Tisztelt Közgyûlés!

Bartók Béla és Kodály Zoltán után 1983-ban a magyar természettudományok géniuszának, Zemplén Gézának ünnepeljük születése 100. évfordulóját. Bognár Bezsô ezt írta róla: "Zemplén Géza életével és öt évtizedes tudományos munkásságával az ország határain túl is világszerte ismertté és elismertté tette nevét és eredményeit. Méltán sorolhatjuk ôt Kitaibel Pál, Than Károly, Lengyel Béla, Winkler Lajos, Wartha Vince mellé, akik a kémiai tudományt megalapozták hazánkban".

A több mint félévszázadot átívelô hatalmas életmûbôl az ízig-vérig tudós, igaz ember alakja bontakozik ki. A teljes életmû áttekintése egy elôadáson belül lehetetlen, ezért én ebbôl nem annyira a már többször is taglalt tudományos tevékenységet, hanem inkább azokat a momentumokat ragadnám ki, melyek a mai kor számára is aktuális mondanivalóval bírnak.

Vissza kell mennünk a századvégi Fiuméba, Wartha Vince szülôvárosába, ahol Zemplén Jánosnak, a vékonypénzû postatisztviselônek nincs gondja három fiának taníttatásával, mert mindhárom kiváló képességekkel rendelkezik. Kettô közülük - Gyôzô és Géza - már ekkor vonzódik a természet iránt és Géza ekkor alapozza meg botanikai gyûjteményét, mely szenvedélyének egész életén keresztül hódol. A többszáz ritka növényt és szakszerû meghatározásukat tartalmazó gyûjtemény ma a Természettudományi Múzeum növénytárában található. Korach Mór, aki az olasz nyelvû gimnáziumban néhány év múlva követte a Zemplén fiúkat, évek múlva igen érzékletes képet festett a századfordulói Fiuméról. Biztosra vehetô, hogy a város mediterrán környezete, nemzetközi atmoszférája, az akkori Magyarország ott lecsapódó bûnei, mint a kivándorlás, mély nyomot hagynak a fogékony lelkû Zemplén fiúkban. A kitûnô érettségi bizonyítvány, három idegen nyelv biztos tudása és bátyja szereplése zöld utat biztosítanak Zemplén Gézának az Eötvös Kollégium felvételéhez, mely akkor érkezett el fennállásának 5. évfordulójához. A ma is sokat emlegetett, az École Normale Supérieure mintájára létrehozott kollégiumot méltán nevezik az akkori idôk "szellemi mûhelyének". Zemplén kortársai a kollégiumban: Kodály Zoltán, Szegfû Gyula, Novobátzky Károly, Pais Dezsô, Vendl Aladár, Gombocz Endre, Jakucs István és mások, akik késôbb tudományterületük nemzetközi hírû mûvelôivé váltak.

Az Egyetemen olyan kiváló oktatói vannak, mint Lengyel Béla, Winkler Lajos, Than Károly, Eötvös Loránd, akik oktatói munkája is hozzájárult ahhoz, hogy a tehetséges fiatalembert 1904-ben az egyetem rektora kémiából mint fôtantárgyból, ásványtanból és növénytanból mint melléktantárgyból "summa cum laude" bölcsészdoktorrá avatta.

Igen szerencsés fordulatnak tarthatjuk, hogy a fiatal diplomást az egyévi kötelezô gyakorló tanári mûködés után 1905-ben kinevezik a nagyhírû selmecbányai Bányászati és Erdészeti Fôiskolára tanársegédnek: oda, ahol már 1763-ban katedrát kap a vegytan. Oktatói munkásságát lényegében ettôl az idôtôl kezdve számíthatjuk. Ismét egy olyan környezet, mely termékenyítôen hat a pályája kezdetén levô fiatal tudósra. Az ott készült tanulmányok ugyanis, többek közt a díjnyertes "Fából készített czukor és alkohol" címû, már jelzik a kivételes képességeket, a témák meglátását és megoldásuk egyéni megközelítését. A 100 oldalas tanulmányt Zemplén arra is felhasználja, hogy felhívja a figyelmet fejletlen kémiai iparunkra, elmaradottságunkra a nyugati országokkal szemben.

