Az embert körülvevõ fizikai, biológiai, társadalmi és lélektani környezet jelentõsen befolyásolja a lakosság egészségi állapotát és életkilátásait. Ugyanakkor az emberi tevékenység is megváltoztatja a környezetet és ez a kölcsönhatás sokszor mind az egészségre, mind a környezetre káros.

Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) megfogalmazta, hogy az emberi egészség nem csupán a betegség hiányát, hanem a teljes testi, lelki és társadalmi jólétet jelenti. Ugyanígy a környezet sem korlátozódik pusztán a fizikai környezetre és a környezet-egészségügy széles értelmezése az ember, a környezet teljes vertikumát magában foglalja.

"Környezet-egészségügyön az emberi egészséget, beleértve az élet minõségét érintõ azon tényezõket értjük, amelyeket a fizikai, biológiai, szociális és pszichoszociális környezet határoz meg. A környezet-egészségügy azon elméleti és gyakorlati kérdésekkel foglalkozik, amelyek a jelen és jövõ társadalom egészségi állapotának felmérését, javítását, a károsító okok kontrollját, illetve kiküszöbölését jelentik." (WHO, 1993)

A táplálkozás meghatározó az egészség szempontjából - a táplálék mennyisége és minõsége a legfontosabb népbetegségek (kardiovaszkuláris betegségek, daganatok, hiánybe-tegségek, stb) kialakulásában meghatározó.

A környezeti tényezõk, fizikai, vegyi és biológiai szennyezõk jelentõsen befolyásolhatják az élelmiszerek minõségét és egészségkárosító hatásúak lehetnek. Teljességgel érthetõ, hogy a WHO is kiemelt jelentõséget tulajdonít az élelmiszer-biztonság kérdésének. A káros tényezõktõl mentes élelmiszerek biztosítása a társadalom egészének, de elsõsorban a közegészségügy feladata. Ezt az Egészségügyi Világszervezet stratégiája is megfogalmazta: (Egészséget Mindenkinek 2000-re):

„Az élelmiszerekben elõforduló mikroorganizmusok, illetve toxinjaik, toxikus vegyi anyagok és a radioaktivitás által okozott egészségkárosodásokat jelentõsen csökkenteni kell."

 A cél eléréséhez szükséges feladatok:

az élelmiszer-készítés minden szakaszában a megelõzés érdekében szükséges jogszabályi, adminisztratív és technikai háttér biztosítása (termelés, tenyésztés, elõkészítés, tárolás, csomagolás, eladás stb.),

vegyi szennyezõk mennyiségének csökkentése, a WHO által ajánlott értékek alapján számított heti bevitel mértékének csökkentése,

a fogyasztók megfelelõ információja, élelmiszerfertõzések, élelmiszermérgezések megelõzése, nyilvántartása, az információk átadása, az élelmiszerhigiéne, a táplálkozás-egészségügy fontosságának, a feladatoknak széles körben való ismertetése, tájékoztatás.

Az egészségügyi és környezetvédelmi miniszterek második interminiszteriális konferenciáján (Helsinki, 1994) a WHO Európai területének tagországai ünnepélyes Nyilatkozatban fogadták el az Európai Környezetegészségügyi Akciótervet (Environment and Health Action Plan for Europe, EHAPE), amely alapvetõen az egyes országok Akciótervén alapul. Magyarország az elsõk között kezdte meg a Nemzeti Környezetegészségügyi Akcióprogram (NEKAP) kialakítását, amely a Nemzeti Környezetvédelmi Program részeként, de önálló program formájában 1996 végére elkészült.

A NEKAP kidolgozására 12 szakmai csoport alakult, ezek között az élelmiszerbiztonsággal foglalkozó problémákat Prof. Bíró György vezetésével szakértõi csoport fogalmazta meg és jelölte ki a legfontosabb teendõket, amelyek alapvetõen megegyeznek a WHO megjelölt célokkal és feladatokkal. Az alábbiakban néhány kiemelt terület hazai helyzetét és a kapcsolatos feladatokat foglaljuk össze.

Az élelmiszerfertõzések száma hazánkban – hasonlóan más európai országokhoz – lényegében nem csökkent – talán változó mértékû, de tendenciájában emelkedõ. A kórokozók széles körébõl kiemelt jelentõségû a Salmonellosis (1. ábra), amelyhez képest más kórokozók által okozott megbetegedések elenyészõek. Az európai tendencia - ha országonként eltérõ mértékben is - de hasonló emelkedést mutat.  

A megelõzés rendkívül drága, de a mai világban magától értetõdõ gazdasági számítások szerint ez esetben is a megelõzés lenne az olcsóbb megoldás. Az Egyesült Királyságban végzett számítás egy Salmonellosisos beteggel kapcsolatos költségeket mintegy 800 fontra (230.000 forint) becsüli.

Magyarországi számítások szerint a termelésbõl való kiesést nem számolva, 1992-ben egy Salmonellosisban szenvedõ betegre esõ költségek 28.000-30.000 forintra tehetõk (Szentgáliné Csórián E., (OKI), személyes közlés). Szükséges lenne a Salmonellosis megbetegedések megelõzésére országos program kialakítása, amely az érintett tárcák és hatóságok szoros együttmûködésén alapulna. 

Forrás: Sockett, P.N. & Roberts, J.A.

 

Az élelmiszerek termelése, illetve elõállítása, csomagolása, tárolása, forgalombahozatala során számos vegyi szennyezés fordulhat elõ, amelyek mértéke országonként, az import élelmiszerek minõsége szerint stb.jelentõsen eltérhet. Általánosságban elmondható, hogy a vegyi szennyezettség mértéke nem haladja meg az európai átlagot, ugyanakkor egyes szennyezett területen termesztett, illetve elõállított élelmiszerek minõségét nem ismerjük. A lakosság egészségi állapota szempontjából jelentõs vegyi szennyezõket foglaljuk össze röviden - a teljesség igénye nélkül.

Az élelmiszerekben elõforduló ólom-szennyezettség forrása környezeti eredetû: leginkább az ipari és közlekedési emisszió a döntõ, míg a csomagolóanyag, a felhasznált víz ólomtartalma közegészségügyi szempontból nem jelentõs.

A magyarországi élelmiszerek ólomtartalmát a 2. táblázat mutatja be.

*átlag helyett medián értékek szerepelnek (1995-1996)
dr. Sohár Pálné (OÉTI) adatai

A táplálékkal bevitt összólom mennyiség 131 m g/nap (3. táblázat) alapján - európai összehasonlításban - a középmezõnyben helyezkedünk el. A hazai élelmiszerek ólomtartalma a 90-es évek óta csökkenõ tendenciát mutat - ez jórészt a közlekedési eredetû kibocsátás csökkenésével, illetve az ipari termelés visszaesésével kapcsolatos.

A szándékos szennyezések idõnként elõfordulnak - az emlékezetes paprikahamisítás kapcsán az ország csaknem teljes területére kiterjedõ ólomszennyezést (és egyéb vegyi szennyezéseket, mint króm, szinezékek) lehetett nyomon követni.

dr. Sohár Pálné (OÉTI) adatai
Tolerálható heti Pb bevitel: 25 µ g/ttkg
Átlagos hazai heti Pb bevitel: 13,1 µ g/ttkg (52 %) 

Következô rész
Vissza a tudományos ülés programjához