A Magyar Vegyészeti Múzeum egyik állandó kiállítása a "Híres vegyészek arcképcsarnoka", amely a legkiemelkedôbb kémikusok portréit mutatja be. A kiállítás az idei ôszön két újabb festménnyel gazdagodott; szeptember 16-án Náray-Szabó István, október 1-jén Kabay János felesége, Kelp Ilona arcképének avatására került sor. Mindkét alkalommal bensôséges ünnepségen idézték fel az ünnepeltek életútját és emlékkiállításon mutatták be eredményeiket.

Náray-Szabó István (1899--1972), a magyar röntgenkrisztallográfia legkiemelkedôbb alakja, 25 éve hunyt el. A posztumusz Széchenyi-díjas vegyészmérnök, akadémikus, egyetemi tanár tudományos munkásságáról, alkotó mérnöki tevékenységérôl, küzdelmes életérôl Náray-Szabó István egykori tanítványa és munkatársa, Kálmán Alajos, az MKE elnöke tartott elôadást. Sorsa az igazi emberi tartást példázza, hiszen a háborús évek megpróbáltatásai, a koncepciós per, igazságtalan börtön és internálás ellenére maradandó tudományos életmûvet alkotott és negyedszázad után is sokan hivatkoznak rá Magyarországon és külföldön egyaránt.

Emlékkiállításán hivatalos okmányai között, a kémiai tudományok doktora oklevél mellett a posztumusz Széchenyi-díj kitüntetés is látható. Külön tárlóban kapott helyet Sir W. Lawrence Bragg Nobel-díjas tudóssal folytatott levelezése, akivel 1928--30-ban Manchesterben közös kutatásokat végzett és baráti kapcsolatuk hosszú évtizedeken át megmaradt.

Kísérleti munkájára utal a kiállított Weissenberg-féle röntgenkamra és precessziós Buerger-kamra, valamint a staurolit nevû szilikátásvány szerkezete, amelyet W. H. Taylorral és W. S. Jacksonnal határozott meg 1929-ben, majd Sasvári Kálmánnal tovább tökéletesítette a modellt 1958-ban.

Publikációit hat vitrinben helyezték el, így folyóiratcikkeit, "Kristálykémia" címû, több kiadásban megjelent alapvetô munkáját, valamint a magyar, angol és német nyelven is megjelent "Szervetlen kémia" könyvét.

Kelp Ilona (1897--1970) az elsô vegyésznô, aki helyet kapott a múzeum arcképcsarnokában. Kabay János mellett az ô érdeme is, hogy a magyar morfingyártási eljárás megvalósulhatott és létrejött az Alkaloida Vegyészeti Gyár Rt.

Arcképének elhelyezésére születésének századik évfordulóján került sor. Az évfordulót elôadások és megemlékezések tették ünnepélyesebbé. Vámos Éva, az Országos Mûszaki Múzeum fôigazgatója a magyar vegyésznôk munkásságáról tartott elôadást. Kovács Gergelyné, a Postamúzeum igazgatója azokról a párhuzamokról beszélt, amelyek a Kabay házaspár és a Curie házaspár tudományos együttmunkálkodása és tragikus eseményekkel is terhes sorsa között fellelhetôk. Ifjú Kabay János, aki az emlékünnepésg kedvéért utazott haza Ausztráliából, meghatottan mondta el az évforduló ébresztette emlékeit és mondott köszönetet a rendezvényért.

Kelp Ilona a budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult, ahol 1923-ban bölcsészdoktori oklevelet is szerzett summa cum laude minôsítéssel. Winkler Lajos, Hevesy György, Eötvös Loránd voltak a tanárai, de olyan kiváló kémiatudásról tett tanúbizonyságot, hogy Zemplén Géza tanszékére is átjárhatott a Mûegyetemre, ahol csak kivételes esetekben fogadtak nôi hallgatókat.

Tanulmányai befejeztével, mint kiváló analitikusnak állást ajánlottak a Tudományegyetemen, de ô inkább keresô foglalkozást választott, majd Kabay Jánossal való megismerkedése és házasságuk után Bükkszentmihályon (a mai Tiszavasvári) nagy kitartással, áldozatos kutatómunkával létrehozták az Alkaloida Vegyészeti Gyárat.

