos enzim katalizált folyamatok (NAD+, citokrómok, oxido-reduktázok, flavinok); az antioxidáns vegyületek, vitaminok; a gyógyszerek egyelektronos átalakulásai; a nitrogénmonoxid (NO) sokoldalú szerepe a vérnyomás szabályozásában, a daganatos folyamatokban, valamint a meszendzser molekula az ingerület átvitelben, és a környezetvédelemben betöltött szerepük: a vegyi anyagok gyökös bomlása okozta károsodások révén (ózonlyuk, szmog, savas esõk).

A traziens gyökök csapdázására leggyakrabban a gyûrûs DMPO-t (5,5-dimetil-1-pirrolin-N-oxid), a nyílt láncú PBN-t (N-terc.-butil-a-fenilnitron) és a POBN-t [a-(4-piridil-1-oxid)-N-terc.-butilnitron] használják. A gyökcsapdázás annyiban hasonló az antioxidáns molekula és a toxikus gyök közötti kölcsönhatáshoz, hogy az antioxidáns molekula átalakul gyökké és az eredeti toxikus gyök diamágneses molekulává alakul (általában hidrogénfelvétellel redukálódik).

A gyökös folyamatok elektron spin rezonancia (ESP) spektroszkópiai vizsgálatában a stabilis nitroxid szabad gyökök szintézise és alkalmazása a biomakromolekulák spin-jelölésére (spinlabelling), valamint a tranziens gyököket hosszabb életidejû gyökökké csapdázó (spin-trapping) diamágneses reagensek szintézise és alkalmazása a két legfontosabb terület.

Ebbõl a két nagy kutatási területbõl nõ ki rohamosan egy harmadik. Ez a szerves gyökök, ill. gyökcsapdák alkalmazása toxikus gyökök és nem gyökös molekulák okozta károsodások kivédésére.

Az elõadás az intézet néhány szintetikus kémiai eredményérõl és azok biológiai alkalmazásairól adott rövid áttekintést:

A nitroxidvegyületek kutatásában: új, stabilis szabad gyök jelenlétében kivitelezhetõ reakciókat dolgoztak (és dolgoznak) ki és az így kapott polifunkciós spinjelzõ reagensek fõként fehérje cisztein pontmutánsok spinjelzésére alkalmasak. Ezt a munkát eddig a biológus és biofizikus partnerek bevonásával végezték. Az ATP-ázok és az izomfehérjék jelölésére indéndion-reagenst, a fehérjék (rodopszin és lizozim cisztein pontmutánsok) reverzibilis, tiolspecifikus jelölésére tioszulfonát reagenseket alkalmaznak.

Ma ez a reagens talán az egyik legismertebb (többen forgalmazzák is). Ezt a munkát folytatva a hely- és funkcióspecifikusan irányított spinjelölés a biomakromolekulák szerkezet és funkció kutatásának legígéretesebb, széles körben alkalmazható alapmódszerévé válhat a közeli jövõben. A spinjelzõ reagenseknek a biomolekulákhoz való kapcsolódását a pirrolin ill. a pirrolidin gyûrû szubsztituenseinek elektronikus és sztérikus hatása befolyásolhatja.

A nitronok kutatásában: az aliciklusos nitronokat alkénekkel, ill. alkinekkel a dipoláris cikloaddíciót elkerülve, továbbalakítható telítetlen kötéses vegyületekké lehet alakítani. Új a DMPO-val egyenérték-stabilitású, de annál lipfilebb nyíltláncú adamantil nitronokat írtak le, mert további nem toxikus nitronok alkalmazására nagy az igény. Fontos az NO szintáz mûködését befolyásoló vegyületek vizsgálata is. Nemrég imidazoil-nitroxidos és NO kölcsönhatását írták le.

