A napot kellemesen, az alvás és az evés kimerítő elfoglaltságainak cserélgetésével töltöttük. Néha csak simán ébren voltunk. Sajnos a főző nem áll hivatástudata magas fokán. Ennek oka valószínűleg az, hogy a Lehben, a kedves öreg nénitől vásárolt kerozin meglehetősen sok éghetetlen anyagot is tartalmaz. A főzőt minden elzárása után szét kell szedni és meg kell pucolni, mert nem ég rendesen. Voltaképpen ez lett a veszte neki. Az egyik pucolás alkalmával sikerült úgy megpöckölnöm a benzinpalack pumpájának egyik csövét, hogy a rajta lévő kis szűrő nagyon messzire repült, pontosan nem is lehet tudni, hova, mert soha többé nem találtuk meg. Pedig kerestük. Megmozgattuk érte a Himalája hegyeit kövenként. Mégis, semmi. Ígyhát eztán a főzőt a kis szűrő nélkül kellett használnunk. Szerencsére sikerült életet verni bele, habár én már kezdtem feladni a reményt. Így lett remek Namkeen-os valamilyen levesünk és nagyon tömör, a holnapi mászást 100%-osan elősegítő kakaós-mazsolás-főtt grízünk.