Előbb csak pelyhekben szállingózott a hó, majd erősödött. Nagyon vidám társaság utazott velem. Francia hadifoglyok, most térnek vissza hazájukba. Délben érkeztünk Szajolba, innen még mindig nem volt menetrendszerű járat Csaba felé. De jön egy tehervonat. Az egyik vagonba én is feltápászkodom.
9 óra után érkezem meg Csabára. Az állomás épülete is teljes sötétségben van, csak később, amikor már az Andrássy út torkolatához érek, gyullad fel néhány percre a villany. Amit láthatok, számomra döbbenetes, minden letarolva. A vasút melletti kis Kakas szálló a földdel egyenlő, a Horthy Miklós út felé az épületek romokban hevernek. A városra ismét sötétség borul...
Utam a Haán utcába visz. Oszkár és családja Pestről történt elindulásomat követő nap tervezték visszaköltözésüket Csabára.
Haán utca 8. Valóban, február 14-én Indultak el Pestről és ahhoz képest itt már minden a helyén van, de nekem nincs maradásom, nem is akarnak visszatartani. Sietek az Apponyi utcába. Az 5. szám alatt volt az irodám és egy kis fészek, a lakásunk. De nem tudok bemenni. Nincs is lelkierőm, hogy szembetaláljam magam boldogságunk kis szigetével. Milyen kép fogadhat ott most engem...? Szemben, a 4. szám alatt van anyámék lakása, még kint is a tábla: Dr. Bíró Emil ügyvéd irodája. A lakás zárva.
Az udvarban amolyan házmesteri, udvari szoba-konyhás lakás van. Az öreg Mariska néni lakik itt lányával és a szép kis unokájával. Oda kopogtatok be. Alig ismernek meg.
Nem tudnak semmiről, nem tudták eddig, hogy anyám és Zsuzsi Pesten várják hazajövetelüket. Szinte hihetetlennek tartják beszámolómat. A szobában csinálnak nekem helyet, ők a tágas konyhában hálnak úgyis, mert a szobát kiadták Murányi Jánosnak, aki eddig mázolósegéd volt, de most rendőr és éppen szolgálatban van.
- Majd megosszák egymás között a szobát, ameddig erre szüksége lesz az ügyvéd úrnak...
Hát így kerültem vissza Békéscsabára 1945. március 7-én.
Másnap kora reggel elindultam. Ismerős arcok. Kollegám, dr. Varga Géza a polgármester helyettese, főjegyző . Nagy örömmel fogad. Stratégiát dolgoz ki a számomra. Másnap van a Nemzeti Bizottság ülése, melyen Szobek, a főispán elnököl. Tagjai a pártok képviselői. Tanácsolja, viziteljek le az egyes tagoknál. Előbb azonban bevisz a polgármesterhez, dr. Lukács Pál volt rendőr tanácsoshoz, aki baloldali érzelmeiről még a Horthy rezsim alatt is ismert volt.
Gézát a Városháza emeleti tornácai között Éva öccséről faggatom. Ki, és mit tud róla?
- Tibor a munkaszolgálatból többedmagával szökött meg, valahol Gyoma körül - ez még októberben volt - az oroszok gyűrűjébe kerültek, hadifogolyként Aradra, majd onnan Ploestiba szállították őket.
- Zsidó, sárga karszalagos munkaszolgálatosokat? Ez RH lehet Géza! Hihetetlenül hangzik...(pedig így volt).
Az is hihetetlennek hangzik, hogy az ügyvédi irodámba, a lakásunkba csak a Lakáshivatal engedélyével költözhetek majd he, mert kiigénylés alatt áll...(?)
Lukács Pali jöttömre felugrik a székéből és átölelve tart, sugárzik az arca, amikor Géza sejtteti vele, milyen küldetéssel érkeztem Debrecenből. Talán éppen ő informálta Erdeit? Kemény dió lesz...Elmondják, milyen összetétele van a Nemzeti Bizottságnak. Előbb Kocziha Mihályt keressem fel, ő az MKP-t képviseli a Nemzeti Bizottságban, majd Fock Károlyt, a Polgári Demokrata Párt NB tagját, - mint hangadót - ajánlották a figyelmembe. Mindkettőt még aznap felkerestem és bizalmas beszélgetéseink során egyetértésükről biztosítottak, hogy a Nemzeti- Bizottság másnapi ülésén mellettem fognak felszólalni. Másnap - március 10-én, szombaton - a Városháza kultúrtanácsnoki helyiségében tartotta szokásos heti ülését a Nemzeti Bizottság, amelyen Békés megye főispánja, Szobek András elnökölt. Rövidesen behívattak, amikor módomban állt elmondani, hogy mint jogász, ügyvédi gyakorlatom folytatása helyett, amennyiben azzal a Nemzeti Bizottság is egyetért, kész vagyok a rendőrkapitányság vezetését ideiglenesen átvenni. (Ebben állapodtunk meg Koczihával és Fockkal is.) Szobek néhány jelentéktelen kérdést tett fel, majd közölte, hogy a Nemzeti Bizottság zárt ülésben hozza meg határozatát, várjam meg az előszobában a döntésüket. Néhány perc múlva már nyílt is az ajtó. Betessékeltek. Az elnöklő Szobek ,,tályékoztatta'' a Bizottság tagjait, hogy múltbéli, és a felszabadulást követő magatartásom ,,kifogás alá nem esik'' és így a Nemzeti Bizottság tudomásul veszi, hogy ügyvédi gyakorlatomat kívánom változatlanul folytatni Békéscsabán...Kocziha és Fock mosolygó tekintetével találkoztam...Szobek vagy nem értett meg, vagy - és ez a valószinű - nem akart megérteni...Arra fel voltam készülve, hogy Szobek felajánlkozásomat elutasítja, de arra nem, hogy ilyen módon tér ki a határozott válaszadás elől.