Bioaktív szabad gyökök kutatásában: klinikai kipróbálás alatt lévõ, antiarritmiás hatású sztérikusan gátolt aminvegyületeket fejlesztettek ki, mely in vitro körülmények között H2O2-dal, fémkatalizált reakcióban könnyen nitroxid gyökké oxidálódik. Ez módot ad arra is, hogy a gyök fellépését in vivo ESR vizsgálatokban élõ állatban folyamatosan nyomon követhessék. így mód lesz arra is, hogy amikor az in vivo ESRImaging technika fejlõdése lehetõvé teszi, a szív mûködését háromdimenziós ESR spektroszkópiával követhessék. Az új szervorientált, atoxikus, több nitroxicsoportot tartalmazó Gd-komplexek az MRImaging diagnosztika széles körben alkalmazható új reagenseivé válhatnak.

Az elõadóülés második részében dr. Kéri György professzor (SOTE Orvosvegytani, Molekuláris Biológiai és Pathobiokémiai Intézet) Új irányok és pathomechanizmusok a gyógyszerkutatásban és az antitumor hatóanyagok kutatásában címmel tartotta meg az elõadását. Az elõadó beszámolt arról, hogy az elmúlt években a molekuláris biológia, a pathobiokémia, valamint a kombinatórikus kémia területén (szoros összefüggésben az informatikai háttérrel) drámai fejlõdés zajlott le. Nagyszámú pathomechanizmussal alátámasztott új célmolekulát azonosítottak és óriási molekula-könyvtárakat hoztak létre, ami különleges távlatokat és lehetõségeket nyit meg a gyógyszerkutatás elõtt. Ezen eredmények nyomán a gyógyszerkutatás frontvonalába a megfelelõ célmolekulák kiválasztása és a kapcsolódó pathomechanizmus alátámasztása (validálása) került, melyek alapján célzottan és igen hatékonyan zajlik a gyógyszerjelölt vezetõ molekulák kiválasztása.

Kéri professzor ismertette, hogy a rosszindulatú daganatsejtek kialakulása többlépcsõs folyamat következménye, mely egyrészt genomális változások sorozatára (többek között bizonyos onkogének aktivációjára, illetve szupresszor gének inaktivációjára), másrészt az inter- és intra-celluláris kommunikációs rendszer rendellenes mûködésére vezethetõ vissza.

Az utóbbi években világszerte igen intenzív kutatások folytak a sejtmembránon áthatolni képes kismolekulájú szignál-transzdukciót, ill. különösen a tirozin kináz enzimeket szelektíven gátló molekulák elõállítása céljából. Ezen kutatások célja a kóros jeltovábbítási mechanizmusok, pl. az onkogének, növekedési faktorok, citokinek által indukált jeltovábbítási kaszkád specifikus enzimjeinek szelektív gátlása.

A Kéri György és munkatársai által kifejlesztett TT232 jelû szomatosztatin analóg jelentõs in vitro és in vivo antitumor aktivitással rendelkezik, jeltovábbítási mechanizmuson keresztül közvetve gátolja a tirozin kinázokat és programozott sejthalált indukál. Az elmúlt évek során elsõsorban szelektív tirozin kináz gátló molekulák után kutatva felépítettek egy szisztematikusan tervezett molekula-könyvtárat. Molekuláikat elõször specifikus receptor tirozin kináz assay-ekben tesztelték és a leghatékonyabb tirozin kináz gátlók hatását tovább vizsgálták. Sikerült több olyan molekulacsaládot és vezetõ-molekulát is kifejleszteniük, melyek szelektíven gátolnak bizonyos receptor tirozin kinázokat (EGFR, PDGFR, Her2), jelentõs in vitro és in vivo antitumor hatással rendelkeznek és beindítják a programozott sejthalált. Ugyanakkor ebbõl a szisztematikusan felépített molekula-könyvtárból sikerült kiválasztaniuk két olyan Vascoendothelialis Növekedési Faktor Receptor tirozin kinázt (flk1) gátló és programozott sejthalált indukáló molekulát is, ami in vitro és in vivo körülmények között is jelentõs angiogenezis gátló hatású és így nagyon ígéretes antitumor ágens.

Az elõadásokat az immáron megszokott, sok kérdéssel tarkított vita követte, mely jól tükrözte a bemutatott munkáknak a hallgatóság érdeklõdését fölkeltõ hatását. 