A felmerülô tudományos és gyakorlati problémák megoldásában egyenlô társként vett részt, ugyanakkor biztosította az eljárás analitikai hátterét és a háztartást is vezette. Kabay János 1936-ban bekövetkezett halála után ô lett az igazi szakmai irányító, így a Népszövetség kérésére 1936 novemberében ô készítette el a "Morfin meghatározása mákszalmában Kabay János módszerével" címû tudományos leírást. A háború után 1948-ban családjával együtt Ausztriába távozott, majd 1950-ben kivándoroltak Ausztráliába. Itt kémiával már nem foglalkozott, a családjának élt egészen 1970-ben bekövetkezett haláláig.

A kiállításban iskolai bizonyítványa, leckekönyve, doktori oklevele látható hivatalos iratok, személyes levelek mellett. Az Alkaloida történetéhez kapcsolódó iratok 11 vitrint töltenek meg, ahol Kabay tevékenysége mellett mindenütt nyomon követhetô Kelp Ilona munkássága is. A kiállított anyagot nagyszámú fénykép és fénymásolat teszi változatossá.

A Magyar Vegyészeti Múzeum "Híres vegyészek arcképcsarnoka" az újonnan felavatott portrékkal együtt, mindkettô Szkok Iván festômûvész alkotása, a múzeum hivatalos nyitvatartási idejében április 1-tôl október 31-ig, 11--17 óra között látogatható.

A Magyar Vegyészeti Múzeum jeles eseményei közé tartozik, amikor új személyiség arcképével gyarapodik a “Híres vegyészek arcképcsarnoka” kiállítása.

Szeptember 10-én a TVK Rt. és a múzeum vendégeiként, régi munkatársak, tisztelõk és barátok érkeztek Várpalotára, hogy jelen lehessenek egy újabb képavató ünnepségen, Huszár Andor arcképének leleplezésén. Az ünnepélyes eseményen részt vettek Huszár Andor gyermekei Andrea és András is.

Huszár Andor 70 évvel ezelõtt született, és az évforduló alkalmat adott arra, hogy amint dr. Szekér Gyula megemlékezésében mondta: “a magyar vegyipar egyik legtekintélyesebb, legsokoldalúbb vezetõjére” emlékezzünk. Az ünnepségen három megemlékezés hangzott el: dr. Szekér Gyula c. egyetemi tanár, dr. Dimény Imre egyetemi tanár és Várhegyi Miklós, a TVK Rt. elnök-vezérigazgatója részérõl.

Dr. Szekér Gyula felidézte annak a központi fejlesztési programnak a létrejöttét, amelyet a mûanyag- és petrolkémiai ipar fejlesztésére dolgoztak ki. Több mint 10 éven át gyûjtötték az adatokat, 100 tanulmányt készítettek, minden környezõ országban tárgyalásokat folytattak. A program vezetõ üzeme a Tiszai Vegyi Kombinát lett. A minisztérium és Huszár Andor kapcsolatáról elmondta, hogy a mûszaki, gazdasági, pénzügyi, piaci és devizális összefüggések megvitatása során Huszár Andornak alapvetõ szerepe volt az üzemek méretének, a szállító országok és a technológia kiválasztásában. A munka során személyes, jó baráti kapcsolat alakult ki közöttük. Beszélt arról, hogy Huszár Andor rátermettségét, tudását külföldön is elismerték és tisztelték.

Összegezve megállapította, hogy a TVK sikerét négy, egymással összefüggõ tényezõnek köszönheti: a kimagasló szakmai tudásnak, a termékek jó kiválasztásának, az optimális gyártó kapacitásoknak és a jó hazai és nemzetközi együttmûködésnek. A TVK jó kezekben ma is tovább fejlõdik. Ezt mutatja az olefin üzem eredményes rekonstrukciója, az új üzemek építése és a nemzetközi szabványok szerinti minõségbiztosítási és környezetirányítási rendszere.

Dr. Dimény Imre Huszár Andorra, mint a magyar mezõgazdaság szerelmesére és nagy támogatójára emlékezett. Az 1960-1970-es években a mezõgazdaság fejlõdésében a mûtrágyák, kemikáliák alkalmazásán kívül a mûanyagok felhasználása is fontos szerepet játszott. Huszár Andor a mezõgazdaságot, mint felhasználói oldalt vette figyelembe, számolt a kínálkozó, hazai piaci lehetõségekkel. Támogatta a tudományos kutatást, az Agrártudományi Egyetemet, valamint a Kertészeti- és Élelmiszeripari Egyetemet. Referenciaüzemeket hozott létre és ezek pénzügyi forrásait is biztosította. Huszár Andort szakmáját megszállottan szeretõ, kapcsolataiban igényes, nagyszerû vezetõ egyéniségnek tartotta.

