Bandukolt, döcögött velünk a vonat. Az átélt izgalmaktól mindannyian kimerültek voltunk. Egy szál gyertya világa mellett bóbiskoltunk, el-elaludtunk. A reggel Törökszentmiklóson ért bennünket. Harci alakulatok foglalták el a pályát. Csak délben indult a vonat tovább, Szajol irányába.
Este végre megérkeztünk a csabai állomásra.
Kucsera Gyuróékat kocsi várta, mi is erre pakoltunk fel. A családom Szamekékhoz tart, én ismét Mariska néniéknél töltöm az éjszakát.
Másnap a Lakáshivatalban megtudom, hogy miután néhai mostohaapám, dr. Bíró emil ügyvédi irodahelyiségében kívánom az ügyvédi irodámat megnyitni, mely édesanyám lakásához tartozott, és így vele közös háztartásban fogok élni (?), nincs szükségem a saját lakásomra (?), mely egyben az ügyvédi irodám is volt. Így azt az árvaszéki elnök lányának - aki időközben férjhez ment - az igénylésére kiutalták! Nagyon megdöbbentett ez a döntés, hiszen mindössze másfél utcai szobánk volt, amelyből az egyik egyúttal a belső dolgozószobám volt és az udvarra nyíló előszoba volt a tulajdonképpeni irodahelyiségem. Ebbe a kis fészekbe vártam vissza a deportálásából a feleségemet is és a t. Lakáshivatal máris kész dolgok elé állít? Kocziha János a lakáshivatal vezetője érdeklődik, kívánok-e az ügyben formális tárgyalást? Természetesen.
Nincs meg az írógépem, így egyelőre kézzel kell írnom a beadványokat, leveleket. Sietnem kell a lakás, az iroda kitakarításával, mert máris jelentkeznek ügyfelek. Mindent magamnak kell csinálnom, a rendbehozatalt, a felleltározást, az ügyfelek fogadását...Közben Éva zongorája után is kutatok.
A szegedi Ügyvédi Kamaránál jelentem visszaérkezésemet, benyújtom az Igazolási Bizottsághoz kérelmemet, telefonálok Gyuska elvtársnak: megérkeztem. Hosszas beszélgetést folytatok Éva kommunista barátjával, Spitz Jóskával a pártba való belépési szándékomról...
Bejutok az Andrássy út 9. sz. ház emeletére, Éva szülei lakásába, ahonnan négy évvel ezelőtt indultunk el ketten, tele életörömmel, szép tervekkel...És most üresen tátonganak a szobák. Megragadnak az emlékek...Milyen boldogok voltunk itt! Csak most érzem igazán, mennyire szerettem őket. A mindkettőnket annyira féltő, drága Anyut! Milyen jószívű teremtés volt és Imre, akinek, ha módjában állt, minden akadályt elgördített az utunkból. Lilike, aki mindig boldog mosolyával fogadott és Tibi, aki barátai előtt ,,büszkélkedett'' ügyvéd sógorával...Mindannyian hiányoztak...
Március 31-én a csabai ,,Népújság''-ban hirdetést adtam fel, ,,Ki tud róla?'', Tibort kerestettem.
Néhány nap múlva Gyuska elvtárs hívatott. Úgy látszott teljes elégtételt kíván adni, mert rövid beszélgetés után arra utasít, jelenjek meg a politikai rendőrségen és ott rá hivatkozással vegyem át annak vezetését Balla Alajos elvtárstól, akit erről ő mar értesített. De legnagyobb csodálkozásomra Balla megdöbbenve néz rám, ő semmiről sem tud! Na, ennyi elég ebből!
Most már formálisan is meg kell nyitnom az irodámat, hiszen anyámról, húgomról is gondoskodnom kell, nem várhatok tovább. Éppen kapóra jön Emil bátyám volt irodakisasszonya, Zsíros Margitka, aki időközben Mezőberényben férjhez ment és most onnan hozta el az általa megőrzött ,,Remington Noiseless''-t, így van már írógép is, üzenek az írógép karbantartó Tóth Sándor műszerésznek, aki azt mindjárt rendbe is hozza.
