A sienai származású Biringuccio (1480. október 20., Siena – 1538 vagy 1539, Róma) életérôl keveset tudunk. Fiatalon lépett a sienai tirannus, Pandolfo Petrucci szolgálatába, akinek hullámzó szerencséjét az ô csillagának emelkedése és hanyatlása is követte. Biringuccio széleskörû metallurgiai ismeretekre tett szert, és számos politikailag hasznos szakmához értett, például az ágyúöntéshez, a puskaporgyártáshoz és a hamispénzveréshez. Élete során Párma, Ferrara hercegét, a Velencei Köztársaságot és a pápát is szolgálta.

A metallurgia elsô klasszikus mûvét, Biringuccio De la Pirotechniájátelôször 1540-ben adták ki Velencében (a szerzô ekkor már nem élt). A könyv leírja az öntést, az üvegkészítést, az olvasztást, az érceket, a fémeket és a kémiai folyamatokat. Biringuccio a fémeket összetett testeknek tartotta, amelyek erjedéssel és lepárlással keletkeznek a négy elembôl. Eltért attól a felfogástól, hogy a fémek higanyból és kénbôl képzôdnek. Elvetette az alkímiát. Azok közé tartozott, akik elsôként vették észre, hogy az ólom súlya a tûzben 8–10 százalékkal nô. A jelenséget csodálatosnak tartotta – hiszen a tûz elemészti az anyagokat –, és azzal magyarázta, hogy amikor a tûz kiûzi az ólomból a vizet és a levegôt, az anyag holttá válik és megnô a súlya, ahogy a kimúlt állat teste is "valóban sokkal többet nyom, mint amikor az állat élt".

A Pirotechnia I. kötete az arany, ezüst, réz, ólom, ón és vas érceinek kezelését tárgyalja; leírja felületi jegyeiket és kinyerésüket. A II. kötetet a higany, a kén, az antimon, a timsó, az arzén, a sók és a bórax leírásának szenteli a szerzô. Különbséget tesz a szóda és a salétrom között, a könyv különbözô köteteiben tárgyalja a salétrom képzôdését és kinyerését is. A III. kötet arról szól, hogyan kell a fémeket elôkészíteni az öntéshez. Az arany és ezüst elválasztása a IV. kötet fô témája. Az ötvözetekkel, az öntéssel és a kemencékkel az V–VIII. kötet foglalkozik. Az utolsó két kötet kémiai kérdéseket ismertet, tárgyalja például a szublimációt, a desztillációt és a pirotechnikát. Az ezüst amalgamálással való kinyerésének módja elôször itt olvasható. Az érmek, szobrok és harangok reneszánsz öntésének leírása a mûvészettörténet számára is értékes forrás. A betûöntés részletes magyarázata valószínûleg ebben a mûben jelenik meg elôször. A Pirotechniából származik Agricola salétrom-elôállítási eljárása csakúgy, mint a kén desztillációjára, a timsó, a réz-szulfát elôállítására és az üveggyártásra vonatkozó eljárása is.

Meglepô, hogy bár a Pirotechnia hat olasz és három francia kiadásban jelent meg, és széleskörûen használták, Agricola De re metallicája mégis árnyékba borította. Ennek valószinû oka a bárdolatlannak minôsülô stílusban keresendô, hiszen a könyv nem latinul, a korabeli tudományosság nyelvén íródott. (Biringuccio nem is folyamodott tudományos módszerekhez: nem alkalmazott és nem igazolt elméleteket.) Így befolyása fôként a késôbbi metallurgiai mûveken keresztül érvényesült.

Felhasznált irodalom:

• H. M. Leicester, H. S. Klickstein: A Source Book in Chemistry,1400-1900, Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts, 1963
• J. R. Partington: A History of Chemistry, Vol. II, Macmillan, London, 1961
• Dictionary of Scientific Biography, Vol II, Scribner, New York, 1971