Egyesületi élet

Köszönjük Körtvélyessy Gyula (a továbbiakban K. Gy.) vitairatát, amely kiválóan alkalmas arra, hogy minél több érdekelt és érdeklôdô olvasónk, kollegánk reagáljon rá és elküldje véleményét. Az alábbiakban én is kizárólag a saját véleményemet ismertetem néhány információ közlése után.

Néhány kiegészítô információ

1. Morfológia. K. Gy. "Morfológiával'' kezdi írását, amelyben bemutatja az MKL versenytársait, illetve elemzi az azok közötti különbséget. Ezt a lapmorfológiát azzal szeretném kiegészíteni, hogy a szakmai folyóiratokat finansziális szempontból két nagy csoportba lehet besorolni: vállalkozásszerû és nonprofit folyóiratok csoportjába. Az elsô kategóriába soroltak elsôdleges célja a nyereségtermelés, a hasznot biztosító vállalkozás, a másik csoport célja "csak" valamilyen szakmai információs funkció ellátása. Az elsô csoport --- amit professzionista folyóiratoknak is nevezhetünk --- további ismeretei: jól felkészült, több tíz létszámú szerkesztôség, szakosodott terjesztés és hirdetésszervezés, széleskörû, jól fizetett külsô szakértôi gárda, amely színvonalas mûszaki ismereteket terjesztô közlemények kidolgozására képes bármely témában és amely folyóiratok --- az úgynevezett publikáló folyóiratok kivételével --- nem jelentetnek meg spontán közleményeket. Ilyen körülmények között ezek a lapok nyereséget hoznak, mert különben az ismert multinacionális kiadó óriások, vagy kevésbé ismert vállalkozások nem adnák ki azokat.

A másik kategóriába sorolt lapok elsôdleges célja a megjelenés és ezáltal valamilyen szakmai funkció (publikáció, a szakma mûszaki tájékoztatása, szakmai, társadalmi hírek közlése, szakmai vita) ellátása. A megjelenô közlemények nagy része spontán, amelyeket tartalmilag nem szerkesztenek, ezért a közlemények jellege eltérést mutat. Ezeknél a folyóiratoknál a szerkesztést, kiadást valamilyen szakmai vagy társadalmi szervezet aktivistái mellékfoglalkozásban végzik meglehetôsen mostoha körülmények között, és sem a közlemények kidolgozásánál, sem a lap kiadásánál nem érvényesül az érdekeltség. Ezek a lapok kis példányszámúak, amelyek elôfizetési költsége (ha ilyen egyáltalában létezik) nem fedezi az elôállítás költségeit. A Magyar Kémikusok Lapja ebbe a kategóriába tartozik.

Mindebbôl az következik, hogy az MKL megújítását elsôdlegesen az befolyásolja, hogy ahhoz rendelkezésre állnak-e a feltételek, vagy sem. Mert a szerzôk és jómagam az eddigiekben is számos jó fejlesztési javaslatot kaptam, vagy jutott eszünkbe munkatársaimmal együtt, amit a feltételek hiányában nem tudtunk megvalósítani és nem pedig azért, mert nem gondoltunk rá, vagy mert elhanyagoltuk azt. Az MKL megújításánál tehát elsôdlegesen azt kellene vizsgálni, hogy

• Van-e realitása valamiféle kategóriaváltásnak?
• Amennyiben maradunk a kategórián belül, melyek az anyagi feltételekhez nem kötött változtatási lehetôségek.

2. Visszajelzések. Nagyon nehezen sikerül szert tenni olvasói véleményekre. A legtöbb észrevételt --- hivatalból --- a szerkesztôbizottság teszi. Lényegében nem érezzük olvasóink véleményét, meglehetôsen sötétben tapogatózunk. Ezért fordultunk az elmúlt évben kérdôívvel egyéni elôfizetôinkhez, akik közül mindössze 13-an válaszoltak (a 120-ból). A Magyar Kémikusok Lapja értékelésére vonatkozó kérdésekre a válaszok az alábbiak szerint oszlottak meg:

Milyennek ítéli meg a Magyar Kémikusok Lapja szerkesztési munkáját?