Selmecbányai mûködésének legnagyobb elismerése, hogy 1908-ban két évre Berlinbe, Emil Fischer világhírû intézetébe küldik tanulmányútra. Ez a két év döntô hatással volt egész további pályafutására. Az Emil Fischer vezette intézet, melyben számos késôbbi Nobel-díjas dolgozott, ezidôben a szénhidrátok, aminosavak, fehérjék és enzimek kémiájának alapjait rakta le. Itt tanulja meg Zemplén többek közt a késôbb rá oly jellemzô pontos laboratóriumi munkát, kóstol bele a sikeres kísérletek ízébe és sajátítja el az eredmények klasszikusan szép interpretálását. Magántanári címet és állást ajánlanak fel neki, amit ô visszautasít. Eleget tesz viszont annak a kérésnek, hogy a Biochemisches Handlexikon és a Handbuch der biologischen Arbeitsmethoden c. gyûjteményes kötetek kémiai fejezeteit megírja. Ezt a munkáját évtizedeken keresztül nagy elismerés mellett végzi. Emil Fischerrel közösen publikált eredményeinek híre itthon is elterjed és hazatérte után rövidesen a Budapesti Tudományegyetem magántanárrá habilitálja. E minôségében megtartott elôadásainak fôbb fejezetei:

• Szénhidrátok és szénhidrátokat bontó enzimek
• Proteinek és proteineket bontó enzimek
• Oxidázok és erjedési enzimek

Zemplén Géza köszönti Ilosvay Lajost 1925-ben, Münchenbôl

Közben a József Mûegyetem Tanácsa pályázatot hirdet a szervezendô szerves kémiai tanszékre. A pályázók közül az Ilosvay Lajosból, Szarvasy Imrébôl, Pfeifer Ignácból és 'Sigmond Elekbôl álló bizottság e megtisztelô feladatra egyedül Zemplén Gézát javasolja. Igen figyelemreméltó a bizottságnak az a megjegyzése, miszerint "a haladásnak elengedhetetlen feltétele mindenkit arra a helyre állítani, amelyre való és amelyen tehetségét és készültségét legjobban érvényesítheti". E szemlélet igencsak összecseng Eötvös Lorándnak akkoriban meghirdetett és ma is érvényes elvével, hogy tudniillik igazán jó oktató csak az lehet, aki maga is tudományterülete kutatója, elôrevivôje. Bátyja után tehát az akkor 30 éves Zemplén Gézát 1913 szeptemberében kinevezik a József Mûegyetem nyilvános rendes tanárává.

Tisztelt Közgyûlés!

Áttekintve a tudóssáválás eddig megtett útját, legalábbis három momentumra kell felfigyelnünk. Nem kétséges, hogy a meghatározó jellegû tehetség mellett még számos feltétele van annak, hogy valakibôl nemzetközi hírû kutató váljék. Ezek egyike a nyelvtudás. De hol lehet ma találni olyan érettségizettet, aki beszél, ír és olvas három idegen nyelvet? Jó - mondhatnánk - Zemplén ebbôl a szempontból kivételes helyzetben volt a soknyelvû Fiuméban, de Fiume nélkül nem lehetne elvárni legalább egy nyelv elsajátítását? Aztán a másik kérdés: hol van, hol vannak olyan ingergazdag kollégiumok, mint annak idején az Eötvös Kollégium volt? Vajon megteszünk-e mindent azért, hogy a mai tehetséges egyetemi hallgatók is valami többletet kapjanak egyetemi éveik alatt? Végül - Zemplén életútján is láttuk - ugyancsak meghatározó jellegû a tanulmányút. Igen örvendetes jelenség, hogy ma ez gyakorlattá vált és még az iparban dolgozó tehetséges fiataloknak is van erre lehetôségük. A kérdés ezzel kapcsolatban csak az, hogy mikor, mennyi idôre és fôleg hová szóljon ez a tanulmányút?

