Május 24., péntek - 13. nap
A Ganden - Samye túra 4. napja
Ma két figyelemre méltó esemény történt amellett, hogy még lentebb ereszkedtünk völgyünkben és végül megláttuk a Brahmaputra túlpartján tornyosuló hegyeket, illetve hogy kifejezetten ligetessé vált a táj, mégpedig a fürdés és a halfogás.
A
fürdés: A Himalája egy magas hegy. Igen magas. Egyesek úgy tudják, hogy
úgy általánosságban a legmagasabb. Nomármost, ennek következtében hideg
van a tetején. (Ennek okairól érdemes a fizikusokat faggatni.) Ha pedig
hideg van a tetején, akkor ráfagy a víz és hósapkákat, meg gleccsereket
alkot rajta. Ugyanakkor nyáron, mikor erősen süt a nap, ezek a fagyott
vizek fel tudnak engedni és kis patakok indulhatnak meg belőlük a völgyek
alján. Ezek a patakok azonban elég hüvik, mondhatni hidegecskék. Kevésbé
mérsékelt elemzők úgy fogalmaznának, hogy befagy az ember segge bennük.
Éppen ezért tekinthető majdnem ember feletti tettnek, hogy Gergő és Aurél
útitársak egy ilyen seggfagyasztó patakba merültek tisztálkodás céljából
alá. A rituálisnak tekinthető fürdést a Sera gompában tanultakhoz hasonló
hitvita követte Aurél és köztem a víz hidegségéről.
A halfogás: Lehet, hogy eddigi feljegyzéseimből nem egyértelmű, ámde mégis tény, hogy naponta kétszer étkeztünk: egyszer este, egyszer reggel. Fő étkezésnek az esti tekinthető, amikor fejenként elfogyasztottunk két, instant, soktésztás levest, vagy ilyesmit. A reggeli hasonlóan bőséges, nevezetesen egy harmad halkonzerv egy egész gőzgombóccal. Ennek a hedonizálásnak következtében ugyan nem voltunk kimondottan kiéhezve, bármi ehető változatosság felkeltette érdeklődésünket. Így volt ez azzal a szegény halall is, amit megláttunk, kifogtunk, megpucoltunk, megsütöttünk és megettünk, kb. olyan gyorsan, mint ahogy most leírtam.
Menet közben tettünk egy kis kitérőt Yamalung remeteségbe, ahol Guru Rinpoche (aka. Padmasambhava mester), a gonosz tibeti démonok kiűzője meditált. A monda szerint varázslat segítségével nagyobbította meg barlangját, és ekkor kéz és lábnyoma a kőbe vésődött. Sajna eme kiváló nyomokat nem volt szerencsénk szemrevételezni.
Fent: Szerencsére a démoncsapdába tényleg csak démonok gabalyodnak bele, így mi különösebb nehézség nélkül mászhattunk fel Yamalung gompába
Yamalung kolostorának ajtajában, majd odabenn
Nap végére az új bakancsom kicsit feltörte a lábam (törjük egymást befelé), így nagyon örültem, mikor a halas patak egy barátságos, ámde erősen dögszagú szigetén megálltunk sátorozni.
Ezen a szigeten töltöttük az éjszakát, barátságosan lengedező dögszagban. Reggel aztán megtaláltuk a szag forrását, egy ex-kutyát, aki a sziget felső csücskében sziesztázott
