Elõzõ rész

Az alchimisták szerint a biblia nagyembere, Mózes is adeptus volt. Az adeptus és az alchimista között lényeges különbség van. Az adeptus birtokában van a bölcsek kövének, õ bármikor készíthet aranyat, az alchimista csak akar készíteni, ô még nem ismeri a "lapis philosophorum"-ot.

E kétes dicsõséghez Mózes a következõleg jutott. Bizonyos, hogy e titkos mûvészet az egyiptomiaknál fejlôdött ki a legerõsebben. Az egyiptomi papok lelkes mûvelôi voltak a misztikus tudománynak. Ezen az alapon elindulva találták meg, hogy kitôl tanulta Mózes az aranycsinálást. A gyékénykosárban talált gyermek, akit a hatalmas fáraó leánya neveltetett, ott sajátította el az udvarban tartózkodó papoktól. Alexandriai PHILO, akit másként PHILO JUDAEUS-nak is neveztek és aki Kr. e. 30 és Kr. u. 50 évek között élt és aki az egyiptomi zsidó-hellenisztikus kornak legkiválóbb képviselôje, azt írja róla, hogy az összes tudományokban jártas volt "még a szimbolikus filozófiában is, amelyet ô azok szent könyveibõl tanult meg". Ezeket a könyveket gyûjtötte össze DIOCLETIANUS császár és égetett el, hogy örökre titok maradjon az arany- és ezüstcsinálás. MÓZES bizonyságot tett – mondják az alchimisták –, hogy a mesterséget alaposan elsajátította, mert a biblia ezt írja róla (II. Mózes 32. 20.): "azután vévén a borjúképet, melyet csináltak vala, tûzzel megégeti és apróra rontá, mígnem porrá lenne és a vízbe hintvén azt, parancsolá, hogy onnét innának az Izráel fiai." Igaz – mondják –, e sorokban nem aranycsinálásról, hanem annál sokkal nagyobbról, az arany elpusztításáról van szó. Az aranyat szétrombolni, elpusztítani, porrá égetni nehezebb feladat, mint készíteni. Világos, aki a mesterség nehezebbik részét tudta, az a könnyebb részt is ismerte.

Érdekesen nyilatkozik MÓZES-rôl a legnagyobb magyar alchimista, BÁRÓCZY: "MOYSES ugyan király nem volt éppen, de valami egymillónyi léleknek lévén vezére, alkalmasint ezeknek sorjába számlálhatom. Hogy pedig MOYSES, mint nem tsak a Sz. Irás mondgya, hanem egyszersmind prophanus Authoris írja, az Egyptusoknak minden tudományukat megtanulta volt, a' Chymiat jól tudta, abból, hogy az arany bornyút porrá égetté és ihatóvá tette, elég nyilván ki tetszik: mert probállya meg bár az, ki ebben a' tudományban ugyan tsak nem jól járatos, ha vallyon meg teheti-e! Facilius enim est aurum conficere quam destruere azt irják a Chymikusok."[16]

De Mózes a biblia szavai szerint még egyebet is csinált, iható aranyat, aurum potabile-t, feloldotta a porrá égetett aranyat. Így az alchimisták.