E kérdések felvetése után térjünk vissza Zemplén Géza elsô mûegyetemi éveihez, melyrôl ô maga a következôket írja: "Mikor 1913-ban az újonnan létesített mûegyetemi szerves kémiai tanszékre kerültem, üres falakat és néhány dolgozóasztalt találtam. Dotációm nem volt, és nem is remélhettem kellô felszerelést, mert 1914-ben kitört a világháború, amely még jövendô reménységeimet is megsemmisítette". Számára a háború súlyos lelki megrázkódtatást is jelent, elveszti szeretett Gyôzô bátyját, akinek tehetségét és tudását évek múlva így jellemezte Kodály Zoltán: "Ha Zemplén Gyôzô nem esik el az elsô világháborúban, ma bizonyára egy harmadik Nobel-díjassal dicsekedhetnénk".

A mostoha körülmények közt bontakozik ki Zemplén szervezôkészsége. Csakhamar kapcsolatot teremt a Chinoin gyárral, mely kapcsolat lényegében élete végéig tart. Hatalmas energiával veti magát bele a kutatásba: ipari problémák megoldása mellett folytatja szénhidrátkémiai kutatásait és ezidôben fedezi fel híres módszerét, az acetilezett cukrok Na-metilátos elszappanosítását.

A ma is használatos módszer ismertségére és jóságára jellemzô, hogy egy 1982-es külföldi dolgozat címében is megtalálható. A fent említett elv, nevezetesen az elmélet és gyakorlat egészséges összhangja mindvégig vezérelve marad. Hogy a gyakorlati célkitûzésû munkákat mennyire értékelte és hogy milyen perspektívákban gondolkodott, bizonyítja egy kevéssé ismert 1926-ból származó írása. Ebben azoknak az iparágaknak a fejlesztése felé irányítja a figyelmet, melyek nyersanyagai megtalálhatók Magyarországon. Így elsôsorban a mezôgazdaság szolgáltatta növényi és állati eredetû termékek feldolgozását, a gyógynövények hasznosítását, ill. a hazai barnaszén-kátrány feldolgozását szorgalmazza. "Feltétlen érdemes továbbá foglalkozni rendszeresen gyógyszerészeti készítmények elôállításával" írja e tanulmányában. A szerves intermedierek fontosságának felismerése nyilvánul meg abban, hogy már az 1925/26. tanévben bevezeti a "Szerves készítmények gyártása" c. tantárgyat heti 3 órában. Lényegében ezek az elôadások teremtették meg az alapot ahhoz, hogy a 30-as évek végén Csûrös Zoltán - megelôzve számos európai egyetemet - elsôként oktathassa a mûanyagok kémiáját. Vonzódását a gyakorlat, az ipar felé az is bizonyítja, hogy amikor késôbb megnevezi tíz legjobb tanítványát, ezek közül hét az iparban dolgozik. Külön fejezetet érdemel maradandó kapcsolata a gyógyszeriparral. A már említett és mindkét fél számára gyümölcsözô kapcsolata a Chinoinnal eredményeként számos intermedier gyártása valósul meg a Zemplén által kidolgozott eljárások alapján: Eredeti gyógyszerkutatásnak számít, hogy számos új barbitursav-származék mellett, új hidantoin-származékokat is szintetizál, melyekrôl Issekutz Béla ezeket írja: "Ezek altató hatását én vizsgáltam gyakorlati eredmény nélkül. Sajnos akkor még nem tudtuk, hogy a hidantoinok közt vannak az epilepszia fontos gyógyszerei". Egyébként Zemplén és Issekutz baráti kapcsolata volt az elsô magyar példa, mely rámutatott a gyógyszerkutatásban oly fontos kémikus-farmakológus együttmûködésre. Kölcsönös megbecsülésüket szépen példázzák Issekutz szavai : "évtizedeken keresztül együttmûködtem számos tanítványával és rajtuk keresztül tanultam megismerni lángeszû tevékenységét, amellyel tanítványai figyelmét a gyógyszerkutatásra irányította. Ezzel megvetette a magyar gyógyszeripar tudományos és sokszor gyakorlati alapjait". Valóban úgy tûnik, hogy a gyakorlati eredmények mellett Zemplén legértékesebb hozzájárulása a gyógyszeripar fejlesztéséhez az volt, hogy olyan tanítványait irányította a gyógyszeriparba, mint Földi Zoltán, Hofmann Sándor, Gerecs Árpád, Pillich Lajos.