XXXIII. Komplexkémiai kollokvium
(Paks, 1998. május 27–29.)

A Magyar Kémikusok Egyesületének Komplexkémiai Szakcsoportja ebben az esztendõben Pakson rendezte meg a XXXIII. Komplexkémiai Kollokviumot. A koordinációs kémiai kutatómûhelyek, iskolák színvonalas, a szokásosnál több elõadással tették emlékezetessé a 35 évével “felnõtt” korba lépõ konferenciát, amelynek a Duna Hotel adott otthont. A “születésnapon” a hagyományok tisztelete mellett néhány újdonsággal és meglepetéssel igyekeztek ünnepi hangulatot teremteni a szervezõk. Mint korábban, most is kizárólag elõadásokat mutattak be a szerzõk, akik között örvendetesen sok fiatal – nappali tagozatos és PhD hallgató – számolt be figyelemre méltó eredményekrõl. Ebben az évben – elõször a kollokviumok történetében – nem a szokásos programfüzetet, hanem az elõadások rövid (egyoldalas) kivonatát is magába foglaló kiadványt vehettek kezükbe a résztvevõk. A kiadványból kiderült, hogy a rövid, 15–20, valamint egy-egy kutatócsoport több éves munkájának eredményeit bemutató 30–40 perces elõadások mellett elsõ ízben “Kerekasztal szekciók”-ra is sor került. Ezeknek a szekcióknak a bevezetõ elõadásait és a levelezõ elnök szerepét a Kollokviumot 35 évvel ezelõtt útjára indító Beck Mihály, Burger Kálmán, Kõrös Endre és a veszprémi fémorganikus kémiai iskola megteremtõje Markó László akadémikusok voltak szívesek elvállalni.

Beck Mihály (KLTE) “A komplex egyensúlyok kémiájának fejlõdése” címû elõadásában azt hangsúlyozta, hogy a kérdéses tudományterület alapelveit, kísérleti módszereit, és az általában nagyszámú kísérleti adatok kiértékelésére kifejlesztett számítástechnikai eljárásokat, programokat már századunk harmadik negyedében kidolgozták és olyan szintre emelték, amely révén egy-egy újonnan felmerülõ komplex egyensúlyi probléma minden bizonnyal megoldható. A megoldáshoz azonban minden esetben csak adekvát módszerek és eszközök vezetnek. Ennek kapcsán Beck professzor – a tõle megszokott módon – színesen és szemléletesen mutatta be, hogy a “fejlõdés” milyen buktatókon keresztül vezetett az egyre pontosabb és megbízhatóbb kompexképzõdési állandókhoz.

A szekcióban Barczáné Buvári Ágnes és Barcza Lajos (ELTE) a b-ciklodextrinnel képzett komplexekkel kapcsolatos vizsgálataik egy részérõl számoltak be. Az imidazol ligandummal képzett komplexek szerkezete és hidrolitikus sajátságai között feltárt kapcsolatokat a JATE Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékének, illetve a tanszéken mûködõ “MTA Biokoordinációs Kémiai Kutatócsoport” munkatársai (Török Ibolya, Gajda Tamás és Kiss Tamás) ismertették. A KLTE Szervetlen és Analitikai Tanszékének oktatói és kutatói (Varga Tamás, Brücher Ernõ, Király Róbert és Nagy Zoltán, Sóvágó Imre és Fábián István) foszfinát tartalmú lantanoida komplexek, valamint a tioéter csoportokat tartalmazó ligandumok palládium(II) komplexeinek részletes egyensúlyi vizsgálata során nyert eredményeket mutatták be.

Burger Kálmán (JATE) “A komplexkémiai szerkezetvizsgáló módszerek fejlõdése” címû elõadása áttekintést adott a koordinációs vegyületek tér- és elektronszerkezetének meghatározásában szerepet betöltõ módszerekrõl, hangsúlyozva azok együttes alkalmazásának fontosságát egy-egy elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt jelentõs szerkezeti kémiai probléma megoldásában. Az elõadó rámutatott arra is, hogy a magyar komplexkémikusok ezen a területen is gyakran vívtak ki nemzetközi elismerést, és jelentõsen hozzájárultak a tudományterület fejlõdéséhez. A szekcióelnök által csupán érintett és “felvezetett” témákról négy elõadást hallottunk.

