November 28-án, délután fél kettőkor érkeztünk meg a Nyugatira. A Westend épület mögött kiléptünk a Váci útra és egyszerre mindent megértettünk...
Végeláthatatlan sorokban üldözöttek, sárga csillaggal., kis motyójukat cipelve, meneteltek nyilas fegyveres pártszolgálatosoktól körülvéve - most már tudjuk, a Bécsi úti Téglagyár felé. Ekkor rémlett fel bennem, hogy a losonci ,,Személyi Iránytó'' nyílt parancsa sem fog itt Pesten nekünk néhány óránál hosszabb ideig tartó biztonságot nyújtani. Addig lesz jó, amíg nem kerül sor az igazoltatásunkra, mert mit keresünk mi itt Pesten, nekünk Kőbánya alsón van a kijelölt helyünk, ott kereshetjük a századunkat...
A Katona József utcai lakásban a Zoltán családot már nem találtuk meg. A következő stáció: Csalogány utca 38. Borongós volt az idő. A Hollán utcából fordultunk ki a Körútra ás a Dunapart irányába mentünk. Földbegyökeredzett a lábam. A Margit-híd felrobbantva egészen a Szigetig. Az utászok építhették ezt a kis kisegítő hidat. Előtte tábori csendőrök állnak, mindenkit igazoltatnak. Az igazoltatást megúsztuk, el is jutottunk a Csalogány utcába. Ott a ház kapuja zárva, a zsalugáterek becsukva. Hosszabb dörömbölésünkre az egyik utcai ablak kinyílik és két német katona dugja ki a fejét az ablakon. Kérdésemre, hogy a háziakat keresem, felmutatnak az égre:
- Sie sind schon oben in Himmel - és nagyokat röhögve újból becsukták a zsalugátereket...
Nem, az lehetetlen! Dr. Révész Géza, a Révai Könyvkiadó ügyvédje, a galamblelkű lélek és Hanna, a felesége, a csillaghegyi kölcsönkönyvtár tulajdonosa, sokkal óvatosabbak, semhogy a németekkel szemben bármit is elkövethettek volna és máris gyorsított menetben kerültek volna az égbe...Dehát végül is, nem állhattunk itt a Csalogány utcai ház előtt sem. És ekkor hirtelenében visszaidéztem a putnoki találkozásomat Székely Ferivel. Mit is mondott? Szamek Oszkárék a Pannoniában laknak? Az utca túlsó oldalán, a végigbombázott házsorok között, még egy postahivatal működött. Kikerestem a telefonkönyvben a szállók közül a Pannonia számát és néhány tantuszt is vásároltam, majd a biztonságosabb utcai fülkét választottam a beszélgetésre. Putnokon egy percig sem hittem, mesének tűnt, hihetetlennek hangzott, amit Székely Feri elmondott, de itt a lehetetlent is meg kellett kísérelnem. Izgatottan léptem be az üvegablakoktól megszabadított Csalogány utcai telefonfülkébe és feltárcsáztam a Pannoniát! A portás jelentkezett. Dr. Szamekiu főorvos urat kértem a telefonhoz.
-Rögtön - volt a válasza, ás én alig tudtam magamhoz térni. Már-már azt hittem, hogy mégis csak egy rossz tréfa áldozata vagyok, mert bizony a ,,rögtön'' helyett hosszú percek teltek el anélkül, hogy beleszóltak volna a készülékbe, de azután jelentkezett egy női hang. Vera, orvos unokahúgom volt.
- Gyurikám, hogy kerülsz ide?
- Ha lehet, majd személyesen elmondom.
- Na, az elég körülményes lesz, de próbáld meg, gyere el az Astoriáig ás hívj fel onnan újból, addig meglátom, mit tehetek.
Károllyal rövidesen a Kiskörút-Rákóczi út kereszteződéséhez értünk. A Pannonia előtt terepszemlét tartottunk. A szálló homlokzatának erkélyein transzparensek hirdették: ,,összetartás'', ,,Egyedül vagyunk'', ,,Magyarország'' - a nyileskeresztes párt, a szélsőjobboldali lapok szerkesztőségei székelnek itt.
- A szálló tolóajtós bejáratán át nehéz lesz bejutni, de az utcáról egy melléklépcsőházhoz is van bejárat...
- Igen, igen azon gyere fel, majd a 315-ben várunk - volt újabb hívásomra Vera útbaigazítása.
