Június 6., csütörtök - 26. nap
Sakya
Reggel a fickók már korán itt voltak, visszahozták fél nyolckor azt az ágyneműhuzatot, amit tegnap este elvittek, mert mi nem használtuk, és nézelődni kezdtek. Gergő és Aurél mesélték olyan 10 óra körül, mikor véglegesen felkeltünk, hogy tegnap este, elalvásom után, úgy 11 órakor megjelent egy csomó local és kérték a szoba árát. Hihetetlen!
Sakya városa -- a szürke hamuval kevert külső vakolat a házakon ennek a városnak egyedi jellegzetessége
Ma viszonylag kellemes, mondhatni rutin kolostornéző napunk volt. Megtekintettük Sakya nevezetességét, a gompát, a Sakyapák központját. Egykor innen irányították Mongol segítséggel Tibetet a sakyapa rend vezetői, de erről bővebben Lonely Planetből, illetve, gondolom, a kollégák naplójából.
Sakya gompa belső udvara
Egy meglepő dolog történt azonban: egy kis fickó egyszer csak kérte a permitünket, de mivel láthatóan nem értettük meg és amikor tartózkodási engedély (amivel ugye nem rendelkeztünk) helyett a kolostori belépőjegyet mutattuk meg neki, mérgesen legyintett és békén hagyott.
Buddhista szerzetesek Sakyában
Délután megint találkoztunk belga barátainkkal. Ők a mai lhatsei busszal indultak, elmentek az elágazásig és onnan felstoppoltak idáig.
Buddhista jelképek Sakya gompában
Holnap, ha minden igaz, a reggel nyolckor induló busszal megyünk vissza, de ha nem, akkor a 10-kor indulóval. A nyolcas buszt az ablakból vettük észre és Aurél fixálta a tényeket a földhöz, a 10 órás busz létezéséről a Franciaország - Uruguay mérkőzés alatt értesültünk. Ja, tegnap láttuk a Németország - Írország (1:1)-et is. Taxisunkat ma már nem láttuk, így ugyan ordít a szállodai szobánk alatt valami TV (DVD), hogy remegnek bele a falak, nyugodtan térek nyugovóra.
A kínai kultúrális forradalom Sakyában is sok nyomot hagyott maga után