Vértes Attila akadémikus (ELTE) a pozitronannihiláció elvi alapjait és néhány komplexkémiai alkalmazását mutatta be igen szemléletesen, s azok figyelmét is felkeltve, akik az anyagszerkezeti kutatás ezen érdekes módszerét nem használták még. Nagy László (JATE) az oldatban lévõ molekulák szerkezetének megismerésében használt EXAFS módszer elõnyeit, teljesítõképességét és korlátait mutatta be. Radnai Tamás (MTA KKKI) a diffrakciós módszerek és számítógépi szimulációk szerkezetének meghatározásában betöltött szerepét világította meg a nagynyomású és nagy hõmérsékletû víz és nátrium-aluminát lúgok szerkezetének feltárása példáján. A JATE Fizikai Kémiai tanszékének munkatársai (Jakab Éva, Berkesi Ottó, Peintler Gábor és Nagypál István) azt bizonyították, hogy a Raman spektroszkópia egyensúlyi kémiai feladatok megoldására alkalmas, és ezt olyan rendszerek vizsgálatánál lehet kihasználni, amelyek más módszerekkel aligha tanulmányozhatók.

Kõrös Endre “A bioszervetlen kémia kialakulásának története” címû bevezetõ elõadásában a tudományterület kibontakozásától napjainkon átívelõ fejlõdést kiemelkedõ tudósok megállapításai, eredményei és a hozzájuk fûzõdõ személyes kapcsolat nyújtotta élmények felelevenítésével mutatta be színesen, és a munkában jelentõs részt vállaló hitelességével. A szekció elõadásai a biokoordinációs kémia egy-egy érdekes területét villantották fel, bizonyítva, hogy a koordinációs kémia e fiatalnak mondható hajtása is szerteágazó és az ismeretek végtelenül gazdag tárháza.

A JATE (Lakatos Andrea és Kiss Tamás) és a KLTE (Bányai István) munkatársai az élõ szervezetbe felszívódó és a vérplazmába jutó Al(III) citrát és foszfát ligandumokkal lejátszódó komplexálódásának dinamikáját vizsgálva megállapították, hogy az egyensúly felé haladva nõ a többmagvú komplexek hányada a mononukleáris részecskék rovására. A KLTE Szervetlen és Analitikai (Hajdú Csongor, Gyarmati Julianna, Micskei Károly), valamint a Szerves Kémia Tanszékeinek kutatói (Patonai Tamás, Lévai Albert) a Modenai Egyetem Kémia Tanszékének munkatársaival (Claudia Zucci, Pályi Gyula) együttmûködve igazolták, hogy a Cr(II) aminosavakkal képzett komplexei enatioszelektív szintézisekben hasznosíthatók. Gyurcsik Béla és Jakus Tamás (JATE) oxovanádium(IV)2+ ionok és N-D-glükonil-aminosav kölcsönhatását különbözõ módszerekkel tanulmányozva arra a megállapításra jutott, hogy a deprotonálódási folyamatok monomer, dimer, majd tetramer komplexek képzõdéséhez vezetnek. Kétmagvú Fe2O(ind)2X2 (indH=1,3-bisz(2’-piridilimino)izoindolin, X=Cl, CH3CO2) komplexek vizsgálata során nyert eredményekkel a VE (Balogné Hergovich Éva és Speier Gábor) és a Heilderbergi Ruprecht-Karls Egyetem kutatói (Gottfried Huttner és Zsolnai László) bizonyították, hogy a kérdéses komplexek, mint monooxigenáz modellvegyületek katalizálják az alkánok oxidációját.