Károlyt elkápráztatta a forgalom, nemigen járt korábban Pesten, így hát az Astoriával szemben, a Múzeum körút elején, egy padon jelöltem ki a harcálláspontját a nézelődésre, amíg vissza nem érkezem.
A melléklépcső néptelen volt. De amint elértem a III. emeletre, rendőr őrszemre bukkantam. Ott állt a folyosón az egyik szoba ajtaja előtt és nem vett rólam tudomást. Rövid kopogtatás után beléptem a 315 számú szoba ajtaján. Négyen voltak a szobában. Közeli hozzátartozók. Hét hónapja - amikor Csabán jártam utoljára - nem láttam őket.
- Éva? - volt az első kérdésem, de annál többet nem tudtak mondani, mint hogy szüleivel, húgával együtt deportálták.
- És ti?
- Minket, akik a csabai összeköltözésnél együtt laktunk a Haán utca 8-ban: anyáddal, nagymamával együtt a csabai rendőrségi fogdába szállítottak, onnan a Gestapó a Kolumbusz utcai táborba hozott fel, mi onnan a nyár folyamán, a Lakatos kormány idején kerültünk ki, amikor apa a román követség orvosa lett. A román követ ugyancsak itt lakik, azért áll a folyosón rendőr - adja tudtomra Vera visszafojtott, suttogó hangon.
- És ezt a nagy Újságot nem mondtad mindjárt a telefonba?
- Hát hol élsz, itt a falnak is füle van!
- Ó nagy ég, hát édesanyám, nagyanyám él! És itt vannak Pesten! - Persze rögtön látni akartam őket.
- És Zsuzsáról, a húgomról mit tudtok?
- Az egy kész regény - mondta mosolyogva Jolán, aki a kis unokáját, Jánoskát tartotta az ölében. Szőnyi Péter hozta fel ás azóta is náluk lakik.
Csak ámuldozom...De miért nincs itt Éva is...?
Cicus, Oszkár kisebbik leánya, férjével, Vasas Mihály, a csabai leánygimnázium rajztanárával, mint menekültek, a Ráday utcában laknak.
Ezek után praktikus tanácsok következtek. Kézzel fogható segítséget mindenekelőtt Oszkár nyújtott, amikor gyorssegélyként 300 pengőt csúsztatott a markomba. Majd Vera Szőnyiékhez telefonált, akik a Baross utcában laktak és a beszélgetése eredményeként, néhány perc múlva KISKA egyenruhában, katonasapkában, lebilincselő mosolyával a szállodai szobában Péter megjelent. Kész is volt mindjárt a haditerve, vele együtt hagyom el a Pannoniát, felvesszük a lent várakozó Varga Károlyt. Előbb engem kísérnek majd a Kolumbusz utcába a 67-es villamossal, majd Péter átadja házi őrizetre Károlyt a Vasas házaspárnak a Ráday utcában.
A villamos peronján a korlátra támaszkodtunk. A fiatal, akkor érettségizett Pétert néztem, aki még a villamosra való felszállás előtt biztosított, hogy jó kezekbe kerültünk, - de egyébként is meddig tarthat még ez? Ne tévesszen meg az öltözete, a KISKA uniformis, ő is a többi társával együtt ,,szabályszerű'', de valójában hamis iratokkal van ellátva, olyan alakulathoz tartozik, amelyikhez - ha elkapnák - ,,vissza is küldhetik'', mert pusztán csak papíron létezik.
A nyár óta, hogy jórészt ugyanazon korosztályokat hívják be egyre kategorikusabban, mindig újabb ás újabb keletű papírokra van szükség. Rengeteg a katonaszökevény, a menekült, az üldözött...ezeket segíti...és nincs egyedül, az iratgyártást specialisták végzik, olyan körbélyegzőket használnak, hogy mikroszkóppal sem lehet megkülönböztetni sz eredetitől. A szakma ,,művészei'' készítik ezeket...
Még a Rákóczi Úton jártunk a villamossal, amikor Károlynak odaszóltam, most még egy kis darabig ,,egyenesben'' járunk, mert ,,Kőbánya-alsó'' irányába megyünk. Azután, hogy a Mexcoi utat elhagytuk, Péter intésére előbb én, azután a következő megállóban ők szálltak le és a két megálló között az Erzsébet királyné úton a sötétben találkoztunk össze. Péter ismerte a járást. Egy mellékutcába fordultunk be. Csak néhány lépést kellett tennünk.