Várhegyi Miklós megemlékezésében röviden áttekintette a TVK történetét, majd Huszár Andor életpályáját. A TVK Rt. jogelõdjét, a Tiszavidéki Vegyi Kombinátot 1953-ban alapították, elsõ igazgatójává Darvas Lászlót nevezték ki, akit 1956-ban dr. Fodor György követett. Az arcképavató ünnepségen Darvas László is megjelent, akit Várhegyi Miklós és a jelenlevõk külön köszöntöttek. A vállalat nevét 1952-ben Tiszai Vegyi Kombinátra változtatták, 1991-tõl részvénytársasági formában mûködik.

Huszár Andor 1928. július 14-én Budapesten született. Az Állami Felsõipariskola vegyészeti tagozatán végzett, majd 1947-ben vegyi kisipari üzemet létesített, amelyet egy év múlva felszámolt. 1950-ig a Schering Gyógyszervegyészeti Rt.-nél dolgozott, mint üzemvezetõ vegyész, majd a Hungária Vegyimûvekhez került, ahol 1953-ig volt üzemvezetõ helyettes. 1953-ban az Országos Tervhivatalhoz helyezték, 1961-ben vegyészmérnöki diplomát szerzett. 1964. június 16-tól “népgazdasági érdek”-bõl a Tiszai Vegyi Kombináthoz helyezték át igazgatóhelyettesként. 1965-ben a vállalat igazgatója, 1979-ben vezérigazgatója lett. 1988-ban vonult nyugállományba és 1991. június 22-én hunyt el Budapesten.

Várhegyi Miklós elmondta, hogy milyennek látták õk Huszár Andort, akinek életrajza 1964-tõl a TVK történetében folytatódott. Nagy munkabírású, szorgalmas, jó szervezõ, igényes, szigorú vezetõ, aki büszke volt arra, hogy a TVK-nak többször sikerült korát megelõznie. Az általa irányított kollektíva igen nagy, sokszor úttörõ munkát végzett. 1964-1988 között, irányítása alatt kezdett mûködni a TVK mûtrágyagyára, megkezdõdött a mûanyag-feldolgozás Magyarországon. Két polietilén gyár és két polipropilén gyár jött létre, megvalósultak a dolgozók szabadidejének színvonalas eltöltését szolgáló létesítmények. Még vezetése alatt kezdõdött el a harmadik polipropilén gyár építése és a harmadik polietilén gyár beruházása, Ez a gyár 1991. július 3-án, éppen temetése napján kezdett el termelni. Huszár Andor és vezetõ társai jól menõ, továbbfejlesztésre alkalmas nagyvállalatot és életrevaló szemléletet hagytak ránk örökül.

Várhegyi Miklós ezután az 1988 óta eltelt tíz esztendõ legfontosabb állomásait ismertette, majd elmondta, hogy a jövõben a TVK Rt.-t olyan integrált petrolkémiai vállalkozásnak szeretnék látni, amely élen jár a régió technikai és gazdasági fejlõdésében. Küldetésüknek tekintik azt, hogy részvényeseik, üzleti partnereik, alkalmazottaik javát szolgálják a legmagasabb üzleti, biztonsági és környezetvédelmi normákkal. Megemlékezését azzal a gondolattal fejezte be, hogy ezt a jövõképet bizonyára Huszár Andor is szívesen vállalná.

A megemlékezések után került sor az arckép leleplezésére, amely Gyémánt László nemzetközileg is elismert festõmûvész alkotása. Ezt követõen bemutatták a Huszár Andor emlékére rendezett kiállítást. A kiállításon dokumentumok és fényképfelvételek láthatók Huszár Andor életútjáról és a TVK Rt. fejlõdésérõl. Itt kaptak helyet azok a tanúsítványok is, amelyek bizonyítják, hogy a TVK Rt. minõségbiztosítási rendszere megfelel az ISO 9001 szabvány követelményeinek, környezetirányítási rendszere pedig az 1S0 14001 szabvány követelményeinek. A képeket és az írott anyagot kitüntetések, emléktárgyak tették változatossá. A kiállítás a múzeum nyitvatartási ideje alatt szeptember 17-ig volt látogatható.

Szeptember 30-án az idén már másodízben gazdagodott tovább a Magyar Vegyészeti Múzeum “Híres vegyészek arcképcsarnoka” állandó kiállítása. Ez alkalommal dr. Osztrovszki György vegyészmérnök, akadémikus, egyetemi tanár arcképének leleplezésére gyûltek össze – a Múzeum és az Osztrovszki család vendégeiként – a vegyipar egykori kiválóságai, Osztrovszki György tisztelõi, barátai.