Kiváló: 8
Közepes: 5
Nem kielégítô:0

Kielégíti-e szakmai érdeklôdését a Magyar Kémikusok Lapja?
Teljes mértékben: 7
Közepesen: 6
Nem elégíti ki: 0

Milyennek ítéli meg a Magyar Kémikusok Lapja szakmai színvonalát?
Magas színvonalú: 9
Közepes: 4
Gyenge: 0

A válaszok alapján elégedettek lehetnénk önmagunkkal és, hogy mégsem vagyunk azok, annak az oka a következô:

• Nem lehet 13 vélemény alapján általánosítani ilyen fontos kérdésben.
• A lapelôfizetôknek száma folyamatosan csökken, aminek elsôdleges tényezôje minden bizonnyal elôfizetôink anyagi helyzete.

Hallani, ha nem is hivatalosan, negatív véleményeket is, amelyek a lap széles spektrumából adódnak: a kutatóknak, tudósoknak nem kielégítô a lap tudományos színvonala ("bulvárkémia"), az ipari szakemberek pedig túlzottan elméletinek tartják lapunkat. Ezeket az ellentmondásokat nehéz feloldani és lényegében a józan ítélôképességnek kell kialakítani a lap helyes stratégiáját.

Mi a stratégiánk és mi legyen a célunk?

A leglényegesebb kérdés a jövô, a Magyar Kémikusok Lapjának megújítása. A továbbiakban K. Gy. gondolatmenetét követjük:

Mi a Magyar Kémikusok Lapjának célja? Fontosnak tartom, de nem tudom elfogadni a nyereség elérésének prioritását egyszerû pragmatikus okokból. A laptulajdonos és kiadó, a Magyar Kémikusok Egyesülete ugyanis jelenleg nem rendelkezik azokkal a pénzügyi, tárgyi és személyi feltételekkel, amelyek szükségesek lennének ennek eléréséhez. Ehhez ugyanis a Magyar Kémikusok Lapja szerkesztôségét vállalkozássá kellene átszervezni. Ehhez nincs elegendô tôke, helyiség és szakmai háttér. Rendelkezésünkre áll viszont az elméleti és gyakorlati kémia területérôl az Egyesület tagságán keresztül az ország egyik legnagyobb kémiai szakértôgárdája. A lap színvonalának javítására és a piaci feltételeket jobban kielégítô változtatásokhoz ezt a szakértôgárdát kellene jobban hasznosítani. A nyereség kitermeléséhez a példányszám majdnem egy nagyságrenddel való növelése és természetesen a példányok piaci értékesítése lenne szükséges. Ilyen lehetôség az a régi álom, hogy a Magyar Kémikusok Lapját tagdíj fejében a Magyar Kémikusok Egyesületének valamennyi tagja kézhez kapja. Pillanatnyilag ennek megvalósítását az alábbiak akadályozzák:

• A Magyar Kémikusok Egyesületének jelenleg nincs fedezete ennek a mintegy 2 millió forintot igénylô akciónak a lebonyolításához annak ellenére, hogy elvileg egyetértek K. Gy. felvetésével az egyesület szponzorként való bevonására.
• Nem biztos, hogy valós igényeket elégítene ki a Magyar Kémikusok Lapjának rendelkezésre bocsátása. Lehet, hogy tagságunk egy része a Magyar Kémiai Folyóiratot igényelné, de az is lehet, hogy egyikre sem tartana igényt.