Ebbôl a leírásból ma csak az igaz, hogy az arany átalalkítása sókká nem a Iegegyszerûbb feladat. Ez a nemes fém erôsen ellenáll a vegyi szereknek, átalakítása csak bizonyos feltételek mellett lehetséges, de semmiesetre sem égetéssel. Ezt jól tudták. Vitatkoztak is feIette. A vitatkozás széles mederben folyt, mert MÓZES a feloldás módjáról egy szót sem említ. Nem volt ez finom suspensio, hanem "ächt hermetisch zubereitet". 1698-ban G. E. STAHL, a flogiszton-elmélet alapítója felülvizsgálta a mózesi alchimiát és arra a mogállapításra jutott, hogy MÓZES vaIószínûleg kénnel és egyiptomi (sziksó) szódával keverte és égette porrá. Így tette oldhatóvá. K. Ch. SCHMIEDER kétségbe vonja ezt, mert ennek az italnak szaga és különös íze lett volna, "miként a rothadt tojásnak" (H₂S). Ismét másként magyarázta MICHAELIS, õ abból indult ki, hogy a biblia sehol sem emlékezik meg az izraeliták ötvösi tudásáról. Nem valószínû tehát, hogy a sivár pusztán történt átvonulás alatt barjú nagyságú aranyat öntöttek volna. Föltehetô azonban, hogy fából faragták s ezt borították be a nôk fülbevalóiból készült aranylemezekkel. Bár a fa tökéletesen elégethetô, az arany ezúton sem. Miként a többi vitatkozó, akként MICHAELIS sem oldotta meg ezt a kérdést.

A tízparancsolatot szerzô MÓZES-t ehhez a kétes dicsõséghez nagymértékben segítette az elsô században élt ál-MÓZES, akirôl több régi írás emlékezik meg, így PLINIUS,[17] APULEIUS[18]. Az ál-MÓZES egyébként bûvész is volt és a mágiának egy új szektáját alapította. A maga idejében nagyon híres volt. Bizonyos, hogy a bibliai MÓZES-tôl sok dicsôséget vett át, de mindazt, amit mûvelt, különösen alchimiai tevékenységét, a jóval késôbbi alchimisták a bibliaira könyvelték. A két MÓZES mûködését eggyé olvasztották.

Nehéz megállapítani, hogy mit értettek az alchimisták "aurum potabile" iható aranyon, amelyrôl WELLING így kiált fel: "Aber ach wie rar ist dieser Paradies-Vogel." Jelentôségét talán nevei mutatják leginkább. Hívták csodagyógyszernek, életbalzsamnak, arany elixirnek, fehér elixirnek, stb. Valami különös oldat ez, amelyet nagyon megbecsültek és amelynek készítését titokban tartották. Közönséges aranyból nem is lehetett készíteni, jóllehet aranyat tartalmazott, s két változata volt, az egyiik vörös, a másik fehér.

Az aurum potabile-t azonban nemcsak MÓZES ismerte. A királyok könyvében (I. kir. könyve, 19, 5–8.) ILLÉS-rôl esik szó, aki JÉZABEL elõl fut: "És lefeküvék és elaluvék a fenyôfa alatt. És imé ugyan akkor egy angyal illeté ôtet és mondana néki: Kelj fel, egyél. És mikor ide s tova tekintett volna, ímé fejénél vala egy szén között sült pogácsa és egy pohár víz. Evék azért és ivék és ismét lefeküvék. Eljöve pedig az Urnak angyala másodszor is és megilleté ôtet s mondá: Kelj fel, egyél; mert erôd felett való utad van. Felkelvén azért evék és ivék; és méne annak az ételnek erejével negyven nappal s negyven éjjel, mind az Isten hegyéig, Hórebig."

Az alchimisták szerint ez az étel csak az "aurum potabile" lehetett, mert nincs a földön még egy étel, amely ilyen hosszú idôre elégítené ki az embert. Csak ez az arkánum van felruházva ezzel a tulajdonsággal. Az angyalok tehát iható arannyal táplálták Illést.

Az az ital, amelyrôl EZDRÁS próféta (IV. Ezdrás 14. 47.) azt mondja, hogy "ivott egy pohár tüzet, melynek a színe is olyan volt, mint a tûz", nem más, mint aurum potabile. EZDRÁS próféta tehát értett az aranycsináláshoz, ami könyvébôl máshol is kitetszik (IV.Ezdrás 8, 4.): " ... ez az, ha megkérded a földet, megmondja néked, sok a föld, amely a földgolyót alkotja, de kevés az a por, melybôl arany csinálható." A titkos mûvészet emberei elôtt ez nem más, mint nyílt bevallása az aranycsinálásnak. Sôt tovább mennek. A babiloni fogság után az izraeliták közül egyedül ô ismerte a mûvészetet. Bizonyos, hogy e szavak rejtelmesek, magyarázatra tényleg adnak alkalmat, azonban nem szabad elfeledni, hogy EZDRÁS prófétának csupán elsõ könyve hiteles, a többi apokrif.