Markó László “Fémorganikus kémia és homogén katalízis: múlt, jelen és jövõ” címû elõadásában hangsúlyozta a századunk elsõ felében megindult kutatások óriási gyakorlati jelentõségét, eredményeinek mûszaki megvalósításában napjainkig tartó fejlõdését, ami a világgazdaság alakulásában ma is fontos szerepet játszik. A jövõt illetõen három ígéretes irányvonalat emelt ki: az enantioszelektív katalizátorok kutatását, a többmagvú komplexek katalitikus alkalmazását és a kétfázisú katalitikus rendszereket.

A szekcióban Kollár László (JPTE) munkatársaival (Csók Zsolt VE és Keglevich György BME) ígéretes karbonilezõ katalizátorként alkalmazható új, 1-aril-foszfolokkal képzett platina-komplexek szerkezetének NMR spektroszkópiai vizsgálatáról számolt be. Királis ligandumokat tartalmazó egy- és hárommagvú Ru-, Rh- és Ir-katalizátorok hatékonyságát és enantioszelektivitását vizsgálta Kathó Ágnes és Joó Ferenc (KLTE) ketonok hidrogénátviteli reakcióiban. Kétmagvú arilszulfonil-azido-palládiumkomplexek elõállítását és szerkezetének egykristály-diffrakciós módszerrel történõ meghatározását ismertették a MTA KKKI kutatói (Bessenyei Gábor, Foch Isabella, Párkányi László és Simándi László). Asszimetrikus hidroformilezõ katalizátorok módosítására alkalmas királis bifoszfit ligandumok szintézisérõl és alkalmazásáról tartott elõadást Szûcsné Cserépi Stefánia és Bakos József (VE). Összefüggést mutattak ki a ligandum híd- és terminális csoportjának konfigurációja és a katalitikus aktivitás között.

A kollokvium sokszínûségére jellemzõ, hogy a “Kerekasztal szekcióban” a kitüntetett figyelmet vonzó témák mellett további egyensúlyi kémiai, szerkezetkutatási, biokoordinációs kémiai, homogén katalízissel foglalkozó, valamint reakciókinetikai, szervetlen fotokémiai, környezeti kémiai kutatások legújabb eredményeivel ismerkedhettek meg a résztvevõk. A zsúfolt program ellenére lényegében “teltház” elõtt elhangzó elõadásokat, a kollokvium hagyományaihoz hûen, élénk viták követték.

Az 1. táblázat adatai jól mutatják, hogy ebben az esztendõben nemcsak több elõadás hangzott el, mint 1997-ben, hanem több intézmény oktatói, kutatói és hallgatói mutatták be eredményeiket. A résztvevõk örömmel hallgatták ismét az OGyI munkatársát, Kõszeginé Szalai Hildát és nagy figyelemmel kísérték Csubák Mária (DAE) környezeti kémiai szempontból érdekes elõadását. A XXXIII. Kollokviumon is a Kossuth Lajos Tudományegyetem munkatársai tartották a legtöbb elõadást, noha “fölényük” nem volt olyan döntõ, mint 1997-ben. Ez fõként annak köszönhetõ, hogy a Veszprémbõl, Szegedrõl és az ELTE-rõl is többen tartottak elõadást, mint a múlt évben. Bár külföldi elõadónk nem volt Pakson, egy-két amerikai, holland, német, olasz társszerzõ neve jelzi, hogy a magyar komplexkémiai iskolák nemzetközi kapcsolatai továbbra is jelentõsek.

Mivel több résztvevõ is sikeresnek értékelte azt a kezdeményezést, hogy néhány kiemelt fontosságú, vagy valamilyen oknál fogva aktuális témával “Kerekasztal szekció” keretében foglalkozzunk, az 1999. évi Kollokviumra is terveznek ilyen szekciót a szervezõk.

Borsodi Vegyipari Nap “98”
(Miskolc, 1998. június 10.)

Ünnepélyes keretet adott az 1998. június 10-én megtartott Borsodi Vegyipari Nap “98” rendezvénynek a Magyar Kémikusok Egyesülete Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Csoport megalakulásának 40 éves évfordulója. Meghívást kaptak a rendezvényre az elmúlt évtizedekben aktív munkát végzõ tagok, akik nyugdíjasként is figyelemmel kísérik a térségben folyó tudományos életet.