K. Gy. második prioritásával egyetértek, szerintem is az olvasói igények kielégítése a legfôbb feladat és prioritás. Ezzel viszont némiképpen ellentétesnek tûnik a negyedikként említett feladat: "szakmai publikációs fórum biztosítása". Az MKL már régen nem publikációs folyóirat. Ezt még a mintegy 10 évvel ezelôtti irányváltásnál határoztuk el. A kérdés azonban mégsem ilyen egyszerû. A Magyar Kémiai Folyóirat egyrészt színvonalbeli követelmény, másrészt erôsen korlátozott terjedelme miatt nem képes helyet adni a hazai kutatások eredményeirôl készült beszámolóknak és csak az originális eredményeket ismerteti. Ugyanakkor a Magyar Kémikusok Egyesületének tagjai számos olyan kutatási eredménnyel büszkélkedhetnek, amelyek megérdemelnék a hazai publicitást. Azzal, hogy nem vállalkozunk publikációs közlemények megjelentetésére, nincs megoldva a kérdés. Közbensô megoldás lehet a kutatási eredményekrôl szóló rövid összefoglalók megjelentetése, esetleg a Magyar Kémikusok Lapja mellékleteként.

Kit akarunk olvasónak megnyerni? A kérdés úgy is hangozhat: kinek szerkesztjük a lapot? Egyetértek K. Gy-vel arra vonatkozóan, hogy a széles szakmai körnek, tehát nem az egyes témakörök kutatóinak, fejlesztôinek, mûvelôinek, ôk sokkal célzottabb és részletesebb információt igényelnek. A lapot ezért a szakmai információs színvonaluk fenntartását ambicionáló kémikusoknak szerkesztjük, és szeretnénk a jövôben is szerkeszteni tekintet nélkül arra, hogy oklevelükre ki tette a pecsétet. Banálisan hangzik, de a Magyar Kémikusok Lapja a jövôben is a magyar kémikusok lapja kíván lenni.

Az a véleményem, hogy ez több mint célkitûzés, ez már küldetés. K. Gy. erre vonatkozó megfogalmazásának területi elhatárolásával azonban nem értek maradéktalanul egyet. Tágabb megfogalmazás kellene, ami magában foglalja a kémiatudományt és a vegyészmérnöki tudományt egyaránt. Nem a szûk határokat kell meghagyni, hanem bôvekbôl kell témákat kizárni a jelenlegi gyakorlatnak és a tervezett irányváltásnak megfelelôen. Ilyen tervbevett korlátozási elképzelések:

• Biotechnológia és biokémia, mivel egyik sem tartozik az MKE mûködési területéhez és a területnek önálló folyóirata van.
• Mûanyag-feldolgozás és mûanyag-alkalmazás, valamint gumiipar, mivel ezeken a területeken mûködik testvérlapunk, a Mûanyag és Gumi.
• Interdiszciplináris témák monográfia jellegû és terjedelmû ismertetése (mint például logisztikai célszámunk néhány közleménye).
• Kutatási részeredményt ismertetô dolgozat. Ez a megfogalmazás hasonlít, de nem azonos K. Gy. elsô javaslatával (ne közöljünk elméleti cikkeket), amivel szintén nem értek mindenben egyet, bár lehet, hogy csak értelmezési a különbség. Az "elméleti cikk'' ugyanis nagyon nehezen definiálható fogalom, ami azonban semmiképpen sem jelentheti az alaptudomány területrôl érkezô közleményeket, ha azok áttekintést adnak a terület fejlôdésérôl.

Javaslat néhány változtatásra

Közel sem a teljesség igényével, hiszen erre majd a vita lezárása ad módot, néhány javaslatot szeretnék tenni a jövôbeni változtatásokra. K. Gy. a javaslatával a vitatott témák kivételével általában egyetértek. Ezekbôl annyit lehet realizálni, amire meg vannak a feltételeink. Természetesen az arányeltolódás "csak" elhatározás kérdése, az a szerkesztôség döntési kompetenciája. Elviekben a lap új image-jának meghatározásánál az alábbi két tényezô az irányadó, aminél elképzelhetô változás:

A lap témaválasztása: ebbôl a szempontból mindenképpen szûkíteni kell a területet, mint ahogy azt a fentiekben már ismertettem. A szûkítés a kémiai és a kémiai technológia irányába hasson és az interdiszciplináris területek maradjanak el. Új tartalmi elemként elképzelhetô marketing közlemények és világgazdasági hírek közlése, amennyiben azt rövid átfutással meg tudjuk oldani.

