Elôszó

Megtisztelô számomra, hogy elôszót írhatok ehhez a Gróh Gyula életét és munkásságát avatott tollal bemutató könyvhöz. Nagyon fontosnak tartom, hogy a század legjelentôsebb kémikusainak tevékenységét és hatását tárgyaló könyvek sorában végre megjelenik ez a könyv. Fájdalmas, hogy a fiatalabb kémikusoknak alig van ismerete Gróh jelentôségérôl, hiszen sok vegyésznemzedéknek fogalom volt ez a név, mivel ismereteiket elsôsorban a teljesen általánosan kis-Gróhnak nevezett három tankönyvbôl, kiváltképpen az Általános kémiából szerzték. Ennek a könyvnek majd' negyven év alatt tíz magyar és számos német és olasz nyelvû kiadása is megjelent. A "kis" jelzônek eredetileg inkább kedveskedô, becézô jelentése volt, de késôbb megkülönböztette az elsô magyar fizikai-kémiai tankönyvtôl, a nagy-Gróhtól, melyet Erdey-Grúz Tiborral, Náray-Szabó Istvánnal és Schay Gézával közösen írt.

Gróh Gyula nem csupán a nagyszerû didaktikai érzékkel megírt könyveivel, hanem sokaknak a tudományos kutatómunkába való bevezetésével is jelentôsen hozzájárult a hazai kémia fejlôdéséhez. Tanszékein közvetlen irányításával 60 doktori értekezés készült, és tevékenyen támogatta a tanszékei vezetô munkatársainak ilyen jellegû tevékenységét.

Gróh Gyula kémiai kutatásai számos ma is érvényes megállapításhoz vezettek, és közvetlenül vagy áttételesen jelentôsen járultak hozzá alapvetôen fontos problémák megoldásához.

Nem kevésbé volt jelentôs Gróh Gyula részvétele a hazai tudományos közéletben. A Magyar Természettudományi Társulatban, melynek hosszú éveken keresztül, a társulat megszûntéig elnöke volt, a Magyar Kémikusok Egyesületében, melynek ügyvezetô elnöki tisztét is betöltötte, a Magyar Tudományos Akadémiában és a Szent István Akadémiában kifejtett tevékenysége mind hozzájárult ahhoz, hogy hazánkban már hosszú ideje erôs volt a kémiai kutatás és oktatás.

Tragikus, hogy a nagyszerû tanárt és tudóst, az igaz humanista embert élete alkonyán méltatlan támadások érték, a Magyar Természettudományi Társulat felszámolásának bevezetéseképpen meg kellett válnia az elnöki tiszttôl, majd egyetemi állásából nyugdíjba küldték.

Én sajnos nem ismertem Gróh Gyulát személyesen, de féltve ôrzött kincsem az a néhány levél, melyet még egyetemi hallgató koromban neki küldött leveleimre válaszképpen kaptam.

Móra László vegyész életrajzi kötetei között immár a nyolcadikat tarthatja kezében az olvasó. Wartha Vince, Pfeifer Ignác, Varga József, Korach Mór, 'Sigmond Elek, Zemplén Géza és Szebellédy László életét és munkásságát feltáró könyvei a magyar tudománytörténet fontos forrásai. Ez a könyve önálló kutatások alapján hiteles képet fest Gróh Gyula életérôl, magasra ívelô pályájáról, kutatásairól és közéleti tevékenységérôl. Szívbôl kívánom, hogy minél többen ismerjék meg ezt a kivételes életutat, és tekintsék Gróh Gyulát példaképüknek.

Budapest, 1996. június