Erdeinek tett ígéretemet ezzel a módszerrel nem tekinthettem tárgytalannak, a végére kívántam járni a dolgoknak és ezért elhatároztam, hogy másnap Gyuska Jánost, az MKP városi titkárát is felkeresem, hiszen áldozatot vállalok, ha az ügyvédi irodám megnyitása helyett a demokratizálódó rendőrség helyi vezetésében veszem ki a részem.
Végre erőt vettem magamon és felkerestem az Apponyi u. 5. sz. alatti házban lévő ügyvédi irodámat, lakásunkat. A ház Felsőkörös-parti oldalán, az udvarban Dévald szitás lakott, az ő segítségével nyitottam ki az irodát, lakásomat. Rettenetes volt a látváy: Csak a szekrények, a rekamiék maradtak a helyükön. Persze üresen. Mindent kiraboltak. Éva kosztümjei, ruhaim a ruhafogasokkal együtt eltűntek. Elvitték a rekamiék huzattal bevont párnáit, a belső irodám íróasztalát, elrabolták Éva ,,Lauberger és Gloss Wien'' kereszthúros fekete zongoráját is. És ez bőszített fel leginkább. A könyvállvány könyvek nélkül, levelek, fényképeink a szőnyegeinktől megfosztott padlókon hevertek szanaszét...Pedig Csabán a Horthy uralmat nem váltotta fel Szálasiék banditizmusa. Mi lett volna itt akkor? Hiszen tudhatták, hogy engem nem deportáltak, hanem ,,közérdekű munkaszolgálaton'' vagyok, tehát visszatérhetek Békéscsabára...Mindezt bejelentettem Kocziha Jánosnál, a lakáshivatal vezetőjénél, aki kilátásba helyezte a segítségét, talán valamit vissza tudok szerezni.
Egy címről tudtam, egy régi kliensemnél valamit Éva megőrzésre elhelyezett. Garai Pál kőművesmester az utolsó darabig mindent hiánytalanul visszaadott. Az ilyesmi ritkaságszámba ment abban az időben.
Este összeismerkedtem lakótársammal, Murányi János rendőrrel. Elmondta, hogy tulajdonképpen társadalmi munkában önkéntes rendőr, mert a fizetése csak papíron létezik, azon a piacon alig lehet már valamit is vásárolni, ezért most leginkább természetben kapják illetményeiket. A lakásban látottakra azt mondta, hogy az csak Csaba felszabadulása előtt, a németek idején történhetett, látta is, amikor innen is, onnan is hurcolták el, ami elmozdítható volt. A vasút melletti laktanyában összehordtak már sok mindent, talán ott megtalálom Éva zongoráját is...
Másnap, vasárnap, a volt Úri Kaszinóban felkerestem a Magyar Kommunista Part városi szervezetét, - ahol később sokszor megfordultam - hogy a városi titkárral, Gyuska Jánossal megismerkedhessem. Partizán volt. Már tudott visszaérkezésemről. Alig váltottunk néhány szót, máris azzal fogadott, hogy ellenem bejelentés érkezett, mely szerint a munkaszolgálatom alatt, mások rovására használtam ki a századparancsnoknál élvezett előnyös helyzetemet! Képtelen vádaskodás. Honnan ered ez? Ki követte el? Szembe kívánok nézni azzal az aljas gazemberrel! Csak nem arra alapítja, hogy milyen módon szöktem meg a keretlegénnyel, a békési kubikussal? Dehát itt vannak a velem egy századbeli Lerner testvérek, akik közül a legidősebb - úgy tudom - a politikai rendőrség helyettes vezetője, talán a legautentikusabb ebben az időben annak tisztázására, hogy akit kikötöttek és bezártak Hajdúhadházán, nem lehetett valami előnyös helyzetben...Dicséretére váljon, Gyuska elvtárs nem vette készpénznek a bejelentést. Sejtettem is, honnan fúj a szél...8-10 nap alatt kivizsgálja az ügyet és akkor nem lesz akadálya annak, hogy komoly megbízatást adjon számomra. Kellemetlen szájízzel jöttem el, de este már nevetve meséltem el ezt is krónikámmal együtt a vendégszerető Sípos házaspárnak, egy békebeli vacsora mellett.
Igen, dr. Sípos István, akinek a helyébe léptem a századnál, mint orvos - már október végén otthon volt, folytathatta praxisát és felesége, az önfeláldozó Nóra, aki még Erdélybe, Gödemesterházára is követte férjét, nagy részvéttel igyekezett gondjaimon segíteni. Őt nem érinthették a fasiszta rendelkezések. Olasz grófnő volt. Évát hívta Gödemesterházára és megmentése érdekében Aradra, Romániába akart vele átszökni...Még egy napom volt Csabán, ezt lakásügyem elintézésére szántam. Ígéretet is kaptam, hogy néhány napon belül sor kerül annak elintézésére. Készülődtem a másnapi elutazásomra, hatalmas katonai hátizsákot minden jóval megraktam, hogy Pesten néhány napra elegendő élelmünk legyen.
Az utolsó estét Gáti Emiléknél töltöttem. Emil ugyancsak a megyei politikai rendőrségen szolgál. Őrnagy. Most intenzíven a büntetőjog anyagi és alaki kérdései foglalkoztatják.