A kanonok fegyverhordozójának meséje

Geoffrey Chaucer
(1340?–1400)

Kormos István fordítása

(Chaucer: Canterbury mesék, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1959)

Nem szándékszom gyalázni titeket,
segítek ezzel csak, ahogy lehet ;
mesém tehát minden fülekbe szól.
Krisztusnak, ezt mindenki tudja jól,
hogy tizenkét apostola vala,
s egy áruló köztük, Judás maga.
Egyért pedig a többi mért lakoljon,
ha bûntelen? (Ezt rátok szabva mondom.)
Nos meghallgatásra hadd kérjelek :
ha egy Judás akadna köztetek,
csak útilaput a talpa alá,
ki híreteket porba rontaná !
S ne orroljatok rám, ha sért a szó,
mert mindenegy igém itt színvaló.
  Volt Londonban egy pap, káplán a rangja,
ki London városát sok éve lakta,
a megtestesült nyájasság maga;
az asszonynál, hol étkezett vala,
ingyenbe volt a koszt, s ingyenbe még,
ha kellett, bármi drága öltözék,
s költôpénzt is jócskán dugott neki.
De fölös ezzel idôt tölteni;
a kanonokra fordul a mese,
ô vala a káplán rossz szelleme.
Ez a hamis kanonok egy napon
fölkeresé otthon az én papom,
kér tôle ennyi-annyi aranyat,
mondván, adósa nem soká marad :
"Egy márkát három napra adj nekem,
s idôben újra markodban leszen !
Ha meg becsaplak, hát akkor, szavamra,
már hurkold is a kötelet nyakamra ! "
Az erre nyújtja márkáját neki,
a kanonok sürün köszöngeti,
és búcsuzik, dolgára elsietne.
Eljô hamar harmadnap reggele,
a káplánnál a kanonok a pénzzel ;
fogadja az harsány örvendezéssel :
"No lám, nyugodt lélekkel adhatom
kölcsönbe egy-két-három aranyom,
vagy mást, mi birtokomba még akad,
ha ilyen híven megtartod szavad,
hogy pontosabb ennél más nem lehet ;
mimódon is mondhatnék hát nemet?"
"Mit? – szól amaz – Én lennék szószegô?    
Ki mondja ezt? lássam ! mutasd elô !
Engem csaláson nem kaphatsz barátom,
és így leszen, mignem siromba mászom ;
ne adja Isten, hogy máskép legyen.
Akár magadban, úgy hihetsz nekem.
Istennek hála, hogy nem volt oka
bennem csalódni senkinek soha,
bár aranya, ezüstje volt kezemben,
az álnokságtól mentes vala lelkem.
Mivel pedig segítettél, nohát,
figyelj, uram, mert hallasz most csodát,
kedvességedet hálálom meg ezzel,
nagy jódat jóval ím valamelyessel :
megmutatom, és ha megkedveled,
uram, meg is taníthatom neked,
hogy én miképpen is bölcselkedem.
Ugyan, mi egy mesterfogás nekem?
Csudálkozol mindjárt, belôle látván."
"Valóban? – kérdi hitetlen a káplán –
Teringettét ! hadd lássam csakugyan."
"Szolgálatodra – szól amaz – uram ;
Isten ne adja, hogy ne úgy legyen !"
Lám, hogy kellemkedett a becstelen !
Erre igen jó példaszó vala :
"Büdös az ilyen szolgálat szaga" .

Vissza az alkímiai sorozat
tartalomjegyzékéhez		 Elôzô rész Következô rész