A közlemény jellege. Ugyanazon témáról nagyon sokféle közlemény képzelhetô el még a mûszaki irodalomban is. Lényegében ez alakította ki a közlemények morfológiáját, ami bizonyára létezik (csak sajnos nincs semmi irodalmi forrása), de egyértelmû, hogy lényeges a különbség a tudományos értekezés, az áttekintô ismeretterjesztés, az olvasmányos tájékoztató vagy egy téma méltatása, illetve publicisztikai vitairat között. Ezen a területen van szükség a legnagyobb változtatásokra: a jövôben semmiképpen sem szabad tudományos értekezéseket és monográfiákat közölni, amelyek mûfajuknál fogva is terjedelmesek. Cél az olvasmányos mûszaki ismertetés, amely azonban elegendô know-how-szerû ismeretet tartalmaz. Ezzel függ össze a közlemény fajsúlyának kérdése. Én ezen --- természetesen önkényesen --- az egy oldalra esô hasznos információkat értem. Olyan információkat ami mérnöki szinten ad új ismeretet az olvasónak, amiért lényegében érdemes kézbe venni a folyóiratot.

Mind a Körtvélyessy barátom által írt vitairományban, mind Ettre László véleményében egybecseng az a kívánalom, hogy a Magyar Kémikusok Lapja élesen "határolódjon" el a Magyar Kémiai Folyóirattól és általános, a vegyipar szinte valamennyi területein dolgozó szakemberek (ideértve a diplomás mérnököket, vegyészeket és "horribile dictu" még a technikusokat is) számára érthetô és hasznosítható információkat közöljön. Mindezeket lehetôleg igen gyorsan, hogy új- és idôszerûségüket ne veszítsék el. Ezekkel az elképzelésekkel messzmenôen egyetértek, csak a megvalósításban támadnak kétségeim. Különösen, ha figyelembe veszem a példaként felsorolt s bemutatott külföldi vegyipari szakfolyóiratokat, amelyek fôleg az angol nyelvet ismerô tízmilliós nagyságrendû kémikus-társadalom számára készülnek.

A Chemical Engineering News és hasonszôrû laptársai gond nélkül elkészíthetik a vegyipar "Tolnai Világlapját'', mert a lap cikkeit szinte kivétel nélkül megfizetik az érdekelt cégek és ontják a hirdetéseket is -- többnyire díjmentesen feladható -- válaszlapokkal.

A vitairatban hivatkozott lapok szerkesztôségében -- figyelembe véve a korszerû számítógépek és szövegszerkesztôk nagy számát is -- sokan dolgoznak és állítják össze a hetente vagy havonta megjelenô újságjaikat.

Ôk nyugodtan elfogadhatják a floppykon érkezô cikkeket, mert szerzôik fegyelmezetten (saját érdekükben) betartják a kéziratokkal kapcsolatos valamennyi alaki elôírást. Nem úgy mint nálunk, ahol a gépelve beküldött kéziratok betûtípusa és -mérete, sortávolsága, az oldalak tükörmérete stb. olyan változatos, mint egy kínai piac Varsóban, vagy egy lengyel piac Pekingben.

A számítógép adta "kvázi korlátlan'' lehetôségeket kihasználva, a mi szerzôink többsége leporellószerûen azt kívánja bemutatni, hogy mit tud produkálni a számítógépébe telepített szövegszerkesztô szoftver. Ilyen körülmények között, a floppyn elfogadott cikkeket át kellene konvertálni a Szerkesztôség, illetve a szedôk által megkívánt betûtípusra, formára: a számítógépen ki kellene javítani, majd kinyomtatni, hogy a kézirat tükrébe az ábrákat be lehessen illeszteni. Mindezekhez a következôkre volna szükség (a hozzáértésen kívül):

1. A felelôs szerkesztônek számítógépre, amelyen a floppykon beküldött anyagok elôhívhatók. Ezután a lemezen szereplô fájlhoz fûzött megjegyzéseit, javításait a számítógépen elvégezné, majd visszaküldené a szerzônek elfogadás céljából.