Bordás Zoltán elnöki megnyitójában kiemelte a térség vegyiparának jelentõségét, valamint hatását a megye gazdasági fejlõdésére. A MKE helyi csoportja az elmúlt 40 év alatt folyamatosan támogatta a tudományos élet fellendülését, a vegyész társadalom szakmai fejlõdését, melyet színvonalas rendezvények reprezentáltak.

Dr. Paksi László elnökségi tag megemlékezett a helyi csoport megalakulásának legfontosabb eseményeirõl, az 1958. évi alakuló ülésrõl és alapító tagokról. A Magyar Kémikusok Egyesülete helyi csoport megalakulásának célja az volt, hogy meginduljon egy szélesebb körû szakmai fejlõdés lehetõsége Észak-Magyarországon az egyre bõvülõ vegyész, illetve kémikus társadalom számára.

A kiépülõ három vegyipari centrum (Sajóbábony, Kazincbarcika valamint Tiszaújváros) meghatározó szerepet játszott a terület ipari fejlesztésében. A dinamikusan fejlõdõ vegyipar az ötvenes és hatvanas években elsõsorban a mezõgazdaságra és a hadiparra épült, mely tudományos konferenciák elõadás anyagainak témakörében 70–80 százalékos arányban szerepelt.

A Magyar Kémikus Egyesület kezdeményezésére színvonalas rendezvénysorozatként indult be a Borsodi Vegyész Napok, melynek keretében évenként mutatták be a vegyipari vállalatok a legkiemelkedõbb kutatási, fejlesztési eredményeiket.

A szélesebb körû szakmai fórumok mellett késõbb speciálisabb, szûkebb területet átfogó országos méretû szimpóziumokat szerveztek mûtrágya, növényvédõszer, mûanyag és mûanyagipari stabilizátorok témakörökben. A vegyipar fejlesztésének irányát jól tükrözte, hogy a nyolcvanas években a szakmai elõadások súlypontja a mûanyaggyártás és feldolgozás irányába tolódott el.

A MKE Borsodi Csoportja a kémia népszerûsítését az oktatáson keresztül is támogatta, ezért részt vett és anyagi segítséget is nyújtott a Sárospataki Diák Vegyész Napok megrendezéséhez, melyen a hazai középiskolák mellett elõadásokkal képviselték magukat a környezõ országok magyarnyelvû középiskolái is.

A térség tudományos életét reprezentálta a Borsodi Mûszaki Hetek, ahol több napon keresztül a tudományos egyesületek szervezésében kerültek megrendezésre a szakmai konferenciák és mutatkoztak be a környezõ cégek.

A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején mutatkozó válságjelek a vegyipart is érintették, ezért legfontosabb feladat volt a válságkezelõ programok támogatása. Az egyesületi munka mindezek mellett háttérbe szorult, a csoport tevékenysége csökkent, de nem szûnt meg.

A vegyipari társaságok tulajdonosváltása, privatizációja nagyrészt befejezõdött és sikeres vállalkozások, részvénytársaságok alakultak.

Dr. Kálmán Alajos a MKE elnöke hangsúlyozta, hogy a magyar kémikus társadalom számára kiemelten fontos a borsodi vegyipar és az ehhez kapcsolódó vállalkozások helyzete, mivel vezetõ szerepet tölt be a megyében.

A Borsodi Vegyipari Nap “98” célja volt továbbá a megye öt vegyipari vállalata elmúlt években végrehajtott privatizációjának, életútjának, valamint stratégiájának bemutatása. Ebben a témakörben a BorsodChem Rt., Tiszai Vegyi Kombinát Rt., Miskolci Mûanyagfeldolgozó Rt., Porán Kft., valamint az Észak-Magyarországi Vegyimûvek Kft. vezetõi tartottak színvonalas elõadást.

Kiemelt téma volt még két társaság: BC Rt. és TVK Rt. környezetvédelmi tevékenysége és az Európai Unióhoz csatlakozás feltételrendszerének megteremtése.

Vissza