- Bizonyára tudna nekem egy gépírónőt is szerezni?
- Hogyne - mondja - van egy kis rokonom, még ugyan kezdő, de Tardos Dezső ügyvéd úrnak volt az ,,elmenetele'' előtt a kisasszonya, nem tudom, megfelelne-e?
- Hát ha a Dezső bácsi kisasszonya volt, akkor ki sem kell próbálnom, látatlanban is fel van véve.
Igen, hiszen dr. Tardos Dezsőnek a Ferencz József téri emeletes házában nemcsak Békéscsabán, de talán az egész megyében is elismerten a legjobb ügyvédi irodája volt. Ő maga valamelyik szabadkőműves páholy tagja. A Kereskedelmi Csarnok elnöke. A Rosenthal malom, az Exelcior Kötöttárugyár, a Békéscsabai Takarékpénztár, stb. ügyésze. Az 1919-es direktórium tagjának - a jogászkörökben hallatlan népszerűségnek örvendő - dr. Domokos Józsefnek volt a principálisa - Achim L. András tündöklése idején. Egyébként Tardos Dezső nagybátyja volt a velem munkaszolgálaton lévő dr. Ellmann (Somogyi) Bandi kollegámnak, akiről akkor még nem tudtuk, hogy a századdal Németországba került, ahol a Hitlerjugendek géppisztolysorozatot adtak le az összeterelt munkaszolgálatos bajtársaimra, de Bandi hamarabb vágódott a földre és így a lövések szerencsére elkerülték és hazajött.
Ezzel a szomorú, tragikus kitéréssel egy kissé előreszaladtam a történtek leírásában, pedig ez a nap igen emlékezetes marad mindannyiunk számára. Ezen a napon a szovjet csapatok kiverték az utolsó német katonát is az országból, a határmenti kis községből, ezen a napon szabadult fel: Nemesmedves!
Tavaszi fényben tündöklött a város, április negyedikén...
Két nap múlva egy gesztenyebarna kislány jelentkezett félénken az irodámban, copfjaiban kis piros maslik virítottak. Ő volt Dezső bácsi utolsó irdakisasszonya. Elcsukló hangon számolt be Dezső bácsi és az irodájának utolsó napjairól. Szlancsik Dóra, édesapja a Deutsch féle Exelcior Kötöttárugyár karbantartó asztalosa volt.
A fixfizetés helyett, a pengő rohamos romlására is tekintettel, új gyakorlatot kívántam meghonosítani, százalékos fizetést ajánlottam, emlékezetem szerint mindennemű jövedelmemnek húsz százalékát. Ezen bizony nagyon elcsodálkozott.
- Ezt még meg kell otthon is beszélni - mondta - és ne tessék engem Dórának hívni, otthon is csak Dódi vagyok...
Emil bátyám irodagondnokától, dr. Saller Ferenc ügyvédtől néhány ügyiratot vettem át, az iratszekrényével együtt. Berendezkedtünk.
Bennem egyre jobban elhalványul a debreceni beszélgetésem Erdeivel. Szállingóztak a kliensek. Aki az ügyvédi gyakorlatot nem pusztán kenyérkereseti lehetőségnek, hanem élethivatásának tartja, nem egykönnyen tud erről a szerelméről lemondani. De élni, megélni is kellett...
Április 9-én, egy hagyatéki ügyben folyt be az első keresetem: 100 pengő. De ezen a napon tíz skatulya gyufa ára már 45 pengő volt!
Az első klienseim: Dr. Remenár Elek, a kórház igazgatója; Einhorn vaskereskedő; egy Braun nevü fiatalember; Kergyik János rendőr és a szombatos Polgár Margit varrónő. A következő nap még többen jönnek. Közöttük van egykori gimnáziumi tanárom: dr. Czinkótszky Jenő.