A megemlékezésen dr. Szekér Gyula c. egyetemi tanár, dr. Berényi Dénes akadémikus és dr. Köteles György professzor ismertették dr. Osztrovszki György életútját, méltatták munkásságát.

Dr. Szekér Gyula úgy mutatta be Osztrovszki Györgyöt, mint felejthetetlen barátot, kiváló mérnököt, iparunk és gazdaságunk jelentõs szervezõjét. Csaknem 50 évig dolgozott, tevékenységének súlypontjai: a tudomány és mûszaki fejlesztés, az ipar- és gazdaságpolitika, valamint a nemzetközi gazdasági együttmûködés. Munkája során a Tatabányai Szénbányák miniszteri biztosa, a Magyar Állami Szénbányászati Rt. vezérigazgatója, a NIM ipari csoportfõnöke, az OTH elnökhelyettese, az MTA fõtitkára, a KGST képviselõ-, majd fõtitkárhelyettese, az OMFB és az Országos Atomenergia Bizottság elnökhelyettese volt. Az MTA 35 évesen, 1949-ben választotta levelezõ, majd 1978-ban rendes tagjává. Akadémiai székfoglalójának témája: a népgazdaság nyersanyaghelyzete, különös tekintettel a vegyiparra és a timföld- és alumíniumiparra. 1963-tól 25 évig a BME c. egyetemi tanára. 1977-ben a Svéd Királyi Mûszaki Akadémia külföldi tagjává választotta.

Dr. Szekér Gyula beszélt arról is, hogy Osztrovszki György a tudomány, a technika és az ipar állami szervezeteiben viselt felelõsségteljes munkája mellett a társadalmi szervezetekben is aktívan tevékenykedett. 1951–54-ig a MTESZ elnöke, késõbb elnökségi tagja, haláláig a TIT alelnöke. Az MTA Ipargazdasági Bizottságának elnökeként fontos szerepet vállalt a kelet-nyugati kapcsolatok elõsegítésében, gyümölcsözõvé tételében. Az MTA tagjaként többek között az MTA kutatóhálózatának kiépítése volt a feladata.

A KGST-ben betöltött funkciója révén jelentõs szerepet vállalt több államközi egyezmény kidolgozásában. A tárgyalások során kifogyhatatlan türelemrõl, nagyfokú diplomáciai készségrõl tett bizonyságot, több nyelven beszélt. Az OMFB-ban eltöltött idõ alatt több tucat tanulmány szerkesztõje, szervezõje, témavezetõje.

Egész pályájából 3 fõ témát emelt ki, melyek egyértelmûen az õ nevéhez fûzõdnek. Az elsõ a hazai kutatásban és mûszaki fejlesztésben való alkotó közremûködése; a második a magyar-szovjet alumíniumipari egyezmény kidolgozása; a harmadik a Bõs-Nagymaros-i vízlépcsõvel kapcsolatos szakmai végrendelete. Tudjuk, hogy a magyar-szovjet egyezmény kidolgozásában milyen politikai tényezõk játszottak szerepet. Mégsem elhanyagolható az az adat, miszerint hazánk jelenlegi éves alumíniumiparból származó exportja 400 millió USD körül van. A vízlépcsõvel kapcsolatban annak megépítését nem, vagy építésének elhalasztását javasolta. Opponensi véleményében két fontos dologra hívta fel a figyelmet. Az egyik, hogy az “Öreg Duna” medrébe megfelelõ vízmennyiség kerüljön, a másik pedig, hogy a Dunába tisztítatlan vizet ne engedjenek. A két feltételbõl az elsõ már hozzávetõleg megvalósult. Az ipari és a lakossági szennyvizek tisztítását eddig sajnos egyik fél sem oldotta meg.

Dr. Szekér Gyula azzal zárta méltatását, hogy Osztrovszki György három évtizedes munkálkodása nélkül a hazai kutatás és mûszaki színvonal szegényebb lenne. Tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy hazánk gazdasága meg tudjon felelni a piaci kihívásoknak és azoknak a magas elvárásoknak, melyeket az EU támaszt a csatlakozni vágyókkal szemben. Legvégül arról beszélt, hogy Osztrovszki György sokoldalúan képzett, polihisztor mérnök személyét testesítette meg, akinek egyik legjellemzõbb tulajdonsága a hûség volt. Hûség a szülõföldjéhez, a környezetéhez, a hazájához, a barátaihoz és legvégül rajongva szeretett családjához.