De KRISZTUS urunk is ismerte. Tudjuk a bibliából, hogy 40 nap és 40 éjjel bolyongott a kietlen pusztában, ahol a sátán megkísértette. "És negyven napig kísérti vala ôtet az ördög és nem evék semmit azokban a napokban" (Lukács evg. 4. 1–13.) Az evangélista e sokat mondó szavai mellett nem tud szó nélkül elhaladni az alchimista. Belekapcsolódik. KRISZTUS urunk iható aranyat ivott, amirõl a biblia nem emlékszik meg. Ott csak étkezésrõl van szó.

ELIFÁS durva bûnökkel vádolja JÓB-ot akinek testét undok fekélyek borították, s amit cserépdarabbal vakar le magáról. "Hogy ha megtérendesz a Mindenhatóhoz: megépitetel és ha az álnokságot a te hajlékidtól távol ûzendéd; és ád néked tiszta aranyat, mint a port és Ophir tartományból való vízben termett tiszta aranyat, mint követ. És a te tiszta aranyad, ezüstöd és erôsséged, lészen a mindenható Isten". (Jób 22. 23–25.)

E szavakban az alchimista az aranycsinálás lehetôségét keresi. Bizonyos, hogy a szavakból valamelyes erôszakos magyarázat tehetô. "Ad neked tiszta, aranyat, mint a port," az körülbelül fedné az alchimisták "porért aranyat", illetôleg még jobban elcsavarva, porból aranyat, kifejezéseket. tekintettel arra, hogy a bibliafordítók is másként és másként értelmezik az eredeti szöveget.

Miután az alchimisták Mózest elintézték,természetes; hogy nôvérét, MÁRIÁT (Maria prophetissa), akit az egyiptomiak MIRJAM-nak neveztek, sem hagyhatták nyugodtan. MÁRIA MÓZES-nek idôsebb nôvére volt, aki nemcsak alchimiával, hanem annak irodalmával is foglalkozott.[19]

Ha a párizai könyvtárban levô neki tulajdonított kéziratokat[20] áttekintjük, a "Maria profetissa" szót sehol sem találjuk. Megemlékezik azonban a szöveg "Philosophin Maria"-ról. "Maria profetissa" nem azonos a "Philosophin Maria"-val. Az elôbbi MÓZES nôvére, az utóbbi egy tudományt kedvelô zsidó nô.

GREGORIUS SYNKELLOS kronográfiájában, amely a VIII-ik század végén íródott, említi, hogy az abderai származású DEMOKRITOS az egyiptomi papoktól Memphisben tanulta a misztikus bölcseletet egy gazdag zsidó nôvel, MIRJAM-mal és PAMMENES-szel együtt. Mind a hárman könyvet írtak az aranyról, az ezüstrôl és a drágakövekrôl. PAMMENES nyiltan, érthetôen írt, amiért az egyiptomi papok meg is nehezteltek rá, a másik kettô azonban misztikusan úgy, ahogy az jól nevelt alchimistához illik. Az egyiptomi papok nagyon megkedvelték ôket. Különösen a Memphisben Iakó OSTANES, aki egyébként mesterük is volt. MÁRIA és PAMMENES szép elôrehaladást tettek már, amikor DEMOKRITOS közéjük állt.

