11. nap, Taxiztunk Kazába. Reggelre a taxi ára ugyanis mélyrepülésbe kezdett és már nem tízszerese, hanem csak duplája volt a buszjegyének. Reggel futólag újra találkoztunk az osztrák fotográfus lányokkal, ők tegnap este érkeztek taxival.

Kazáig jól utaztunk, kényelmes volt a taxi és rengeteg mindent lehetett úgy látni, hogy nincs tető az ember feje fölött. A Spiti folyó völgye egész más, mint a Szatlecsé. Széles, hordalékos, feltöltött medre van. Már maga a Spiti-völgy is sokkal szélesebb, mint a Szatlecs meredek falú, keskeny völgye. Földművelésnek is több nyoma mutatkozik, habár itt is nagyon száraz a vidék.

Kazában belga ismerőseinket láttuk viszont. Kicsit el voltak kenődve, mert ugyan jártak Ki Gompa környékén, de semmi nyomát nem tapasztalták a Kalacsakrának. Ugyanis éppen most van valamilyen nagy buddhista ünnep, sőt itt van Kiben a Dalai Láma is, aki tanításokat fog mondani. Valóban, Kazában is, ami Kihez közel eső, nagy település rengeteg ember van, alig lehet szobát találni. Nekünk is csak sokadik próbálkozásra sikerült az Art Guest House-ban, ahol közös a fürdőszoba és ismét nincs folyóvíz.

Kaza tényleg nagyváros. A Main Bazare Streeten sok árus kínálgatja (tukmálja) mindenféle portékáját. Vettünk is Gergővel hosszúnadrágot vékony anyagból, mert a farmerem nagyon meleg lesz a napon, viszont rövidgatyóban szétégne a lábam a napon. Nem sikerült viszont gázpalackot találni, pedig nagy szükség volna rá a túrához.

Úgy terveztük, hogy elmegyünk megnézzük, mi van Kiben, de a buszpályaudvaron a kalauzokból nem sikerült kicsikarni, hogy mikor megy a busz. Valamikor délután négy és hét közötti időt mondtak. Végül föladtuk, átmenetileg. Aurél közben a turistákat kérdezgette, nincs-e kedvük Dankar Gompába menni a következő napon, mivel megállapodtunk egy taxissal, hogy elvisz 1000 Rs-ért, tehát jó volna, ha minél többen jönnénk össze. Végül Aurélnak sikerült is egy ausztráliai lányt és egy izraeli srácot beszervezni, velük korábban már a szállásvadászat közben találkoztunk.

Kaza nagyon egészségtelen helynek tűnik számomra. Láttunk henteseket: a hús egész nap kint lóg egy kampón, szállnak rá a legyek tömegével, esetleg süti a nap is. Büdös van, mindenhol szemét, a fürdőszobák vizét egy csövön keresztül kiengedik az utcára - akár a magasabban lévő emeletekről is. Egyszóval nem túl bizalomgerjesztő, meg egyébként is, nagyon sok itt az ember.

Kaza. Kazába nyitott taxin utaztunk. Néhol át kellett kelni a folyón, mert a hidat elvitte az áradás, de a helyi sofőrök szakmájuk virtuózai, meg sem kottyan nekik egy kis folyó. A képen látható híd jellegzetessége a Tabó - Kaza útnak, minden arra látogató megjegyzi és le is fényképezi. Úgy tűnik, az indiai kormányt nem nagyon zavarja, hogy ott van. Kaza, a nagyváros. Virágzik benne az ipar, amint azt három kiragadott példa, a cipész, a fogtechnikus és a hentes képei is mutatják.

A nap végén lementünk a Spiti partjára. Meglepően gyors, annak ellenére, hogy széles a medre és csak kevés helyen folyik benne a víz. Gyűjtögettem szép köveket Erzsinek, meg anyunak. Egyfajta szín különböző árnyalatait.