A következõ megemlékezõ dr. Berényi Dénes akadémikus, az Atommagkutató Intézet kutatóprofesszora. ’ mint kollégájáról, barátjáról emlékezett meg és két személyes élményét elevenítette fel. Az egyik a Debreceni Atommagkutató Intézetben létesült magyar ciklotronnal kapcsolatos. Hosszú folyamat végén lépett mûködésbe a magyar ciklotron, és az izotópelõállításban ma is fontos szerepet tölt be. A ciklo-
tron mellett létesült a nemcsak hazánkban, hanem egész Kelet-Európában egyetlen pozitron emissziós tomográf. A ciklotron létesítésekor pénzügyi és beszerzési nehézségek adódtak. Ezek megoldásában nagy szerepe volt Osztrovszki Györgynek, aki az OAB-ban betöltött szerepénél fogva szoros kapcsolatban volt a Bécsi Nemzeti Atomelnökséggel. ’ volt, aki biztatta a debrecenieket, hogy ehhez a szervezethez forduljanak segítségért, amely segítség aztán realizálódott is.

A másik Osztrovszki Györggyel kapcsolatos élménye az 1987-es évhez kapcsolódik. Ekkor egy amerikai alapítvány (Cali-fornia, Santa Barbara) pályázatot hirdetett, mely az egész világra kiterjedt. Témája az volt, hogy hogyan lehetne a mérnököket és természettudósokat informálni arról, hogy munkájuk mennyire fontos a világ jövõje szempontjából: a nukleáris fegyverek által veszélyeztetett világban hogyan tudnak tevékenyen részt venni a veszélyek elhárításában? Magyarországról négyen pályáztak: Osztrovszki György, Részegh Csaba, aki azóta már szintén elhunyt, Köteles György és Berényi Dénes; együtt dolgoztak a pályázaton. Osztrovszki György részterülete az volt, hogy mit jelent a kémiai ipar a mai nukleáris világban? A pályázat díja 50 ezer USD volt, és nagyon sokan pályáztak rá. ’k négyen nyerték el a díjat, a munkájuk könyv alakban is megjelent. Osztrovszki György sajnos már nem érhette meg az eredményhirdetést.

Dr. Berényi Dénes azzal zárta megemlékezését, hogy kiemelte Osztrovszki György egyéniségének legjellemzõbb tulajdonságait: a jóindulatát, a segítõkészségét, tréfás vidámságra mindig kész természetét. Örömmel emlékezett arra, hogy munkatársaként együtt dolgozott vele és az Akadémia nevében is kifejezte köszönetét, hogy részt vehetett az ünnepségen.

A harmadik elõadó dr. Köteles György professzor azzal kezdte beszédét, hogy az emlékezés az szellemidézés; egy sokszínû, nagyformátumú tudós, tudománypolitikus és barát szellemét szeretné felidézni. 25 éve ismerte meg Osztrovszki Györgyöt, sokáig közvetlen munkatársa volt. Megismerve õt, a két legjellemzõbb tulajdonságának az õszinte demokratizmusát – melylyel tisztelte mások véleményét és arra igényt is tartott – és közvetlenségét – mely varázsa volt bámulatos kapcsolatteremtõ képességének – emelte ki. Fáradhatatlan volt nemcsak a munkában, hanem a tudni akarásban, az ismerni vágyásban is. Az “értõl az óceánig” típusú ember volt: széles látókörû, gazdag nyelvtudású, több kultúrát ismerõ, felismerõ és tisztelõ, ugyanakkor józan hazafi.

Az elõre bejelentett megemlékezéseken kívül volt olyan is, aki az ünnepi hangulat hatására szólalt fel és – személyes élményét megosztva a hallgatósággal – járult hozzá a meghitt hangulatú megemlékezéshez.

Osztrovszki György festményét legidõsebb unokája, Osztrovszki Gergõ leplezte le. Ezt követõen dr. Berényi Dénes és dr. Köteles György az Akadémia és a Békeszövetség nevében koszorút helyezett el a festménynél. Az ünnepség az emlékkiállítás megtekintésével ért véget, melynek anyagát dr. Osztrovszki György özvegye és családja bocsátotta a Múzeum rendelkezésére, és amelyben helyet kapott többek között dr. Osztrovszki Györgynek a Bõs-Nagymarosi vízlépcsõvel kapcsolatos szakmai végrendelete is.