Egyúttal kérve, hogy a szerzô -- ha a javításokkal egyetért -- nyomtassa ki a szabványos tükörméretre a kéziratot, hogy a cikk várható terjedelme kiszámítható legyen, az ábrákhoz, táblázatokhoz, képletekhez, ill. a még szükséges javításokhoz megfelelô helyet meg lehessen becsülni. Folytathatnám tovább ezt a cikkek megjelenését "gyorsító'' procedúrát, de azért hagyom abba, mert tudomásom szerint a felelôs szerkesztô -- sajnos -- nem rendelkezik számítógéppel.

2. Olyan szerzôkre, akiknek a korszerû irodaeszközök rendelkezésükre állnak és vállalják a felelôsséget az általuk floppyra írt szövegek, betûméretek és a törvényes (SI-rendszerû) mértékegységek betartásáért, a kéziratban szereplô képletek jelölésmódjáért, valamint az elôírt tükörméret készítéséért. Ebben az esetben a Szerkesztôség floppyn adja le a kéziratot és hozzá sem nyúl. (A helyesírást már alig merem megemlíteni, mert ez nálunk -- tisztelet a kivételnek -- nem döntô szempont.)

Jómagam, aki a felelôs szerkesztô által megjelenésre kijelölt kéziratokat átnézem és kijavítom, eddig nem készítettem statisztikát arról, hogy az utóbbi "számítógépes, szövegszerkesztôs'' idôszakban hány olyan kéziratot néztem át és javítottam, amely a "Tájékoztató munkatársaink számára'' c. közleményünkben leírtaknak kivétel nélkül megfelelt. Ha az elmúlt három évre visszapillantok, egy kezem, ill. öt ujjam elég lenne -- talán sok is --, hogy szabványos kéziratokról tegyek említést. Engedjék meg, hogy jelenlegi véleményembôl egy oldalt kiragadva az 1. ábrán bemutassam, hogy miként fest egy 25 sor 50 betûhelyes kéziratoldal, amelyhez azért kell ragaszkodnunk, mert a szóközöket, kihagyott sorokat is számítva 1250 n-t, azaz 1250 betût tartalmaz, így könnyen számítható, hogy a majdani szedésben a kézirat mekkora helyre fér el, és még a szedés alá mit (hirdetéseket, közleményeket stb.) lehet betenni. (Az online-változatból -- technikai okok miatt -- az ábrák egyelôre kimaradnak. Szerk.)

Most, hogy megláttam ezt az oldalt, jómagam is rádöbbentem arra, hogy az ún. 1250 n betûhelyes sok évtizedes elôírás idejét múlta. Nemcsak, hogy kifejezetten papírpocsékolásról van szó, de tökéletesen osztom azok véleményét, akik a legutóbbi Szerkesztôbizottsági ülésen egyrészt egyet nem értésüknek adtak hangot, másrészt nem tudták elképzelni, hogy miért ragaszkodunk ehhez az elôíráshoz. Akkor én kiálltam a régi szabvány mellett, de most ott tartok, hogy elnézést kell kérnem a kételkedôktól, mert igazuk volt.

Az 1. ábrán bemutatott tükörméretet a 2. ábrán szereplô ,,Times New Roman CE 14'' betûkbôl (3,5 cm-es bal- és jobboldali margót figyelembe véve) 25 sor 70 betûhelyes tükörméretre konvertáltam. Természetesen továbbra is maradt a másfélsoros távolság. Így az ósdi, elavult kívánalom helyett 1~750 n fér el egy oldalon, ha a szerzô számítógéppel dolgozik (3. ábra). Ha hagyományos (ideértve az elektromos) írógépeket is CE 12-es betûméret áll csak rendelkezésre, akkor a sorok számát, a másfélsoros sortávolságot és természetesen a bal margóra vonatkozó kívánalmakat figyelembe véve 80 betû fér el egy sorban, azaz a tükörméretben összesen 2000 betûhely. Lássunk errôl is egy ábrát (4. ábra). Valamivel nehezebben olvasható, de a sorközökbe a javítások beírhatók, a bal margó meg bôven alkalmas a jelölésekre, mert közel 6 cm-re növelhetô, míg a 2 cm-es jobb margó is untig elég. Az 5. ábra egy nagyon tisztelt szerzônk által beküldött -- használhatatlan -- kézirat egyik oldalát személteti, amely 3600 n betûhelyet tartalmaz!