A 20-as években a saját maga által megteremtett kedvezôbb anyagi feltételek mellett kutató tévékenysége felgyorsul, egyre több publikációja jelenik meg az akkori vezetô kémiai folyóiratban, a Berichtében. A róla elnevezett cukorlebontási reakció, majd a 30-as évekre is áthúzódó kutatási eredményei, a Hg-acetátos glikozid és diszacharid szintézis mai tankönyvekben is megtalálható klasszikus eredmények. Az elismerés sem marad el. 1923-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelezô, 1927-ben rendes tagjává választják és 1928-ban megkapja a Magyar Tudományos Akadémia Nagydíját, a legnagyobb kitüntetést, ami magyar tudóst akkoriban érhetett.

Úgy tûnik, energiája kifogyhatatlan. Hároméves dékánsága alatt számos olyan elôterjesztést tesz, melyek mai szemmel is elôremutatóak. A egyetemet olyan fontos ünnepségeken képviseli, mint a világ kémikusai M. Berthelot születésének 100. évfordulójára rendezett nagy seregszemléjé Párizsban. Közben 1929-1938 között a Természettudományi Társulat Kémiai Szakosztályának elnöke és a szakosztályi üléseken nemcsak ô, hanen szinte valamennyi tanítványa is szerepel mint elôadó. Az Országos Természettudományi Tanácsnak is tagja közel 10 éven keresztül. Közben jut ideje kapcsolatok tartására Európa vezetô szerves kémikusaival, Karrerral, Irvinnel, Hudsonnal, Freudenberggel, Kuhnnal, Butenandttal és másokkal. Amikor F. Micheel professzor 1972-ben - Zemplén halála után 16 évvel - a Magyar Tudományos Akadémia meghívására Magyarországon járt, elôadását a szokásos köszönô szavak helyett azzal kezdte, hogy sajnálja, milyen ritkán jár Magyarországra, "a háború elôtt sokat voltam itt Zemplén Gézánál, tanulni".

A hazai és külföldi tudományos és közéleti tevékenységére felsôbb körökben is felfigyelnek és 1932-ben a Hunyadi Mátyás emlékére alapított Corvin-koszorúval tüntetik ki. Zemplén véleménye a kitüntetésrôl közismert volt.

A 30-40-es években - ha lehet - még termékenyebb Zemplén tudományos munkássága. Figyelme a természetben elôforduló flavon-glikozidok felé fordul és látványos könnyedséggel oldja még kitûnô munkatársaival számos vegyület szerkezetfelderítését, majd teljes szintézisét. E vizsgálatok szolgáltattak tudományos hátteret és egyúttal biztatást a növényekben elôforduló hatóanyagok izolálására és ipari hasznosítására.

Munkássága elismeréseként 1940-ben a Német Kémikusok Egyesülete elôadás tartására hívja meg tudós pályája kezdeti színhelyére, Berlinbe. Az elôadás - Helferich szerint - remekmû volt, és utána azzal a Hoffmann-aranyéremmel tüntetik ki, mely a német tudósok közül is csak a legnagyobbaknak adatott meg.

Tisztelt Közgyûlés!

Azt hiszem, ezek után érdemes néhány szót szólni Zemplén Gézáról, az emberrôl. A bevezetôben azt mondtam, hogy ízig-vérig tudós volt. Valóban, minden tevékenységét alárendelte a tudomány és oktatás szolgálatának. Éveken keresztül saját pénzébôl biztosította a hallgatók oktatásához szükséges felszerelést és vegyszereket. Híres, milliós értékû vegyszerraktára a 2. világháború bombázásaiban pusztult el. Ugyancsak saját pénzén hozatta meg a legfontosabb folyóiratokat és könyveket, melyeket halála után sikerült a Tanszéken megtartani. Kevesen tudják, hogy hány pályatársának útját egyengette pl. az akadémiai tagságra történô ajánlásaival. Idôrendben : Zechmeister László, Szent-Györgyi Albert, Varga József, Gróh Gyula, Schulek Elemér, Széki Tibor, Bruckner Gyôzô, Bognár Rezsô, hogy csak a legnagyobbakat említsem.
 

