Ekkoriban érkezett haza Csabára az első, századbeli olyan bajtársam, aki már Németországot is megjárta. Forschner (Fazekas) István Deutschschützéből jött vissza, ő hozta a gyászos hírt, hogy a század jelentős részét agyonlőtték...
Ott pusztult el a nagyszalontai kollegám, dr. Ellmann József, a pesti fiatalok közül Komlós Vilmos színésznek a fia, Jancsi, Kürschner Gabi, Lisszauer Pali, Propper Laci, a már korábban is említett debreceni Werner Emil és a medikus Blum Pubi, a két Blayer fivér, Havas Poca, a gyomai Kner unoka, Haiman Feri, a gyulai Gáli Ákos, a sarkadi Sárkány László és sokan mások...
Hiába vártuk vissza a csabai kollégáim közül a szomszéd házban (valamikor Kerényi Soma ügyvéd háza volt) lakó kedves barátomat dr. Fischer Ferencet, akinek munkaszolgálatra történt bevonulásomig irodagondnoka voltam, de alig volt valami hírünk felőle. 1942. óta nyoma veszett. A gerinces, becsületes ügyvéd mintaképe. Dr. Erdélyi György a harcos kommunista védő, talán Fischer Ferivel együtt valahol a keleti fronton aknaszedés közben esett el. Osztálytársamat, egyetemi évfolyamtársamat, a mindig eminens dr. Brüller Endrét, diákkori nagy szerelme, felesége, a mindig mosolygós Guttmann Csibi, - aki Auschwitzet is megjárta - hiába várta. Havas László (Szeged), aki csak nemrégen nősült meg és aki büszke volt arra, hogy édesapja az első világháborúban, mint az ezred kürtöse hősi halált halt, ő maga pedig ügyvédként telve volt optimizmussal, ismeretlen helyen nyugszik. A felejthetetlen kollega, a mindenben oly nagyon precíz dr. Weisz István (a medika Vajda Lili férje) is munkaszolgálatos hősi halottunk.
Dr. Bosnyák Arpád, dr. Fárber Viktor, dr. Fenyvesi Károly, dr. Herzog Henrik, dr. Károlyi Ernő, dr. Kemény Dezső, dr. Lusztig Géza, dr. Prónni Ernő, dr. Schwartz Gyula mártírjaink, deportált kollegáim Auschwitzból nem tértek vissza.
Nevük hadd álljon itt emlékezetül.
Jó hírünk volt Tardos Dezsőről, aki lányával, Olgával, valami különös szerencsével, nem az auschwitzi haláltáborba, hanem Graz közelében, egy gázgyárba került munkára. Velük volt Olga férje is, aki még 1943-ban a századunkban volt. Mindhárman felszabadultak. Útban hazafelé azonban egy légitámadás áldozata lett apa és lánya, egyedül csak Sándor Laci, a fiatal férj menekült meg. Tardos mind a két gyermekét nagyon szerette, de talán mégis Olga volt a kedvence. Ő volt az ,,apja lánya''. Ő örökölte apja eszét, temperamentumát. Olgával kölcsönösen megértették egymást. A deportáltak közül ez volt az első lesújtó hír, melyet szemtanútól tudtunk meg. Olga anyjáról később sem érkezett hír, szelektálták...talán Dezső bácsi első házasságbeli lányával, Katóval, Frenkel Lászlónéval együtt. Tardosék csodálatos harmóniában éltek, mindig jókedvűen, Dezső bácsi szabad idejét - a kártya mellett - kizárólag családjának szentelte. A bírói és ügyvédi kar tisztelettel övezte. Kollegiális magatartásáért példaképünk volt.