MÁRIÁ-ról egyébként keveset tudunk. Kezdetben csak "a zsidó MÁRIA" név alatt ismerik, de ZOSIMUS azonosítja MÓZES nôvérével s azóta az alchimisták ehhez a rokonsághoz mereven ragaszkodtak, sôt díszes jelzôkkel ruházták fel. Így kapta a "Sába királynôje" nevet. A legendák szerint csodás természetfeletti hatalommal rendelkezett. Hogy izraelita, szavaiból állapítható meg, mikor mondja, hogy "Ne érintsd a bölcsek kövét ujjaddal, mert nem tartozol a mi népünkhöz, te nem vagy Ábrahám törzsébôl."

Mindenesetre feltûnô, hogy egyiptomi papok nôket oktattak. Bizonyos, hogy MÁRIA, az ókor alchimistanôje, nem azonos MÓZES nôvérével, de igaz, hogy MÁRIA nagymûveltségû aranycsináló volt, kirôl kortársai és a késôbbiek is sokszor megemlékeznek. Munkásságát is ezek révén ismeri a tudomány.

A "bölcsek kövét" ismerte József is, különben – mondják a mûvészet mesterei – érthetetlen volna az, miként kerülhetett az egyszerû, testvéreitôl eladott gyermek a hatalmas fáraó kezébe.

EZSAIÁS próféta hasonlóképen tudott aranyat csinálni. (Esaias, 54. 11.) Könyvében így ír: "Oh te szegény, szélvésztôl hányattatott, vígasztalástól megfosztatott, ímé én a te köveidet karbunkulus kôre rakom és zafir köveken fundállak tégedet." Íme – mondja az alchimista – mi volna ez más, mint nyílt bevallása annak, hogy a csodás hatalom birtokosa.

Mestere volt a misztikus mûvészetnek, a kistermetû, de bátor fellépésû DÁVID is. Az alap, amelyen e következtetésre jutottak, szegénysége és késôbbi gazdagaága.

Atyja afféle kisgazda Betlehemben, rá alig hagyhatott valamit, annál kevésbbé, mert még 9 testvére volt. A mûvészetet menekülésekor talán a filiszteusoktól, talán a nobei pap jóvoltából tanulta meg, de az sincs kizárva, hogy SÁMUEL ajándékozta néki, mikor királlyá kenték. DÁVID-nak ismerni kelIett a bölcsek kövét, mert mikor még nem volt király, 600 katonát tartott, már pedig a katonát élelmezni is kellett. A bölcsek kövével ez nem okozott nehézséget. Uralkodása alatt nagy vagyont gyüjtött templomra aranyban, ezüstben. Maga mondja fiának (I. Kron. 22. 14.), hogy a tempIom részére 100000 talentum aranyat gyüjtött és ezerszer ezer talentum ezüstöt. Az alchimisták hivatkoznak még (I. Kron. 29. 2.) a biblia más szavaira is, ahol vörös kôrôl van említés téve, ami nem más, mint a bölcsek köve.

Meg kell engedni, hogy az okoskodás logikus. Ha a bölcsek köve mindenre jó, akkor katona-élelmezésre is alkalmas.

Következô rész

16. BÁRÓCZY: Mostani adeptus. 25. l.

17. PLINIUS: Lib. 30. cap. 2.

18. APULEIUS: Apologiae. cap. 90.
["... ha bebizonyítjátok, hogy bármilyen csekély hasznot is húztam ebbôl a házasságból, elismerem, én vagyok az a híres Carmendas vagy Damigeron, vagy akár Mózes, Jannes meg Apollobex, sôt maga Dardanus vagy bárki más, aki Zoroaster és Hostanes óta nevezetes a mágusok közül." Apuleius: A mágiáról, Magyar Helikon, 1974.]

19. L. a "Mariae Sapientissimae de lapide philosophico Praescripta", továbbá a "Maria profetissae Practica" és a "Dialogue de Marie et d'Aros sur le Magistère d'Hermes" címû munkákat.

20. SCHMIEDER: Geschichte d. Alchemie. 1832. 55. l.