A gettóból kiszökni halálos veszedelemmel járt, mégis némi biztonságot adott, hogy ,,erdélyi menekült'' vagyok. A valóságos menekültek foglalták le a szállókat, persze csak olyanok, akiknek bőségesen volt pénzük. Megtelt a Pannonia is menekültekkel, de ezek sem voltak megkímélve a nyilasok, a rendőrök igazoltatásaitól. A Pannoniában egyébként nem volt tanácsos hamis papírokkal vendégeskedni, hiszen - mint már említettem - ott székeltek a nyilas lapok szerkesztőségei az I. emeleten.
Ebben az időben már gyakoriak voltak a légiriadók, amikor kivétel nélkül, mindenkinek a légópincébe kellett ,,lefáradni''. Éppen a légiriadók alatt nézték át a szállót és nyitották fel a szobák ajtajait, nem maradt-e fent a szobákban egy gyanús vendég, aki a dilemmát úgy oldotta meg, hogy inkább a légi-, mint a nyilas-veszélynek teszi ki magát...
A közeli Szentkirályi utcában lévő román követségről, Dajanó a követ, feleségével együtt ide költözött át és a III. emelet Szentkirályi utcára néző traktusát foglalták el. Itt helyezkedett el a követség tanácsosa is feleségével, továbbá a m. kir. rendőrség részéről a követ és személyzete testi épségéért szavatoló fiatal rendőrfelügyelő ugyancsak a fiatal feleségével. És itt volt a követség orvosa, a csabai származású, megbízott követségi titkárnak, Iritz Lászlónak is nagybátyja, dr. Szamek Oszkár fogorvos , mint ,,dr. Szamekiu román állampolgár''.
Oszkáréknak két szobájuk volt, az egyikben Vera aludt kétéves kisfiával, Jánoskával. Ebben egy kis heverő az ágy előtt. Ezt foglalhattam el. Mielőtt még elfoglaltam volna a magam részéről is átmenetinek tartott hotelszobát, Oszkár - Erdélyből menekult régi barátjaként - bemutatott a fiatal rendőrfelügyelőnek, sőt a folyosón silbakoló Horváth nevű rendőrőrmesternek is. Majd néhány ajtó mellett elhaladva benyitott az egyik szobába. Gyászruhás, sűrűn lefátyolozott hölgy ült az ablak előtt, kezében a Biblia, láthatóan abban volt elmélyedve. Csak amikor megfordult és érdeklődve nézett a belépőre, emelte fel fátylát: az édesanyám volt! Őt is Péter hozta ki a gettóból, őt is Péter látta el papírokkal és ekkor szereztem tudomást arról, hogy anyám és én ,,testvérek'' vagyunk. Mindketten vizsgáztattuk egymást, láttam ő már kitűnően megtanulta a ,,vérre menő'' leckét...De azért hősködni, reszkírozni mégsem volt tanácsos. A papír - különösen a keleti rítusban részesült férfiak számára - csak balzsamnak hatott, addig, amíg arra komolyabb szükség nem volt.
A szálló vendégei - és így a román követség itt lévő dolgozói és azok családtagjaj is - mint bejelentett szállodai vendégek, a szálló éttermében étkeztek. Én nem, vagy csak egész kivételes esetben hagyhattam el a szobát, Vera olykor Jánoskát nem vitte magával az étterembe és azzal, hogy a gyereknek visz fel ételt, kapott egye egy kis adagot külön, így jutottam én is meleg ételhez. A légiriadók miatti razziáktól, az igazoltatások várható szerencsétlen következményeitől azonban féltem. Egy-egy légiriadó alkalmával én is lementem a légópincébe. Láttam, vannak itt olyan szállóvendégek is, akik állandóságra rendezkedtek be. Fel sem mennek. Itt várják be a fordulatot. Közöttük olyanok is, akik még [135-136.oldal]
...ismeretessé Hitler és Szálasi hadparancsai...,,Az utolsó töltényig meg kell védeni a magyar fővárost''! A parancs szerint az előnyomuló, és már a főváros pereméig eljutott Vörös Hadseregnek egy talpalatnyi földet sem adhatnak fel. Az utcákban házról-házra folyik a harc...
A Pannoniában is különböző hírek keringenek. Három oldalról máris körülkerítették a várost. De Székesfehérvár újból a nácik kezén van. És ujjongva fogadjuk a felejthetetlen hírt: ,,Debrecenben megalakult Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormánya''...Fegyverszüneti tárgyalások folynak Moszkvában...Nem akarunk hinni a fülünknek...a kormányt Dr. Gyöngyösí János külügyminiszter és Balogh István - szegedi plébános - miniszterelnökségi államtitkár képviseli. Felcsillan a szemünk. Hiszen Gyöngyösi ismert, csabai baloldali politikus. 1919-ig magyar-latin szakos tanár, de miután politikai elvei miatt nem kapott katedrát Pesten, hazament Csabára, ahol könyvkereskedő, majd a Kereskedelmi Csarnok főtitkára, a helyi Békásmegyeri Közlöny főszerkesztője, később a Kisgazdapárt bal szárnyának képviselőjelöltje. A legutóbbi országgyűlési képviselőválasztás alkalmával (amikor a szocdemek részéről Szeder Ferenc visszalépett) bár választóinak egy részét a rendőrség az urnákhoz sem engedte, csak néhány szavazattal maradt le Bud János volt pénzügyminiszterrel szemben.
Amikor december 22-én Debrecenben megalakult az Ideiglenes Nemzetgyűlés, megcsap a felszabadulás első szele. Magunkban ismételgetjük a debreceni református kollégiumban elhangzott szózatot: lesz magyar ujjászületés, lesz magyar felemelkedés...
Eközben a front közeledett. Újabb hírek szivárognak: már Kispesten vannak a Vörös Hadsereg előörsei! Valahol a Kerepesi úton a Vörös Hadsereg magyarul, hangszórón szólítja fel az értelmetlen harc abbahagyására a katonákat...Mialatt némi készülődés folyik karácsony szerény megünneplésére, elnémulnak a szirénák, halálos csend...A rendőrfelügyelő biztos értesülésből közli, holnap bezárul a gyűrű Budapest körül.
- Nem maradhat itt - tanácsolja - hiszen vittek már innen is a nyilasok a Dunapartra igazolás után embereket, legutóbb egy kisfiút is az apjával...