Zemplén Géza: Hoverla a Kozmieszcsek völgyébôl (A Magyar Vegyészeti Múzeum gyûjteményébôl)

Zemplén Géza színes, szeretetreméltó ember volt, akinek varázsa alól senki nem tudta kivonni magát. Szerette a klasszikus zenét - elsôsorban Wagner zenéjét -, kitûnôen festett és kívülrôl tudta Dante Divina Commediáját - olaszul. Szórakozásaira ugyanaz volt jellemzô, mint kutatómunkájára: energiát nem kímélô módon csinálta. Szerette a humort, kirándulások alkalmával díjazta a legjobb vicceket. Ez az életvidámság, az élet könnyebbik oldalának a szeretete volt a legjobb gyógyszer, amikor betegsége éveiben négy fal közé zárva birkózott az elkerülhetetlen végzettel. Amikor élete ezen súlyos idôszakában a barátok és tanítványok születésnapjára összejöttek, még akkor is ô volt a társaság szellemi irányítója, amikor nem tudott beszélni.

Nem véletlenül hagytam utoljára azokat az emberi jellemvonásokat, melyek ma is ismérvei az igazi tudósnak: az ösztönös tisztánlátás a világ kérdéseiben, a szellemi elnyomás elleni harc, az emberi jogok tiszteletben tartása és így tovább.A numerus clausussal szembeni ellenállása, Pfeifer Ignác temetésén történt demonstrációja mellett igazi tudós hazafisága 1944-ben mutatkozik meg. Ezt a most 90 éves Ábrahám Ambrus akadémikus a szem- és fültanú hitelességével néhány évvel ezelôtt a következôképpen mesélte el. A nyilas kormány egyik államtitkára 1944 ôszén összehívta az egyetemi tanárokat és terjedelmes beszédben közölte az egyetemi hallgatóság nyugatra telepítésének szükségességét és egyben tényét. Az elôadást követô csendben egyetlen ember, Zemplén Géza állt fel és a következôket mondta : "Ha az államtitkár úr félti a bôrét, nyugodtan meneküljön. Mi, magyar egyetemi tanárok a helyünkön maradunk." Pár nappal késôbb nyilas pribékek a Margit körúti katonai fogházba hurcolták, ahonnan hetek múlva - feltehetôen magas rangú tanítványai egyikének segítségével - szabadul ki.

A háború utolsó hónapjainak esztelensége következtében szeretett intézete teljesen elpusztul. Az újjáépítés csak 1949-ben fejezôdik be Bognár Rezsô áldozatkész munkájának eredményeként. Érthetô tehát, hogy 1947-ben elfogadja a washingtoni Georgetown University vendégprofesszori meghívását. Itt támadja meg a gyilkos kór, mely idô elôtti hazatérését és nehéz éveit eredményezi.

A felszabadulás után - késôbb betegen is - aktívan dolgozik. 1946-ban megválasztják a Magyar Tudományos Ahadémia tiszteletbeli tagjának, az akkori kiemelkedô rendes tagok közül, majd 1948-ban a legelsôk közt kapja meg az elôször kiosztásra kerülô Kossuth-díj aranyfokozatát és tagja lesz a Tudományos Tanács öttagú elnökségének. Kifogyhatatlan szellemi energiáját azonban részben betegsége súlyosbodása, részben a személyi kultusz éveinek torzulásai miatt már csak csökkent mértékben tudja a magyar és az egyetemes kultúra szolgálatába állítani.

Tisztelt Közgyûlés!

Kétségtelen, hogy Zemplén Géza a magyar tudományos élet egyik legnagyobb egyénisége volt. Életmûve tiszta forrás, melyhez az utókor mindig biztonsággal járhat el meríteni, ha az igaz emberség, a tiszta tudomány kérdéseire vár választ. Szellemi öröksége tanítványai, majd ezek tanítványai munkásságában él tovább.