A kanonok fegyverhordozójának meséje

Geoffrey Chaucer
(1340?–1400)

Kormos István fordítása

(Chaucer: Canterbury mesék, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1959)

A fazekat illesse megrovás ;
de mire ez a nagy ámuldozás?
Nicsak a padló ! Söprüt, héj, alá !
Legyen mindegyitek örvendezô !"
Összesöpörtük hát a szemetet,
a földre vászonponyva vettetett,
gyorsan szitába azzal a szeméttel,
ráztuk, szitáltuk, raktuk össze s széjjel,
No – szólt az egyik – ez is valami ! "
Nem kell fölig csupa kárt vallani,
bár balul sült el a dolog elébb ;
mivel áldozat ennyi nem elég,
ugyan kockáztatnunk kell még sokat !
Mert egy kalmár se kívánhat olyat,
hogy örökétig maradjon felül;
olykor mindene tengerbe merül,
olykor pedig baj nélkül ér haza."
"Nyughassatok ! – zengett gazdám szava –
Másképp mesterkedem legközelebben,
s tudom, nem illet rossz szó semmi engem;
most hiba csúszott közbe valahol."
A tûz volt forró !" – más meg így papol. "
De Krisztusra ! legyen forró, hideg,
a sikert egyikünk sem éri meg,
mert ebbe mi csak pórul járhatunk,
s még kelekótyán puffogat szavunk.
Mikor a társaság együtt vagyon,
ahány személy, megannyi Salamon,
de ím a példaszó : "Nem mind arany
ami fénylik" – ahogy hallám magam ;
s : "Nem jó minden szem alma, bármi szép" –
Ugyan fecseghet bárki bármikép.
Nos, miköztünk is így megyen ime :
aki a bölcsek legbölcsebbike,
megkukul, mikor rákerül a próba ;
a legigazabb meg lopók lopója;
ezt jól megôrizzétek eszetekben,
amikor én mesémet berekesztem.
  Van köztünk egy kanonok, ki maga,
Krisztusra ! egy várost megrontana,
Alexandria, Trója, Ninive,
Róma lehet, nem venné semmibe.
Ahány fortélyt, hamis szót ez kivágott !
Leültethetnél egy iródeákot,
ezer évig azt körmölgetheti.
Ebben semerre párja nincs neki ;
rókánál is ravaszabb, valamint
ha kell, szaván tetszésre csavarint ;
bárki fia beszédbe száll vele,
kicsorbul annak egy-kettô esze,
hacsak – mint ô – nem sátánivadék.
Sok léprecsalt fickót elmondanék,
de még leszen sok, amig ez lahog.
Mennek hozzá lóháton vagy gyalog,
messzi vidékrô1 járulván elé ;
s hamisságát ugyan ki sejtené !
No én elmondom itt elôttetek,
de meghallgatni kegyeskedjetek,
s kik jó kanonokok vagytok jelen,
nem a ti házatokat becsmelem,
bár kanonokkal hozakszom elô.
Akad mindenhol ebfi, üsse kô !
Nem lehet, hogy mert egy a földnek terhe,     
más becsületét is a sár beverje.

Vissza az alkímiai sorozat
tartalomjegyzékéhez		 Elôzô rész Következô rész