Nagyon kérjük, hogy azokat a szövegrészeket vagy címeket, amiket dôlt betûkkel (régebbi szövegszerkesztôkön Italic-kal), vagy félkövér betûkkel (régebbi vagy "snassz" szövegszerkesztôkön Bold-dal), kívánnak szedni, ne írják vagy írassák dôlt vagy félkövér betûkkel, hanem a dôlt betûket egyszer húzzák alá, a félkövéreket pedig kétszer. A félkövér dôlt betûktôl pedig kíméljenek minket. Tudom, hogy a Windows '95 mindenre alkalmas, de ettôl a T. Szerzôk szíveskedjenek eltekinteni. Apropos: a számítógépes egyszeres vagy kétszeres aláhúzásnál lehet félkövér vonalakat is használni, hogy jól látható legyen. A kétszeres aláhúzás ne folyjék egybe, legyen a két vonal között megfelelô távolság!

Miután a magam részérôl, a lemezen (floppyn) vagy akár CD-lemezen beküldött kéziratok gyorsításának hasznosságát nem tudom akceptálni, visszatérnék azokhoz a gondolatokhoz, amelyek a vitaindító és másodiknak hozzászóló (vagy "hozzáíró") elképzeléseit, javaslatait tükrözik.

a) Messzemenôen egyetértek azzal, hogy a Magyar Kémikusok Lapja elsôsorban a Magyar Kémikusok Egyesületének szócsöve legyen. Ehhez az szükséges, hogy az egyesületi rendezvényekrôl beszámoló munkatársak ne közel fél év után adjanak megjelentetésre alkalmas tájékoztatókat. Ugyanígy az MKE és a MTESZ hírei is azonnal jussanak el a Szerkesztôségbe, az események lezajlása után.

b) Tökéletesen osztom Ettre László hozzászólásában azt a kitételt, hogy naprakészen kell a magyar vegyiparban tevékenykedôk kerek évfordulós születésnapjairól megemlékezni. (Ezzel kapcsolatban megemlíteném, hogy az Egyesületnek a vegyiparhoz sorolható vállalatokról, vezetôikrôl jelenleg évekkel elmaradó tájékozottsága van. Talán csak azokról a régi munkatársakról van értesülés, akiknek a halálhíre a napilapokban -- esetleg -- megjelenik.)

c) A lapban megjelenô Közlemények ne "bekért'' cikkek legyenek, hanem olyanok, amelyeket a szerzôk, ill. vállalataik ajánlanak fel abból a célból, hogy mind termékeiket, mind technológiai módosításaikat ismertessék a hazai vagy külföldi felhasználóknak a jobb, gazdaságosabb alkalmazáshoz.

d) Sajnos, de szomorú valóság, hogy az elmúlt évtizedekben az ország egyetemein a vegyészeket, vegyészmérnököket, ill. a technikumokban és szakközépiskolákban végzett vegyipari képzettségû kollégáinkat ,,túltermelték''. Ezért osztom Ettre Lászlónak azt a véleményét, hogy mind a munkát keresôknek, mind a munkaadóknak hirdetéseit is közölni kellene a Magyar Kémikusok Lapjában.

Végezetül, újólag azt szeretném javasolni, hogy ne konkuráljunk a vegyipari "világlapokkal'', hanem ebben a kis, de figyelemreméltó országban próbáljuk meg azt a szûk helyet megkeresni, ahol olvasóink talán jól érzik magukat és hasznos információkkal, tanácsokkal tudjuk ôket segíteni.