Reggelre kelve csupa hó volt minden. A tegnapi emberáradatnak se híre
se hamva. Ugyanis tegnap a három tészta adag és a záró tea elfogyasztása
alatt vagy ötven embert volt szerencsénk megismerni: pásztorokat, zarándokokat
és még akit arrafelé vetett sorsa.
Este hallottuk a sátorban, hogy valami esik, de reggel
azért meglepődtünk... Jobbra: a yakokat azonban látszólag nem lepi meg
egy kevés május derekán hulló hó, nyugodtan végigácsorogják az éjszakát
és a következő nap egy részét
Szóval a ma reggel gyönyörű havas volt, de nagyon hamar megszáradt minden,
mert sütött (tűzött) a nap és fújt a szél. A nap fénypontja az 5200 méter
magas Shung-la megmászása, illetve a rajta való átkelés volt. A Gandenban
vásárolt imazászlót is felkötöztük a hágóban álló kőkupacra, úgyhogy most
már értünk is száll az ima Tibetből.
![](images/shug_la.JPG)
Az 5200 méter magas Shung-la
![](images/napfurdo.JPG)
Napfürdőzés a hágóban
Ez a nap tulajdonképpen marha fárasztó volt, így a nap végén hihetetlen
gyorsan főztünk és eldőltünk aludni.
Balra: útunk a hágóból lefele - már látszik a távolban
az esti szálláshely, egy nagy lapály. Jobbra: minden mozdulatunkat óriási
érdeklődéssel figyelték a helybéliek, legyen az főzés, mint a képen, mosdás,
borotválkozás, sátorverér, vagy bármi egyéb
|